belépés∆

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A Death Note-ban megismerhettük a shinigami-kat, azaz a halálisteneket, viszont azt is megtudtuk róluk, hogy nem csinálnak semmit, elvégre a piszkos munkát ott Kira-ra és követőire bízták. A Sweet Rain-ből viszont kiderül, hogy egyrészt Ryuk és Rem jóképűségben nem versenyezhet Kaneshiro Takeshi-vel, másrészt velük ellentétben még munkakedve is van, hiszen shinigami-ként látogatja meg az embereket, egy hét alatt eldöntvén, hogy készek-e a halálra, avagy sem. Azonban mégsem beszélhetünk egy újabb Death Note klónról (arra ott a Kurosagi), hiszen a Sweet Rain üzenete teljesen más.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Kaneshiro tehát egy shinigami, aki a Chiba nevet használván egy kapun lép át a túlvilágról az emberek világába, hogy egy kutya bőrébe bújt segítőjével együtt meglátogassa a halál előtt álló „ügyfelet” és elbeszélgessen vele az élet (és a halál) dolgairól, majd eldöntse, hogy az illető érett-e a halálra, avagy sem. A három szakaszra osztható történetben egy fiatal, zaklatásoknak kitett depressziós lány, egy majdnem magára maradt yakuza és egy fodrász öregasszony társaságában eltöltött napjait ismerhetjük meg. A szálak pedig furcsa módon kapcsolódnak egymáshoz.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A történet alapját Isaka Koutarou írásai képezik, bár az amerikai filmekben otthonosan mozgó néző számára rengeteg lesz a hasonlóság a Meet Joe Blackkel is. Isaka összesen 6 kalandját írta meg a shinigaminak, amiből végül három került bele a moziváltozatba (az első, a második és az utolsó). Az író 2004-ben elnyerte írásaiért a japán misztikus és krimiírók nagydíját, míg 2006-ban a Honyataishou harmadik helyén végzett.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A pedigré tehát elég jól hangzik, mégis az eredetiség terén elég hamar elbukik a történet. A Meet Joe Blackről nem tudok nyilatkozni (nem láttam), azonban nyomokban emlékeztet az egész Kaneshiro egy korábbi hongkongi filmjére, a Lavender-re, amiben egy hasonló figurát játszott el. Persze ez nem ront szinte semmit az élvezhetőségen, az már sokkal inkább, hogy a három történet közül a középső kilóg a sorból, hosszú és unalmas, valahogy a yakuzák és a túlságosan színpadiasra hangolt többi shinigami (Chiba kollégái) nem illenek bele a képbe. A másik két epizód teljesen rendben van, főleg az első, ami megadja az alaphangulatot, míg a harmadik a benne rejlő csavarok miatt készteti csodálkozásra a nem folyamatosan előre kombináló nézőt.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Érdekes módon vígjátékként van beharangozva a film, pedig a helyenként mókás pillanatok ellenére sem az. A leginkább nevettetőnek szánt részek (amikor Chiba a segítőjével kommunikál) szörnyen idétlenek, folyamatosan kizökkentik a nézőt az egyébként jól eltalált atmoszférából. Ezt ügyesebben is összehozhatták volna... Az élet és halál témájában zajló párbeszédek az erre fogékonyak számára abszolút elgondolkodtatóak és érdekesek, akárcsak a shinigamik sajátos életmódja.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Ami leginkább tetszett és külön felhívnám rá a figyelmet, az a felhasznált CG trükkök minősége és színvonala. A magam részéről nagyon utálom, amikor a valóságot akarják feltuningolni, illetve helyettesíteni velük, mert a technika arra képtelen, itt azonban minderről szó sincs, a fantáziaszülte figurák mesebeli dolgaihoz használják őket, illetőleg az álomszerű pillanatok bemutatására. Tökéletes, minden filmes számára kötelező néznivalóvá kellene tenni!

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A színészi játékra sem lehet panasz, erre bizonyíték a nem akármilyen szereplőgárda is. Kaneshiro Takeshi 6 évvel a Returner után tért vissza, hogy ismét japán filmben vállaljon főszerepet és nem vall kudarcot, bár gyakorlatilag ugyanazt a karaktert játsza el, mint a Lavender-ben tette. Konishi Manami ezúttal nagyon szürke, de a zaklatott karakter megformálásához ez feltétlenül szükséges volt, Mitsuishi Ken jól hozza a yakuzát, akárcsak Fuji Junko az idős hölgyet.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A Sweet Rain tehát egy érdekes témát feszegető, nem túlságosan eredeti, ám jól kivitelezett, korrekt film, aminek a színvonalát leginkább a kissé lassú tempó és a gyengécske középső szegmens rontja le. Ettől függetlenül jó szórakozást nyújt, főleg az ötletes csavarok miatt, így a japán drámák rajongónak mindenképpen megéri rászánni az időt.

eredeti cím: スウィートレイン  死神の精度
iMDB


Trailer

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

2046 (2004)

2046 (2004)

  Wong Kar-Wai filmje a szerelemről és kicsit többről, kicsit kevesebbről: a férfi-nő (testi) kapcsolatokról szól. A főszereplő egy férfi, akit nem érdekelnek a hosszú távú kapcsolatok: igazi nőcsábász, senki mellett nem állapodik meg, és profi...

At River's Edge (Ogawa no hotori) (2011)

At River's Edge (Ogawa no hotori) (2011)

    Az új szellemiségű szamuráj történetek egyik legjobb íróját Shuhei Fujisawa személyében tisztelhettük, aki sajnos 1997-ben mindörökre letette a tollat, vagy a hagyományos festőecsetet, amit a japánok a kandzsik (írásjelek) kivitelezésére használtak.

The Monster X Attack The G8 Summit (Girara no gyakushuu: toya-ko …

The Monster X Attack The G8 Summit (Girara no gyakushuu: toya-ko samitto kikiippatsu) (2008)

 Amióta a Toho bejelentette, hogy a Godzilla Final Wars után az egyre csökkenő népszerűség miatt felfüggeszti a sorozat további epizódjainak forgatását legalább 10 évre, a kaiju filmek rajongói nem sok élvezetben részesültek. Ugyan készült...

Satan's Sword (Daibosatsu Toge) (1960)

Satan's Sword (Daibosatsu Toge) (1960)

    iMDB   Főszereplők: Ichikawa Raizo; Hongo Kojiro; Nakamura Tamao Rendezte: Kenji Misumi (1960, színes, 106 perc) A híres "The Great Buddha Pass" című regény sorozat alapján készült trilógia első része, mely jobban közelít a mű eredeti világához, mint a közismert...