Violent Virgin (Shojo geba-geba) (1969)
Készült: 2007. június 19. kedd, 19:56 | | 
| 
| Violent Virgin (処女ゲバゲバ) (1969)
Mint Wakamatsu Kouji filmjei általában, ez is egy minimálköltségvetésű, gyakorlatilag amatőr színészekkel leforgatott pink film. Technikailag sok érdekesség van benne, amit az ilyesmire fogékonyak értékelhetnek. A leginkább szembetűnő ezek közül az, hogy a „valóságot” végig fekete-fehérben mutatják be, míg az álmokat színesben, persze a kettő közötti határ mindig összemosódik. Hasonlóan érdekes, hogy ugyanúgy, mint a The Embryo Hunts in Secret-ben, itt is a különösen erőszakos jeleneteknél csak a képet látjuk, a hangot nem halljuk, hanem egy furcsa, az adott jelenethez nem kifejezetten hozzáillő zenét hallgathatunk. Az is Wakamatsu sajátosság, hogy a teljes film egyetlen helyszínen, egy mezőn játszódik (igaz, ez a mező jó nagy, ellentétben a The Embryo-ban látható klausztrofóbiás érzéseket kiváltó lakással).
Maga a történet annyira szürreális, hogy nem engedi igazán közel magához a nézőt. Nincs igazi logika a történet folyásában, valahogy olyan érzésem volt, miközben néztem, hogy néhány „őrült” ötletet igazi átmenetek nélkül gyúrtak össze egy történetbe és a lényeg az volt, hogy minél inkább elborult, illetőleg megbotránkoztató legyen. Van itt eleinte meztelenül, majd később női ruhában menekülő férfi, aki találkozik a mezőn egy szintén elég perverz társasággal, akiknél van egy távcsöves puska is, amit kipróbálhat. Van itt keresztre feszített meztelen nő, de megnézhetünk egy nemi erőszakot is, aminek a résztvevőkön kívül még egy halott nő is a „tanúja”, vannak őrületbe hajszolt emberek, stb. stb.
Hogy ez a film jó-e, azt majd mindenki eldönti maga, aki rászán 66 percet. Megbotránkoztatónak nem tartanám, mert ahhoz túlzottan is szürreális, inkább egyfajta perverz álomként fogható fel, ami a japán filmművészet egyik legbetegebb elméjével bíró filmrendezőjének agyából pattant ki.
iMDB
Ez a film egy nagyon bizarr, rémálomszerű történetet mutat be, aminek a fő motivuma, hogy a főhősnek, Hoshi-nak farka nőtt. Node, a helyzet nem ilyen egyszerű. A sztori kezdetekor két autó halad egy pusztaságban, aminek a kellős közepén állnak meg. Egy yakuzacsoport tagjai furikáznak oda, hogy megbűntessék a főnökük parancsa szerint a főnökhöz hűtlen barátnőt és elcsábítóját. A „párocskát” megkötözve, bekötött szemmel egymás mellé teszik, majd bulizni kezdenek és néha „rájuk néznek”, megalázó pózokba és helyzetekbe kényszerítve őket. A „párocska” férfitagja azonban egy óvatlan pillanatban megszökik és a dolgok innentől kezdve egy különös, pornográf rémálomként folytatódnak.
Mint Wakamatsu Kouji filmjei általában, ez is egy minimálköltségvetésű, gyakorlatilag amatőr színészekkel leforgatott pink film. Technikailag sok érdekesség van benne, amit az ilyesmire fogékonyak értékelhetnek. A leginkább szembetűnő ezek közül az, hogy a „valóságot” végig fekete-fehérben mutatják be, míg az álmokat színesben, persze a kettő közötti határ mindig összemosódik. Hasonlóan érdekes, hogy ugyanúgy, mint a The Embryo Hunts in Secret-ben, itt is a különösen erőszakos jeleneteknél csak a képet látjuk, a hangot nem halljuk, hanem egy furcsa, az adott jelenethez nem kifejezetten hozzáillő zenét hallgathatunk. Az is Wakamatsu sajátosság, hogy a teljes film egyetlen helyszínen, egy mezőn játszódik (igaz, ez a mező jó nagy, ellentétben a The Embryo-ban látható klausztrofóbiás érzéseket kiváltó lakással).
Maga a történet annyira szürreális, hogy nem engedi igazán közel magához a nézőt. Nincs igazi logika a történet folyásában, valahogy olyan érzésem volt, miközben néztem, hogy néhány „őrült” ötletet igazi átmenetek nélkül gyúrtak össze egy történetbe és a lényeg az volt, hogy minél inkább elborult, illetőleg megbotránkoztató legyen. Van itt eleinte meztelenül, majd később női ruhában menekülő férfi, aki találkozik a mezőn egy szintén elég perverz társasággal, akiknél van egy távcsöves puska is, amit kipróbálhat. Van itt keresztre feszített meztelen nő, de megnézhetünk egy nemi erőszakot is, aminek a résztvevőkön kívül még egy halott nő is a „tanúja”, vannak őrületbe hajszolt emberek, stb. stb.
Hogy ez a film jó-e, azt majd mindenki eldönti maga, aki rászán 66 percet. Megbotránkoztatónak nem tartanám, mert ahhoz túlzottan is szürreális, inkább egyfajta perverz álomként fogható fel, ami a japán filmművészet egyik legbetegebb elméjével bíró filmrendezőjének agyából pattant ki.
