Ma Wing Shing 1989-ben startolt képregénye óriási sikert aratott, mind a mai napig a legnépszerűbb hongkongi képregényként tartják számon, immáron közel 500 rész jelent meg belőle, nem számítva a különféle spinoff-okat [sokat angol nyelvre is lefordítottak]. Természetesen a mozgóképes világot sem hagyta hatás nélkül mindez. Az iMDB szerint egy 1988-1990 között futott tévésorozattal kezdődött a saga [a WikiPedia nem említi sehol sem, tehát lehet, hogy téves], majd tíz évvel később a hongkongi film addigi legnagyobb sikere, a
The Storm Riders is ebből a történetből lett adaptálva. 2002-ben és 2004-ben Tajvanon forgattak belőle tévésorozatot, amikből egy filmváltozatot is összevagdostak. A most tárgyalt rajzfilm mellett, ami egyébként a tervezett 2006 végi bemutatóhoz képest másfél évet csúszott, pedig a
Pang testvérek készítenek újabb változatot belőle, melynek első része 2009-ben, a második pedig 2010-ben kerül majd a mozikba.
A képregény persze a hatalmas siker mellett időnként kritikák kereszttüzébe is került. Sokak szerint már régen abba kellett volna hagyni és Ma leginkább a pénz miatt folytatja még mindig és már nem nyújtja azt a mágikus hangulatot a sorozat, mint eleinte. Mások a túlzott számítógéphasználatot rótták fel neki, mondván, hogy már nem igazán tekinthető kézzel rajzolt képregénynek a munkája. Voltak további hőzöngések is, de ezek most nem lényegesek. Nézzük inkább konkrétan magát a rajzfilmet, amit a könnyed akciófilmek egyik guruja, Dante Lam rendezett meg.
A történet a két legendás harcos, Wind és Cloud körül bonyolódik, akik miután végeztek mesterükkel, a világuralomra törő Conquer-rel, a Flame Kylin vérének egyedüli hordozóivá váltak. A Sword Worship Villa kardkészítő mesterei létrehozták a legtökéletesebb kardot, ám annak használatához szükség van a Flame Kylin vérére. Egy lázadás után a falu lakosságának egyetlen túlélője, Ao Jue nekiindul, hogy megszerezze a vért, hogy bosszút állhasson ellenségein. Természetesen ehhez Wind-del és Cloud-dal is meg kell küzdenie.
Minden valószínűség szerint
Andrew Lau moziváltozatával ellentétben ez a rajzfilm elsősorban a képregény rajongói számára készült, laikusként ugyanis a sztori elég gyakran követhetetlen és kaotikus, sokszor azt sem tudtam, ki kicsoda éppen. Rengeteg a szereplő, a kard és a csata, csak győzze a néző számontartani őket. Jómagam nem értek az anime világhoz, így nem tudok konkrét véleményt alkotni arról, hogy a többivel összehasonlítva milyen minőségű a látvány és a grafika, laikusként azonban érdekes látvány volt, ahogyan a hagyományos 2D-s látványvilágot a mostanában divatos 3D-s tájképekkel vegyítették. Ettől kissé szétesőnek tűnt nekem az egész, bár tagadhatatlan, hogy a 3D-s grafika szépre sikerült.
Nagy mozirajongóként azonban elég sok csalódás ért, miközben néztem a sztorit. A legelső tapasztalat az volt, hogy a rajzolt figurák hiába egyeznek meg a képregény hőseivel, egyszerűen messze nem olyan karizmatikusak, mint anno a 10 évvel ezelőtti élőszereplős változatban. Amíg
Ekin Cheng,
Aaron Kwok és társaik hús-vér emberekként hadakoztak, addig a rajzolt kungfu közel sem nyújt olyan élményt. Ugyan maximálisan meg tudom érteni, hogy a rajzolt fantáziavilágban könnyebb és hihetőbb megoldani olyan trükköket, mint a Flame Kylin életrekelése, de mégis, számomra nagyon idegennek hatott így ez a világ. Pang-ék új, élőszereplős változata biztos érdekfeszítőbb lesz.
Egy animerajongó, valamint a képregény esetleges magyar ismerői számára biztos, hogy remek szórakozást fog nyújtani a rajzfilmváltozat így is, ám aki hozzám hasonlóan csak a moziváltozatot ismeri, az inkább hagyja ki, várjon még egy pár hónapot, amíg Pang-ék verziójához hozzá lehet majd férni.
WikiPedia