belépés∆

My Sister, My Love (Boku wa imouto ni koi wo suru) (2007)

My Sister, My Love (僕は妹に恋をする) (2007)

My Sister, My Love (Boku wa imouto ni koi wo suru) (2007)

iMDB

A japán filmművészetben igen gyakori, hogy egy-egy népszerű manga, vagy anime előbb-utóbb megfilmesítésre kerül, ám ezeknek az adaptációknak a filmváltozatai általában kétes minőségűek szoktak lenni. Ugyan előfordul közöttük kifejezetten jó is, ám a legtöbb áldozatul esik a mozifilmek legfőbb behatároltságának, a limitált hossznak. Még két órába is nehéz belezsúfolni mindazt, ami egy akár 30-40, vagy még több részes rajzfilmbe belefér. Véleményem szerint ebbe a hibába esett bele a My Sister, My Love rendezője is, azaz nem sikerült kellőképpen kidolgoznia a történet szereplőit.

My Sister, My Love (Boku wa imouto ni koi wo suru) (2007)

A történet főhősei egy középiskolás kétpetéjű ikerpár, Iku és Yori. Kettejük közül a fiú, Yori az idősebb és a határozottabb, Iku, a lány általában aláveti magát bátyja érveinek. Abban a korban vannak, amikor az ember általában átesik az első szerelmen, ám náluk a helyzet bonyolultabb, ugyanis a szerelem „tárgya” a másik testvér. Miután ezt realizálják, megpróbálják egyrészt legyőzni a vágyukat egymás iránt (másokkal randiznak), illetve megpróbálják tudatosítani egymásban és önmagukban, hogy a kapcsolatuk nem vezet sehova.

My Sister, My Love (Boku wa imouto ni koi wo suru) (2007)

A filmet Aoki Kotomi mangájából adaptálta Ando Hiroshi, aki néhány évvel ezelőtt egy szintén kicsit provokatív témájú drámával, a tinilányok egymás iránt érzett vonzalmát bemutató Blue című filmmel hívta fel magára a figyelmet. Ezúttal is valami hasonlót szeretett volna bemutatni, ám a végeredmény nem lett az igazi.

My Sister, My Love (Boku wa imouto ni koi wo suru) (2007)

Az, hogy a film tempója lassú, nem számít hibának, hiszen mindez a japán drámákban már megszokottnak számít. Az már inkább zavaró, hogy a főszereplő fiatalok is olyanok, mint a lassított felvétel, ahogy mondani szokták, megalszik a szájukban a tej. Az meg pláne elgondolkodtató, hogy a többi szereplő szinte teljesen irracionálisan viselkedik. Például van egy jelenet még az elején, ahol az ikerpár elbújik egy tanteremben, hogy együtt lehessenek egyedül egy kicsit, ám egy osztálytársuk meglátja őket. Az ilyenkor (iskolásoktól) megszokott dolog helyett (elmondja a barátnőinek), titokban tartja, amit látott és megpróbálja meghódítani Yori-t. De ez csak egy a sok hasonló eset közül, a rendező ugyanis szinte semmi energiát nem fordított annak bemutatására, hogy hogyan reagál a környezet arra, ha egy ilyen kapcsolatra fény derül (mert kiderül a dolog, ráadásul igen hamar). Ehelyett a két főszereplőt szinte kiszakítja a környezetéből és csak arra fókuszál, hogy ők maguk hogyan élik meg ezt a kapcsolatot. Így persze sikerül nagyon romantikus pillanatokat összehozni (a záró jelenet a réten remek példa erre), ám pont ettől az egész eléggé hiteltelenné válik. Lehet persze, hogy ez már a forrásul szolgáló mangában (és animében) is így volt, de ami egy fantáziavilágban megoldható, az nem minden esetben működik hús-vér karakterekkel is a valóságban.

My Sister, My Love (Boku wa imouto ni koi wo suru) (2007)

A főbb szerepeket az Arashi nevű jpop csapat egyik tagja, Matsumoto Jun, valamint két, eredetileg modellként startoló leányzó, Eikura Nana és Komatsu Ayaka játszották. Matsumoto Jun karaktere elvileg egy (legalábbis a húga szerint) nagyon „cool” és határozott fiú, ez azonban a filmből egyáltalán nem jött át, engem kifejezetten irritált a fickó a folyamatosan maga elé bambuló ábrázatával. Eikura Nana alakítása eléggé jellegtelen, hármójuk közül leginkább Komatsu Ayaka játszott színészhez méltóan, de a relatíve kis szerepe miatt ő sem menti meg a filmet.

My Sister, My Love (Boku wa imouto ni koi wo suru) (2007)

A film tehát számomra csalódást hozott, elsősorban a rengeteg kihasználatlan lehetőség és elszalasztott drámai rész miatt. Ehelyett mindössze egy „szokványos” romantikus filmet kaptam, amit azzal próbálnak egyedivé tenni, hogy a két szerelmes kapcsolata nem vezethet sehová. Kár érte, ebből többet is ki lehetett volna hozni, a Blue-val összehasonlítva pedig ég és föld a különbség a korábbi munka javára.

Hozzászólások   

#3 Ichi 2010-11-14 23:38
Én egészen könnyen boldogultam vele, és kifejezetten lassúnak sem tűnt nekem, csak mint a többi ilyen film, amit már láttam, azt hiszem. Nekem tetszett, hogy velük foglalkozik a történet, és az a bizonyos végső jelenet a réten nagy kedvencem lett. Az igaz, hogy az egyik első japán film volt amit láttam, tehát lehet, hogy elfogult vagyok.
#2 halas 2008-01-02 03:26
eh..ez a film nagyon nehéz volt, mármint végignéznem mondhatom hogy inkább végigszenvedtem , nagyon lassú, azt vettem észre hogy belepörgetek kínomban vagy fél percet és még mindig ugyanott állnak. alapjában szeretem a lassú filmeket de ebben más sem volt mint:
-Iku(egy keresztnév)
fél perc csend
-Tessék?
fél perc csend
-Semmi...
ha legalább 7X nem volt ilyen jelenet, akkor egyszer sem, mikor van ilyen a valóságban, ha engem kérdeznek, szólítanak hogy: Halas, nem várok fél percet hogy válaszoljak
szóval jó az ha lassú egy film azt szeretem, de csak akkor ha van értelme, ennek nem sok volt szerintem, és tényleg sokkal többet ki lehetett volna hozni ebből a témából.
#1 Guest 2007-11-01 15:43
Tudom, hogy viszonylag lényegtelen dologba fogok most belekötni - értem hogy mire utalsz a kritikáddal -, de szerintem nem lehet így általánosítani a 'tini lányokat'. Elrohanni és világgá kürtölni a dolgot - ez csak egy a lehetséges reakciók közül, és amit a film készítői választottak semmivel sem volt kevésbé hihetőbb, mint a többi. Sőt, szerintem ez a visszafojtott manipuláció, ez a csendes agresszió csak még jobban rátett egy lapáttal a film hangulatára. Ha ezek után arra is kitértek volna, hogy a külvilág mit gondol erről a kapcsolatról akkor az teljesen aláásta volna ezt a hangulatot, én valahogy azt nem éreztem volna odaillőnek. Néha nem lehet és talán nem is kell mindent egy filmbe belesűríteni.. sok más film van amely a külvilág reakcióját boncolgatta ha vérfertőzésről van szó. Kifejezetten érdekes volt az ő szemszögükből látni a dolgot és nem a véleményekből kibogozni, hogy vajon mi is történhet, mi mehet végbe a fejükben egy ilyen helyzetben. Valahogy az egész film hozta ezt a "nem tehetsz semmit ellene, nem lehet racionálisan hozzáállni ehhez, át/meg kell élni, ahogy minden szerelmet/élmén yt" érzést.. ami nekem bejött.

Engem mindegyik színész játéka meggyőzött, főleg Jun-é.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Tetsujin 28 (Gigantor) (2005)

Tetsujin 28 (Gigantor) (2005)

  iMDB  Tetsujin 28 igazi japán agyszülemény. Aki kicsit is közel áll a japán filmhez, annak első látásra ismerős lehet ez a teremtmény, mégha név szerint nem is ismeri, és soha nem is látta.Tetsujin 28 sajátos átmenet,...

Brigitte Lin Chin Hsia

Brigitte Lin Chin Hsia

Brigitte Lin Chin Hsia (林青霞)Lin Chin Hsia 1954 november 3-án született Tajvanon, Taipei-ben. Tanulmányait a Taiwan Chingling Girls’ Secondary School-ban, majd a Tanjiang General Education College-ben végezte. 1972-ben, 17 évesen fedezte fel egy filmes producer,...

China über Alles!

China über Alles!

Érvek pro és kontra a propagandafilmekről

God of Gamblers II (Dou hap) (1991)

God of Gamblers II (Dou hap) (1991)

God of Gamblers II (Dou hap) (1991)iMDBA film (és az egész sorozat) elkészülte tipikusan Wong Jing-re jellemző módon történt. Ugyan az angol cím egyértelműen azt sejteti, hogy ez bizony a két évvel korábbi, nagysikerű God...