Ma 2012. május 25., péntek, Orbán napja van.
Assault! Jack the Ripper (Boukou kirisaki jakku) (1976)
( 2 szavazat )
A történet egyszerű és mindössze egyetlen, előre sejthető fordulata van. Adott egy pincérnő, aki egy éjszaka megkéri a cukrászt, hogy vigye haza kocsival a szakadó esőben. Találkoznak egy hibbant nőszeméllyel, aki hamarosan elhalálozik, a friss „párocska” pedig ráébred, hogy úgy az igazi a szex, ha előtte ölnek. Így aztán elindul a lavina, de vajon meddig tarthat közöttük a harmónia?
A szándék egyértelmű, a rendezőt egyetlen motiváció vezérelte, mégpedig az, hogy megbotránkoztassa a nézőt. Ezt nem is igazán azzal éri el, amit láttat, hanem a két főszereplő életének azon pillanatainak bemutatásával, amikor úgymond „normálisak”. Látszólag ugyanis egy teljesen hétköznapi párról van szó, akik dolgoznak a cukrászdában, élik a saját életüket, csakhogy... Az első gyilkosságnál még látszik rajtuk a félelem, a későbbiek során már kéjjel végzik a dolgukat, főleg a gátlásos férfiú, aki hamar ráébred arra, hogy a fegyvertől férfiasabbá válik.
Mindemellett azért a képi világ terén is igyekszik sokkolni a nézőt a rendező, bár azért mai szemmel mindez már nem annyira húzós, főleg azért nem, mert magukat a gyilkosságokat úgy mutatják be, hogy a „lényeget” pont nem látjuk (egyébként az a specialitása a fickónak, hogy egy késsel döf az áldozat érzékeny pontjainak egyikébe), de már a hangok és a vér látványa is éppen elég. Ja igen, a pink filmek jellegzetességeinek "köszönhetően" csak nőket ölnek, Hasebe pedig igyekezett bevetni a rá jellemző rape és kínzásos jeleneteket is afféle „hatásfokozóként”.
Nagyon mást nem is lehet írni erről a filmről. A 70-es évek második felére már elült a könnyed pink filmek hulláma és szinte csak a Nikkatsu folytatta a „termelést” ezen műfaj egyre inkább elvetemült darabjaival, amiknek a legdurvább darabjait természetesen Hasebe rendezte (ez mellett többek között olyan beszédes című műveket, mint a Rape! 13th Hour, a Raping!, valamint a még ezeknél is extrémebb Zoom Up Rape Site Koyu Ohara rendezésében). Az biztos, hogy ez nem az a történet, ami mindenki számára emészthető, az is biztos, hogy nem ez a legjobb pink film, amit valaha készítettek, viszont aki bírja Hasebe munkásságát és nincsen ellenére az erőszaknak az ilyen jellegű bemutatása, az remekül fog rajta szórakozni. Ramiznak kötelező!
| Ismertetők - Japán |
Hasebe Yasuharu ezen remekműve sokak szerint a pink filmek királya. Hogy miért is? Elsősorban azért, mert nyoma sincs benne sem a Toei sexploitation-jeiben látható könnyedségnek, sem Wakamatsu Kouji (rém)álomszerű elvontságának és arra sem törekedtek, hogy szép emberekkel „töltsék meg” a filmet. Hasebe semmi mást nem akart, csak egy „valóságszagú”, már-már gyomorforgató filmet összehozni és ezen törekvését siker is koronázta.
A történet egyszerű és mindössze egyetlen, előre sejthető fordulata van. Adott egy pincérnő, aki egy éjszaka megkéri a cukrászt, hogy vigye haza kocsival a szakadó esőben. Találkoznak egy hibbant nőszeméllyel, aki hamarosan elhalálozik, a friss „párocska” pedig ráébred, hogy úgy az igazi a szex, ha előtte ölnek. Így aztán elindul a lavina, de vajon meddig tarthat közöttük a harmónia?
A szándék egyértelmű, a rendezőt egyetlen motiváció vezérelte, mégpedig az, hogy megbotránkoztassa a nézőt. Ezt nem is igazán azzal éri el, amit láttat, hanem a két főszereplő életének azon pillanatainak bemutatásával, amikor úgymond „normálisak”. Látszólag ugyanis egy teljesen hétköznapi párról van szó, akik dolgoznak a cukrászdában, élik a saját életüket, csakhogy... Az első gyilkosságnál még látszik rajtuk a félelem, a későbbiek során már kéjjel végzik a dolgukat, főleg a gátlásos férfiú, aki hamar ráébred arra, hogy a fegyvertől férfiasabbá válik.
Mindemellett azért a képi világ terén is igyekszik sokkolni a nézőt a rendező, bár azért mai szemmel mindez már nem annyira húzós, főleg azért nem, mert magukat a gyilkosságokat úgy mutatják be, hogy a „lényeget” pont nem látjuk (egyébként az a specialitása a fickónak, hogy egy késsel döf az áldozat érzékeny pontjainak egyikébe), de már a hangok és a vér látványa is éppen elég. Ja igen, a pink filmek jellegzetességeinek "köszönhetően" csak nőket ölnek, Hasebe pedig igyekezett bevetni a rá jellemző rape és kínzásos jeleneteket is afféle „hatásfokozóként”.
Nagyon mást nem is lehet írni erről a filmről. A 70-es évek második felére már elült a könnyed pink filmek hulláma és szinte csak a Nikkatsu folytatta a „termelést” ezen műfaj egyre inkább elvetemült darabjaival, amiknek a legdurvább darabjait természetesen Hasebe rendezte (ez mellett többek között olyan beszédes című műveket, mint a Rape! 13th Hour, a Raping!, valamint a még ezeknél is extrémebb Zoom Up Rape Site Koyu Ohara rendezésében). Az biztos, hogy ez nem az a történet, ami mindenki számára emészthető, az is biztos, hogy nem ez a legjobb pink film, amit valaha készítettek, viszont aki bírja Hasebe munkásságát és nincsen ellenére az erőszaknak az ilyen jellegű bemutatása, az remekül fog rajta szórakozni. Ramiznak kötelező!
További cikkek :
» Yakuza's Law - Lynching (Yakuza keibatsu-shi: Rinchi - shikei!) (1969)
Ishii Teruo, a japán Zs kategória egyik királya, az 1960-as években sokat tett a meglehetősen szigorú filmes cenzúra határainak kitágításáért, elmenvén a kifejezetten extrém vonalig.
» Wakamatsu dupla: Season of Terror & Shinjuku Mad
Szélsőbaloldali agitpornó Japán legelvetemültebb rendezőjétől
» A Frozen Flower (Ssanghwajeom) (2008)
Hamisítatlan királydráma, annak minden kellékével. Ami hiányzott a közelmúlt kosztümös koreai blockbustereiből, az mind megtalálható a tavaly december 30-án bemutatott A Frozen Flower című szuperprodukcióban. Sőt, még annál is...
» Hellish Love (Seidan botan-dourou) (1972)
Itamochi Takashi, Japán legrégebbi nagy filmstúdiójának, a Nikkatsu-nak az igazgatója 1971-ben jutott arra az elhatározásra, hogy cége tapasztalt filmeseinek érdeklődését ráirányítsa az egyre nagyobb (és szinte az egyetlen)...
» City Without Baseball (Mou ye chi sing) (2008)
A 2008-as hongkongi felhozatal egyértelműen legeredetibb darabja a City Without Baseball, ami olyannyira meglepő alapokon nyugszik, hogy még az Ann Hui évenkénti díjazására szakosodott Hong Kong Film Critics Awards-on is feltűnést...
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.