Ki ne ismerné a hűséges, lelkiismeretes, a hivatásának élő távol-keleti alkalmazott alakját? És kinek ne lenne személyes tapasztalata unalomba fulladt - mondjuk tűzvédelmi - gyakorlattal kapcsolatban, amit rendszerint úgyis elszabotál mindenki?! Az elsőfilmes Ra Hee-chan zseniális módon küld egy akkurátus, ügybuzgó rendőrt egy rutinfeladatnak tűnő rendvédelmi tréningre, és rá osztja a képzeletbeli bankrabló szerepét. Hogy ez nem olyan lesz, mint a többi, az garantált - neki köszönhetően az átlagosnak induló gyakorlat a többi résztvevő kétségbeesett hajtépése közepette süllyed totális káoszba. A Going By The Book a koreai filmgyártás újabb kiemelkedő gyöngyszeme, egy, az utolsó képkockáig iróniával és finom humorral átitatott, ráadásként néhány elborult poénnal és csipetnyi fekete humorral fűszerezett, sodró lendületű akció-vígjáték. Kötelező darab!

Amint jelentősebb költségvetéssel gazdálkodhat egy koreai stáb, biztosak lehetünk benne, hogy a végeredmény egy kommersz, középszerű és gyorsan felejthető film lesz. A tisztes iparosmunka ugyan anyagilag kifizetődő, a Once Upon a Time vetítésének első hónapjában rögtön másfél millió mozijegy kelt el. A II. világháború végnapjaiban, a japán gyarmati uralom utolsó óráiban játszódó kalandfilmben van minden. Ókori, öklömnyi gyémánt, stílusos titkosügynök, álruhás tolvajként működő dizőz, humorforrásnak szánt két idióta, heroikus küzdelem, hazaszeretet, kollaboránsok és ellenállók. Csak egy valami hiányzik: a kaland.

Elsőfilmes rendezőként, viszonylag tapasztalatlan forgatókönyvírókkal a hátunk mögött meglehetősen nagy falat lehet thrillert forgatni; a rutin hiánya miatt beletörhet az ember bicskája. Na Hong-jin mégis bátran vállalta ezt a feladatot és úgy tűnik, nem vallott kudarcot.

Olvasva a címet és elnézve a posztert, gondolom senkinek sem okoz nehézséget, hogy felvázolja magában röviden - még akár így látatlanban is - ennek a koreai filmnek a cselekményét. És nem is téved sokat, aki megteszi. A csak a már jól bejáratott kliséket használó készítők összehoztak egy újabb tucat-vígjátékot, ami semmiben sem különbözik hasonszőrű társaitól. Nem emelkedik ki közülük és éppen csak 120 percnyi szórakozást nyújt, semmivel sem többet. Említésre méltóvá az a mód teszi, ahogyan K Nagyi alakját életre keltik a vásznon.