belépés∆

The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)

The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)

 

Tsui Hark (magyaros átiratban: Hszü Ko) rendezőként, (A kard útja, Zu legendája, Volt egyszer egy Kína) színészként (Szebb holnap) és producerként (Flying Swords of Dragon Gate) egyaránt ismert. Miután a gyakorlata megvolt, a művei többnyire sikeresnek bizonyultak, Kínában úgy gondolták, alkalmas egy történelmi alapokon nyugvó kalandfilm levezénylésére, annak ellenére, hogy többségében nem a hazai piacra dolgozott. Kapott is hozzá egy jókora halom jüant, mert nem csak a háborúhoz kell a Montecuccoli által megállapított három dolog: pénz, pénz, pénz.

Mint azt tudjuk, ingyen ebéd az amerikaiak szerint nincs. Nos, Kínában sem más a helyzet. Finoman, ám de határozottan megrendelték, milyen legyen a feltálalandó késztermék. Hogy a témaválasztással ne kelljen vesződnie, azt ugyancsak kézhez kapta. Ha az idősebb korosztályból valakinek a Szovjetunió gyakorlata jutott az eszébe, nem jár messze az igazságtól. Mindettől a mozi még lehetett volna nemzetközi tapsvihart kiváltó alkotás, de nem lett. Viszont süllyesztőbe sem került. Eddig jó, lássuk a részleteket.

1946-ot írunk, Japán már kapitulált. Kínában ennek ellenére tovább tart az országégés. A nemrég még szövetséges kommunista Népi Felszabadító Hadsereg (NFH) és a Kuomintang vív harcot az ország irányításának megszerzéséért. A központi hatalom hiányát kihasználva a félreeső tartományokban fosztogatnak a gyakran több ezer fős rablóbandák. A lakosság retteg tőlük és nem mer ellenállni nekik. A ravasz és kegyetlen Sólyom uraság valódi hatalmi tényező akar lenni, ezért a japánok által hátrahagyott titkos térképekre fáj a foga. Ha sikerül neki megszerezni mind a hármat, ő uralja majd a Munden folyó környékét. A NFH egyik kis osztaga behatol a banditavezér területére, hogy segíteni próbáljon a civil lakosságnak, bár az erőviszonyok egyenlőtlenek és a kegyetlen téli időjárás sem kíméli a kis csapatot. A sikerre nincs más esélyük, mint hogy egy váratlan támadással meglepjék a bevehetetlennek tartott Tigris-hegyen élő rablók erődjét. Ezért a főparancsnokságon úgy döntenek, egy tapasztalt nyomozót küldenek segíteni, aki beépülhet a bandába. A feladat veszélyes, a bizalom ritka kincs, pedig az ember élete múlhat rajta.

The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)

A kiinduló helyzet valós. Közvetlenül a 2. világháború után a mai szóhasználattal talán leginkább a "nemzeti oldal" meghatározással jellemezhető Kuomintang véres polgárháborúba bonyolódott a Mao Ce-tung vezette kommunista erőkkel. A népet kirabló bandita kiskirályokat egyik fél sem állhatta, de mivel az egymás elleni küzdelem kötötte le a csapataikat, gyakorta szabad préda lett egy-egy országrész. A film beépített nyomozóját Jang Csungkujról (1917-1947) mintázták, aki nemzeti hősnek számított, és valóban részt vett a Tigris banda felszámolásában. Mint a halála időpontja mutatja, nem sokáig élvezhette a békés életet, a nélkülözések és a kemény munka felőrli az embert. Hőstetteiről idővel regény, majd "pekingi opera" született. 2014-ben pedig eljött az ideje, hogy filmre vigyék a leghíresebb esetét, némi változtatással. Ugyanis a 203-as szakasznak nem volt "Kisgalambja", sem a párt által kirendelt parancsnoka. A nővér és a százados egyaránt fiktív szereplők, nyilvánvalóan állami megrendelésre kerültek be a történetbe. A banda felszámolása sem a realizmus jegyében fogant, de mikorra odáig eljutunk, egy néző sem fogja bánni. Előtte kapunk némi burkolt hazafias propagandát a jelen Kínájáról. A Tigris-hegy elfoglalását övező keretjátékot ugyanis valójában semmi nem indokolja. Egy fiatal kínai srác az Egyesült Államokban építgeti a karrierjét, de jól nevelt ifjonc lévén hazamegy karácsonyozni, miközben felidéződnek benne a régmúlt eseményei. Naná, hogy ő a mozi gyerekhősének unokája. Ezt a betoldást a megrendelők a jelenkor belföldi fiatalságának szánták üzenetként. Kína nyitott, akár külföldön is boldogulhatsz, de sose feledd, honnan származol. Meg azt, kik és milyen eszmék képviseletében adták az életüket, hogy ilyen legyen az ország. De ez tényleg csak nagyon finoman lett becsempészve, már ha illik itt ezt írni.

Szóval a történelmi hűséget nagyon röviden letudták a mozi elején, s onnantól kezdve a háborús kalandfilmek egyik alaptípusát láthatjuk. Pár kiválasztott ember veszélyes megbízást kap, amit minden körülmények között végre akarnak hajtani. Tehát "Indulhat a banzáj" - bár mint tudjuk, a japánok már leléptek a színről. Indul is. A gyakorlott filmnéző rengeteg ismerős mozzanatot fedezhet fel a történet folyamán. Leghamarább a "Kémek a Sasfészekben" villan be, vagy az Indiana Jones mozik hosszú, szófecsérlést kerülő üldözéses jelenetei, jön James Bond sítalpazásának szolidabb változata, de a lőporfüstös westernekből szintén fel lehetne sorolni pár címet. Számomra leginkább az "Óz, a csodák csodája" idéződött fel. Részben, mert a történet hihetősége annak színvonalán mozog, másrészről pedig a főgonoszt alakító Tony Leung miatt. A veterán színész tudása nem lett próbára téve. A kétdimenziós bandita alakját laza ujjgyakorlatnak könyvelhette el, ami ráadásul pénzt hoz a konyhára. Utoljára a Nyugati Boszorkányon láttam olyan remek műorrot, mint most rajta. Annál fogva vezetik a hőseink. A századost ugyan többször figyelmezteti a nyomozó, hogy észnél legyen, mert okos banditákkal van dolga, de Isten bizony nem azok. Sólyom nagyúrról, miként az összes banditáról is, az 1950-es éveket idézően mérföldekről lerí, hogy nagyon, de nagyon rossz emberek. A jók viszont lehetnek bármilyen borostásak, szakadt ruházatúak, szorongathatnak ronda mordályokat, egy percig sem hiszi róluk az ember, hogy bármi tisztességtelenséget elkövetnének. Hu nyomozó igazi kommunista hős. Ravasz, fürge eszű, nagy színlelő - ez békeidőben szintén jól jöhet majd neki - mindenkor villámgyorsan alkalmazkodik. Nincs az a szorult helyzet, amiből ki ne vágná magát. De hát ezzel már Kloss kapitány és Stirlitz óta tisztában vagyunk, Bors Mátéról nem is szólva. Zhang Hanyu pont megfelel a kívánalmaknak, bár kétségtelen, hogy jobb húsban van, mint a film végi stáblistakor archív fényképen feltűnő Jang Csungkuj.

The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)

A banditák erődje erősen CG gyanús, de azért rablótanya benyomását kelti. Az európai nézőnek egy idő után már fejfájdító a "testvérezés", de mit lehet tenni, arrafele az a megszólítás dívik. De hogy még a rangokat is ahhoz kötötték! Az alvezérek elvezése Első testvér, Második testvér, és így tovább, majdnem a végtelenségig. A felszámoló osztagban ugyancsak alig használnak igazi kínai neveket, a ragadvány elnevezések sorjáznak. Így lesz köztük Négyszem, Vasököl, 203-as, Tank, stb. Történelmileg viszont indokolt. Keleten vagyunk, ahol a rokonságot hetedíziglen számon tartják, és akit sikerül beazonosítani, annak a hozzátartozói fizetnek, ha ő maga nem megfogható. Például Mao Ce-tung első feleségét bestiális módon végezték ki a Kuomintang katonái, amikor megtudták, ki a foglyuk. Célszerű hát az álnevek minden körülmények közötti használata. Érdekes, hogy a történet ugyan messze áll a realizmus talajától, de számos ügyesen kidolgozott kisebb karakter van benne a jók és rosszak között egyaránt. A színészek elégedettek lehettek, mert szövegben és kinézetben - sőt, elhalálozásukban! - sem voltak unalmas figurák.

Mese ez a film kérem, bár erősen golyózáporos. Egyáltalán nem gyermekeknek készült. A trükkök jelentős része a művér röpködtetésére ment el. Az erdőbeli hascsikarásos jelenet pedig már végképp a korhatáros besorolást teszi indokolttá, miként a rablóvezér kedvenc madarának foglyokra történő uszítása sem a nyugodt alvást segíti elő. Van még egy helyenként takaros CG tigrisünk, aminek azért az agyára mehetett a digitalizálás. Másként nem tudom magyarázni, hogy miért akarna a fa tetejéről levadászni egy ólmot köpködő pisztolyt használó sovány falatnak számító embert, amikor az orra előtt van egy védtelen, nagydarab ló. Akad még pár részlet, amikbe bele lehetne kötni, de minek? Nem vitás, Tsui nem vette túl komolyra a tónust. Még a film a filmben technikát sem szégyelli alkalmazni egy kis önreklámra. Mert mit néz a jelenkor ifjonca útközben hazafelé? Egy Tsui Hark rendezte pekingi opera előadást! Persze, persze… A rendező úr éppen csak ki nem kacsint a vászonról. Ráfejelésként a végére, - miután valójában már lezárta az eseményeket, - bepakol egy fél-bónusz jelenetet arról, hogyan születnek a legendák. A nagyapa változatát tálalja, amit az unokának mesélt a jó öreg a nagyi megmentéséről, és amelyben Jókai Mór vadromantikus korszakát lepipáló kiszínezésben "oltotta" az utódot. Hasonló elvarázsolt megoldás tőle, hogy az ezer főre rárontó harminc vöröskatona egyetlen áldozat nélkül győzedelmeskedik a fináléban. Tsui az akciók rendezésében aligha szorult tanácsokra, ennek számos esetben adja a bizonyítékát. Csak a mélység fölötti félkezes lógást ne leste volna el Hollywoodban…

Egyébként a film a korigénynek megfelelően 3D-ben készült. Akad hát benne igazából nem kellő lassítás, (kés, golyó és kézigránát) ami térhatású szemüveggel nézve biztosan más hatást kelt, mint a hagyományos leosztás esetén. (Bár a külföldi beszámolókban inkább fanyalognak, mint dicsérik a 3D megvalósítását. Talán előbb-utóbb lehet nálunk is személyesen megbizonyosodni róla.)

The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)The Taking of Tiger Mountain (Zhi qu weihu shan) (2014)

A film a rendező életművén belül aligha lesz a tényleg maradandók közé besorolva, pedig pénz, paripa, posztó, minden együtt volt. "Mindössze" a komolyabb hangvétel bizonyult hiánycikknek. Ámbár, menet közben annyira éppen nem hiányzik. Amíg belemerül az ember a kalandokba, nincs ideje agyalni a képtelenségeken, mert kiváló a tálalás, unatkozni nem lehet. Hosszú, akcióban és látványban pazar jelenetek sora követi egymást, különösen az utolsó húsz perc a "mindent bele" kategória. A zene hol érzelmes, - de szerencsére sosem érzelgős - hol lelkesítő. Nagyon "nosztalgia fílingem volt" a hallatán, mintha valamelyik régi moziba keveredtem volna vissza, amikor direktben igyekeztek hatni a nézők érzésvilágára. Működik. A helyszínek kiválasztását és a díszletezést kalapemelés illeti, miként a valóságot és számítógépes rásegítést ügyesen keverő operatőr munkadíja sem kidobott pénz volt. Elképesztően szép tájakon forgattak, melyeket a számítógép még tovább csinosított.

Részemről úgy foglalom össze a mozi jellemzését, hogy: "Nem kell mindig kaviár". Szórakoztató kalandfilm kategóriában bizonnyal az év egyik dobogósa lesz. Minden megvan benne hozzá. Soha rosszabbat. A művészfilm iránti igényeinket azonban tartalékoljuk egy másik alkotásra.

 

imdb

 

Hozzászólások   

#1 balajti istvánné 2015-08-09 13:18
Szia Oldfan!
Köszönöm az újabb munkádat, már nagyon vártam és az olvasottak alapján nem lesz csalódás!balajt ikati

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Geisha House (2000)

The Geisha House (2000)

 iMDB   Talán az igazi művész egyik legfontosabb jellemzője, hogy témájában mindig meg tud újulni, s bár a rá jellemző formavilág megmarad, de nem ragad le és kering egy bevált módszer, technika, téma körül. Kinji Fukasaku...

Chaos (Saam bat gun) (2008)

Chaos (Saam bat gun) (2008)

Következzen a Hongkongból idén dömpingszerűen áradó alacsony költségvetésű, sötét hangulatú, DV technikával rögzített thrillerek újabb darabja, a Herman Yau által megrendezett Chaos. Mielőtt bármiféle elemzésbe is kezdenénk, nem árt megjegyezni, hogy ugyanazon stúdió berkein belül...

Kitano Takeshi

Kitano Takeshi

Kitano 1947. január 18-án született Adachi-ban, Tokyo-ban. A Meiji Egyetemen mérnöknek tanult, de kirúgták, így liftoperátorként kezdett dolgozni egy nightclubban. Egy Fukami Senzaburo nevű komikustól leste el a szórakoztatás alapjait, majd amikor a klub egyik...

Vengeance (Fuk sau) (2009)

Vengeance (Fuk sau) (2009)

Végre megérkezett a Shinjuku Incident mellett talán leginkább várt 2009-es hongkongi alkotás, ami még májusban debütált a Cannes Filmfesztiválon, ahol Arany Pálma díjra is jelölték, azonban némi felhördülést okozott, hogy odahaza csak augusztus közepén került...