belépés∆

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A Death Note-ban megismerhettük a shinigami-kat, azaz a halálisteneket, viszont azt is megtudtuk róluk, hogy nem csinálnak semmit, elvégre a piszkos munkát ott Kira-ra és követőire bízták. A Sweet Rain-ből viszont kiderül, hogy egyrészt Ryuk és Rem jóképűségben nem versenyezhet Kaneshiro Takeshi-vel, másrészt velük ellentétben még munkakedve is van, hiszen shinigami-ként látogatja meg az embereket, egy hét alatt eldöntvén, hogy készek-e a halálra, avagy sem. Azonban mégsem beszélhetünk egy újabb Death Note klónról (arra ott a Kurosagi), hiszen a Sweet Rain üzenete teljesen más.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Kaneshiro tehát egy shinigami, aki a Chiba nevet használván egy kapun lép át a túlvilágról az emberek világába, hogy egy kutya bőrébe bújt segítőjével együtt meglátogassa a halál előtt álló „ügyfelet” és elbeszélgessen vele az élet (és a halál) dolgairól, majd eldöntse, hogy az illető érett-e a halálra, avagy sem. A három szakaszra osztható történetben egy fiatal, zaklatásoknak kitett depressziós lány, egy majdnem magára maradt yakuza és egy fodrász öregasszony társaságában eltöltött napjait ismerhetjük meg. A szálak pedig furcsa módon kapcsolódnak egymáshoz.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A történet alapját Isaka Koutarou írásai képezik, bár az amerikai filmekben otthonosan mozgó néző számára rengeteg lesz a hasonlóság a Meet Joe Blackkel is. Isaka összesen 6 kalandját írta meg a shinigaminak, amiből végül három került bele a moziváltozatba (az első, a második és az utolsó). Az író 2004-ben elnyerte írásaiért a japán misztikus és krimiírók nagydíját, míg 2006-ban a Honyataishou harmadik helyén végzett.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A pedigré tehát elég jól hangzik, mégis az eredetiség terén elég hamar elbukik a történet. A Meet Joe Blackről nem tudok nyilatkozni (nem láttam), azonban nyomokban emlékeztet az egész Kaneshiro egy korábbi hongkongi filmjére, a Lavender-re, amiben egy hasonló figurát játszott el. Persze ez nem ront szinte semmit az élvezhetőségen, az már sokkal inkább, hogy a három történet közül a középső kilóg a sorból, hosszú és unalmas, valahogy a yakuzák és a túlságosan színpadiasra hangolt többi shinigami (Chiba kollégái) nem illenek bele a képbe. A másik két epizód teljesen rendben van, főleg az első, ami megadja az alaphangulatot, míg a harmadik a benne rejlő csavarok miatt készteti csodálkozásra a nem folyamatosan előre kombináló nézőt.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Érdekes módon vígjátékként van beharangozva a film, pedig a helyenként mókás pillanatok ellenére sem az. A leginkább nevettetőnek szánt részek (amikor Chiba a segítőjével kommunikál) szörnyen idétlenek, folyamatosan kizökkentik a nézőt az egyébként jól eltalált atmoszférából. Ezt ügyesebben is összehozhatták volna... Az élet és halál témájában zajló párbeszédek az erre fogékonyak számára abszolút elgondolkodtatóak és érdekesek, akárcsak a shinigamik sajátos életmódja.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

Ami leginkább tetszett és külön felhívnám rá a figyelmet, az a felhasznált CG trükkök minősége és színvonala. A magam részéről nagyon utálom, amikor a valóságot akarják feltuningolni, illetve helyettesíteni velük, mert a technika arra képtelen, itt azonban minderről szó sincs, a fantáziaszülte figurák mesebeli dolgaihoz használják őket, illetőleg az álomszerű pillanatok bemutatására. Tökéletes, minden filmes számára kötelező néznivalóvá kellene tenni!

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A színészi játékra sem lehet panasz, erre bizonyíték a nem akármilyen szereplőgárda is. Kaneshiro Takeshi 6 évvel a Returner után tért vissza, hogy ismét japán filmben vállaljon főszerepet és nem vall kudarcot, bár gyakorlatilag ugyanazt a karaktert játsza el, mint a Lavender-ben tette. Konishi Manami ezúttal nagyon szürke, de a zaklatott karakter megformálásához ez feltétlenül szükséges volt, Mitsuishi Ken jól hozza a yakuzát, akárcsak Fuji Junko az idős hölgyet.

Sweet Rain (Suwiito Rein: Shinigami no seido) (2008)

A Sweet Rain tehát egy érdekes témát feszegető, nem túlságosan eredeti, ám jól kivitelezett, korrekt film, aminek a színvonalát leginkább a kissé lassú tempó és a gyengécske középső szegmens rontja le. Ettől függetlenül jó szórakozást nyújt, főleg az ötletes csavarok miatt, így a japán drámák rajongónak mindenképpen megéri rászánni az időt.

eredeti cím: スウィートレイン  死神の精度
iMDB


Trailer

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Linda Linda Linda (2005)

Linda Linda Linda (2005)

   iMDB Manapság nagyon trendi lett japánban az a tiniknek szóló stílus, melyben általában a főszereplő fiatalok számukra teljesen szokatlan helyzetben kell, hogy helytálljanak. Az egyik első ilyen alkotás a nagysikerű Waterboys volt, melyben...

Zatoichi and the Fugitives (Zatoichi hatashi-jo) (1968)

Zatoichi and the Fugitives (Zatoichi hatashi-jo) (1968)

  A japán moziforgalmazás időnként a Bermuda-háromszöget idézi. Az első meglepetés már a történet indulása előtt éri a nézőt. Ismét a jól ismert DAIEI logót látjuk feltűnni a "Katsu Production" helyett. Valószínűleg még egy régi szerződés...

The Emperor and the Assassin (1999)

The Emperor and the Assassin (1999)

iMDB   Monumentális történelmi film, amibe a kínaiak úgy tűnik beleadtak anyait-apait, de úgy látom, hogy valahogy mégsem ragadt meg a köztudatban. Míg a Hős vagy a Repülő Tőrök Háza lassan kultfilmé válik, a Császár és...

The Chinese Boxer (Long hu duo) (1970)

The Chinese Boxer (Long hu duo) (1970)

  A Shaw Brothers filmstúdió, mely elsősorban a különféle kardforgatós filmek terén vitte a pálmát az 1960-as évek közepétől kezdve, elérkezettnek látta az időt, hogy más területek felé nyisson. Jimmy Wang Yu, aki akkorra már szupersztárrá...