belépés∆

Hotelier (tv sorozat) (2007)

ホテリアー (tv sorozat) (2007)

Hotelier (tv sorozat) (2007)

iMDB

DramaWiki

Nem mozgok túlzottan otthonosan a távol-keleti tévésorozatok világában, de néhány sorozat megtekintése után világossá vált, hogy ahogyan a világon mindenütt, itt is megvannak a jellegzetes klisék, amikre felépülnek a sorozatok. Az egyik ilyen tipikus kiindulási pont az, hogy egy nem kiemelkedő képességű, vagy éppen abszolúte nem odaillő emberből hogyan válik egy adott tevékenyégben profi (lásd Attack No. 1, Attention Please, Great Teacher Onizuka), valamint az, hogy természetesen itt is népszerűek a melodrámák. Ez utóbbiak közé tartozik a Hotelier is, amit megmosolyogtató hatásfokozásokkal próbáltak izgalmasabbá tenni.

Hotelier (tv sorozat) (2007)

Maga a történet valójában egy remake, mégpedig egy 2001-ben forgatott 20 részes, megegyező című koreai sorozat japán változata. A történet fő szála, hogy a hotelt meg akarja venni az alapító tulajdonostól egy ingatlanmágnás, nem csak üzleti okok miatt. A hotel pénzügyi helyzete az utóbbi időben nem stabil, egyre csökken a profit, így aztán a személyzet is több pártra szakad, vannak, akik a jelenlegi vezetéssel szeretnének dolgozni, mások viszont előnyösebbnek látnák, ha gazdát cserélne az épület. Az ingatlanmágnás pedig megpróbálkozik egy-két piszkos trükk bevetésével is, hogy a saját malmára hajtsa a vizet, ezek egyike az, hogy a hotel részvényeinek megvásárlásával megbízott pénzügyi szakember és segédje is beköltözik a hotelbe. Amikor kiderül, hogy kik is ők valójában, akkor a két évvel korábban botrányos körülmények között távozott igazgató, akit nemrég hívtak vissza a krízis kezelésére, egyre nehezebb helyzetbe kerül, hiszen az ő visszahívásának voltak, akik nem örültek. Persze önmagában a pénzügyi rész nem lenne olyan izgalmas, így az alkalmazottak és a különféle más szereplők közötti ilyen-olyan kapcsolatokkal, szerelemmel, árulással, hatalomvággyal töltötték ki a fennmaradó időt a forgatókönyvírók.

Hotelier (tv sorozat) (2007)

Pont ezek azok a dolgok, amik miatt a történet elveszti a komolyságát. Egy indiai filmben a néző szinte elvárja a hihetetlen egybeeséseket és a csodás véletleneket, a japánoktól azonban nem erre számítana senki sem. Van itt kérem két szereplő között annak lebegtetése, hogy ők most testvérek-e, avagy sem, a hotel sorsa egy olyan ember kezébe kerül, aki miatt egyszer már bajba került a személyzet, az ingatlanmágnás lánya szökés közben pont a hotelben köt ki (nem is egyszer), stb. stb. Úgy a harmadik-negyedik rész környékére kristályosodik ki mindez, hogy egyre hihetetlenebb dolgokkal próbálják fenntartani a feszültséget, ettől kezdve pedig már inkább amiatt nézi az ember, hogy vajon mi lesz a következő elborult ötlet, amit kitaláltak. Egy iMDB-s komment szerint már a koreai eredeti változat is ilyen volt (amit egyébként Japánban is sikerrel vetítettek), tehát a japánok „csak” szolgaian átvették mindezt. Kár érte, mert ha kevésbé hatásvadász elemekkel operálnak, sokkal hihetőbb lenne a történet, bár könnyen lehet, hogy unalmasabb is, hiszen önmagában egy hotelben zajló munka maximum a vendéglátóiparban dolgozóknak lehet érdekes. A hihetetlen dolgok erőltetése persze a mindenáron romantikára törekvés egyik része is lehet, amiben (mint a legtöbb valamire való japán sorozat) a Hotelier is igyekszik élen járni. Ezen törekvés csúcsa talán a hatodik rész környékén lezajló „esküvő”, ami erőteljes túlzással mutatja be, hogy mit meg nem tesznek a vendégért a hotel dolgozói. Könnyek, telesírt papír zsebkendő garantált! A humor terén ugyanaz mondható el erről a szériáról is, mint az Attention Please-ről, hogy sok esetben erőltetett és a humoros részeket előszeretettel játszák túl a szereplők.

Hotelier (tv sorozat) (2007)

Mint a tévésorozatokban általában, ebben is a mellékszereplők között vannak a legjobban eltalált figurák. A kedvencem közülük a hotelbe beköltöző pénzügyi szakember jobbkeze, Kikuchi (Komoto Masahiro) volt, aki állandó rezignált félmosolyával, laza „oké” beszólásaival és fejcsóválásaival minden egyes megjelenésével biztosította a show-t. Hasonlóképpen remek karakter volt az idősödő főszakács, aki sajátos, kissé kiabálós módon fogta vissza az embereit, bármi is történt éppen a hotelben. A többi mellékszereplő elég sablonos és kisarkított karakter volt, kezdve a főgonosz ingatlanmágnással (Takenaka Naoto alakította, fene se hitte volna, hogy ilyen határozott is tud lenni a Swing Girls és a Waterboys-beli szerepei után), akihez sehogy sem illett a bal fülében levő fülbevaló, a helyettes igazgatóval, Iwama-val, akire az utálatosan gondolkozó karakter sanyarú feladata hárult, vagy éppen a pletykálkodó személyzet tagjaival (közülük a legismertebb színésznő a Happiness of the Katakuris-ban is látható Nishida Naomi). Még talán a főgonosz lányát alakító Saeko-t érdemes megemlíteni, aki a hipercuki japán idolok legjobbjaira emlékeztetően játszik a sorozatban, valamint az eredeti koreai sorozat főszereplőjét, Bae Yong Jun-t, aki egy cameo szerepben látható az első részben, ami Szöulban játszódik.

Hotelier (tv sorozat) (2007)

A sorozatnak tulajdonképpen három főszereplője van, a frissen visszahívott igazgató, Ogata (Tanabe Seiichi), a hotelben megszálló pénzügyér, Mizusawa (Oikawa Mitsuhiro) és az igazgató jobbkeze, Odagiri Kyoko (Ueto Aya). Közülük Tanabe játszik a legjobban, aki minden pillanatban igyekszik a szabályzatnak 100%-ig megfelelni, még abban az esetben is, ha ez nem tűnik logikusnak és a kollégái sem értik meg. A legnépszerűbb fiatal japán színésznők közé tartozó Ueto Aya sem teljesít rosszul, ráadásul neki ez talán az első felnőttesebb szerepe. Engem csak egy jelenetben zavart a játéka, mégpedig úgy a negyedik rész környékén, ami a karaoke bárban játszódott, ezt leszámítva hozza a rá jellemző precíz alakítást. Érdekesség még vele kapcsolatban, hogy a sorozat főcímdalát is ő énekli, aminek a szövegét is ő írta, valamint az, hogy az első részben angolul is megszólal, hasonló akcentussal, mint anno az Attack No. 1-ben (az "eküszükjúzmí" mondata nagyon aranyos), valamint koreaiul is folyékonyan ad elő néhány mondatot. A főszereplők közül Oikawa Mitsuhiro játéka tűnt számomra egy kicsit szürkébbnek, mesterkéltebbnek, mint a többieké.

Hotelier (tv sorozat) (2007)

A sorozat nekem a túl sok erőltetett véletlen miatt mindenképpen csalódást okozott, pedig a kivitelezésén látszik, hogy jó nagy költségvetésből gazdálkodhattak a készítők és igyekeztek a külsőségek terén mindent a leghitelesebben bemutatni, ezek azonban nem ellensúlyozzák a sztori gyengéit. Valószínűleg a japán nézők is így voltak vele, mert a nézettségi mutatók terén nem teljesített túl jól a Hotelier, így az eredetileg tervezett 11 rész helyett mindössze 9 részbe zsúfolták bele a történetet. A sorozat megtekintése elsősorban azoknak lehet hasznos, akik japánul tanulnak, mert remekül lehet figyelni a különféle beszédmódokat, amiket a szereplők használnak, egyébként csak a sorozatfüggőknek ajánlott.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Aachi 'n' Ssipak (2006)

Aachi 'n' Ssipak (2006)

  A Föld lakossága kimerítette az összes energiatartalékát. Csak egyetlen lehetőség maradt, amit ki is használnak. Szerencsére ez az energiahordozó folyamatosan újratermelődik, ám egy probléma mégis van vele, valahogy el kell venni az emberektől....

Prince of Tears (Lei wangzi) (2009)

Prince of Tears (Lei wangzi) (2009)

Egy hongkongi film Tajvanról. Ez már önmagában érdekes, ha pedig hozzávesszük még azt is, hogy némi propagandajelleg sem maradhatott ki belőle, aminek feltehetően Pekingben nagyon örülnek, már csak hab a tortán. Az elvárások fokozhatóak még...

Invisible Target (Nan er ben se) (2007)

Invisible Target (Nan er ben se) (2007)

Invisible Target (Nan er ben se) (2007)iMDBA kortárs hongkongi filmrendezők közül talán Benny Chan az, aki leginkább tisztában van a „blockbuster” fogalmával. Ritkán rendez, úgy általában évente egyszer, a közbenső időben pedig valószínűleg kalapozza össze...