A rengeteg japán irodalmi díjkiosztó közül talán a Kono mystery wa sugoi tarthat leginkább számot a filmesek érdeklődésére. Ugyan messze nem rendelkezik olyan tradíciókkal, mint mondjuk a honyataishou, vagy az Akutagawa díj, hiszen mindössze 2002 óta létezik, ám többségében remek ötleteken alapuló, látványosan mozivászonra adaptálható történetekre hívják fel általa a figyelmet. A közelmúltban a 2005-ben díjazott The Glorious Team Batista-ról már írtunk, most következzen a legelső, 2002-es ceremónián a Hidden Treasure díjat elnyert Joukou Nobuyuki regényéből adaptált X-Cross.

A moziváltozat jogait, némileg talán meglepő módon az elsősorban a jpop bizniszben utazó Avex szerezte meg, majd a forgatások a Toei égisze alatt zajlottak. Rendezőnek a zseniális Fukasaku Kinji kevésbé tehetséges, ám a fiatalok érdeklődésére számot tartó filmek terén hozzáértőnek számító fia, Fukasaku Kenta lett felkérve, aki egész jól oldotta meg a feladatot. A forgatókönyv menete némileg különbözik Joukou regényétől, ám semmi ok az aggodalomra, okosan van összeállítva, igyekeztek a feszültséget a végletekig fokozni.


A sztori egyébként horroként indul, aztán elég hamar kiderül, hogy valójában egy akcióvígjátékba oltott thrillert kapunk, aminek egyes elemei a 2LDK-ra emlékeztetnek. Az alapötlet elég elvetemült, egy fiktív(?) barbár szokást ültetnek át a mai világba, ami annyit takar, hogy a színhelyül szolgáló, hegyek közötti eldugott Ashikari falu férfitagjai annak idején, attól tartva, hogy amíg vadászni mennek, feleségük elszökik, ezt megakadályozandó, levágták életük párjának bal lábát. Ebből később rituálé lett, ami mind a mai napig létezik. Ebbe a faluba érkezik meg fürdőzve kikapcsolódást keresvén Shiori és Aiko, a két tokyoi barátnő. De vajon kijutnak-e egy darabban?


Az első 10 perc hamisítatlan thriller, a néző csak kapkodja a fejét, hogy mi is történik valójában. Aztán a 4 részből felépülő, a Rashoumon effektet használó sztori szép lassan válik egyre könnyedebbé, a vége felé már abszolút komédiába hajlóan. A fordulatok ügyesek, a két főhősnő meglepően erőteljes karakterével éles ellentétet alkotnak a bénázó helyiek és bizony egy-két látványos harcot sem hagytak ki a sztoriból. Azaz minden együtt van ahhoz, hogy egy agyat nem igénylő, elborult másfél órás szórakozás kerekedjen ki a dologból.


Mivel az Avex pénzelte a forgatást, volt némi beleszólásuk a szereplők kiválogatásába, így nem meglepő, hogy két általuk futtatott popsztár is bekerült a produkcióba. Mindketten a karakterükhöz méltó figurát kaptak, a mindig extravagáns Nakagawa Shouko egy igazi elmeháborodott nőszemélyt alakít, a szexi Suzuki Ami pedig a szexi Aiko megformálásával kicsit utánérzése a Shimotsuma monogatari főhősnőjének. Kettejük csatája egyértelműen az egész sztori tetőpontja. Tulajdonképpen a harmadik főszereplő, Matsushita Nao sem ismeretlen a zenei világban, ám az elsősorban zongoristaként funkcionáló lány pop karrierje nem említhető egy lapon a fentebb említett két lányéval. Matsushita amúgy is inkább színészként nyújtott eddig többé-kevésbé maradandót, bár sokak szerint inkább a külseje emelte be a produkciókba, mintsem képességei. Ettől függetlenül itt nem játszik rosszul, bár a thriller/horror sohasem volt az a műfaj, amiben igazán megmutatkoznak valaki színészi erényei.


Az X-Cross összességében egy jó kis film, ami abszolút nélkülözi ugyan a japán alkotásoktól megszokott tartalmi mélységet, ám szerencsére nem süllyed le a gagyi B-filmek (lásd Machine Girl) agyatlan színvonaláig sem. Fukasaku nagyon érzi, hogy mi kell egy fiatalos lendületű, modern, látványos, gondolkodást nem igénylő produkcióhoz, ebben a tekintetben tökéletes munkát adott ki a kezei közül. Ugyan sok meglepetést nem nyújt, de jópofa ötletei, jól eltalált fordulatai és a csinos főszereplők miatt megéri megnézni.

eredeti cím: XX　（エクスクロス）　魔境伝説
iMDB