Ázsiafilm

Az internet térhódításának köszönhetően egyre gyakrabban kerülnek megfilmesítésre olyan történetek, amik eredetileg a világhálóra kerültek fel, sokszor különféle blogok formájában. A leghíresebb ezek közül persze mindmáig a talán legelső ilyen forrásból leforgatott, koreai My Sassy Girl, amit azóta jópár hasonló követett. Az egyik legfrissebb, amatőr szerzőtől származó történet Japánból érkezett, eredeti szerzője egy bizonyos Croissant, aki aztán a forgatások előkészítésében és a zenék kiválogatásában is segédkezett.

A jópofa, ám japánosan szentimentális történet a 70-es években játszódik egy isten háta mögötti, valahol a Yamagata prefektúrában található kis falucskában. Egy tizenévesekből álló baráti társaság legfőbb szórakozása, hogy felkavarja az egyhangúságot a környéken és ezt leginkább azzal érik el, hogy különféle „gaztettekkel” bosszantják a rendőröket. Az újonnan kinevezett körzeti megbízott személyében azonban emberükre akadnak, a ránézésre jól szituált 40-esnek tűnő úriember ugyanis hozzájuk hasonló élvezetet talál abban, hogy a balhés srácokat rendre oktassa.


Az alapötlet tehát rendben van, a főszereplő, kissé kisarkított figurák szintúgy, számtalan lehetőséget biztosítanak a gegekhez. Van köztük nagymenőnek tűnő, ám kissé szerencsétlen alak éppúgy, mint egy meglehetősen nőies stílusú fiúcska, de megtalálható köztük az elmaradhatatlan dagadt, valamint a bukott diák kategóriájú szereplő is. A bajkeverés és a csínytevések közepette pedig szép lassan belép a történetbe az újabbkeletű japán filmekből kihagyhatatlan melodrámai szál és a könnyed első óra után a történet egész komolyra fordul.


Ez utóbbi az a része a filmnek, amit talán a leginkább lehetne kritizálni, bár mindenképpen a készítők érdeme, hogy okosan fűzték bele a történetbe. Hőseink egy igazán nemes cél érdekében kezdenek el megkomolyodni, bár az egyre elkeseredettebb, egyben egyre értelmetlenebbnek tűnő harc a körzeti megbízottal még ekkor sem szűnik meg. A történet lezárása pedig egyértelművé teszi, hogy lesz folytatás.


A tinédzserfilmek és a japán tévésorozatok rajongói elég sok ismerősüket megtalálhatják a főbb szereplők között. A főszereplő, Mamachari figuráját Ichihara Hayato alakítja ({All About Lily Chou Chou}, Onmyoji 2, Check It Out Yo!), a többieket pedig Kaji Masaki (The Prince of Tennis), Ishida Takuya (Yoru no pikunikku, Sweet Rain), Tomiura Satoshi (Sun Scarred, Tokyo Tower), a „főellenség” rendőrt Sasaki Kuranosuke (Mamiya Brothers), gyönyörű feleségét pedig Aso Kumiko.


A hosszú című film talán legfőbb erénye, hogy kicsit elborult, de fiatalos, friss és ötletes humor jellemzi. A tipikus lúzer főhősök és az ő szintjükre „lesüllyedő” ellenfél csatája ugyan ősrégi alapokon nyugszik, de sokadszorra nézve is szórakoztató, a mellékszereplők pedig nagyon aranyosak (főleg a hőseink komolyodására nagy hatással levő Mika-chan). Tsukamoto Renpei munkája tehát könnyed, jópofa szórakozást nyújt mintegy 110 percen keresztül és ugyan nem fog bekerülni a legjobb 2008-as alkotások közé, de mindenképpen érdemes megnézni.

eredeti cím: ぼくたちと駐在さんの７００日戦争
iMDB