Ki ne ismerné a hűséges, lelkiismeretes, a hivatásának élő távol-keleti alkalmazott alakját? És kinek ne lenne személyes tapasztalata unalomba fulladt - mondjuk tűzvédelmi - gyakorlattal kapcsolatban, amit rendszerint úgyis elszabotál mindenki?! Az elsőfilmes Ra Hee-chan zseniális módon küld egy akkurátus, ügybuzgó rendőrt egy rutinfeladatnak tűnő rendvédelmi tréningre, és rá osztja a képzeletbeli bankrabló szerepét. Hogy ez nem olyan lesz, mint a többi, az garantált - neki köszönhetően az átlagosnak induló gyakorlat a többi résztvevő kétségbeesett hajtépése közepette süllyed totális káoszba. A Going By The Book a koreai filmgyártás újabb kiemelkedő gyöngyszeme, egy, az utolsó képkockáig iróniával és finom humorral átitatott, ráadásként néhány elborult poénnal és csipetnyi fekete humorral fűszerezett, sodró lendületű akció-vígjáték. Kötelező darab!

A készítők koncepciója nem új, viszont roppant hatásos. Az ütősebb poénok olyan szituációkhoz kapcsolódnak, melyek értelmére és súlyára csak az azt követő 10-20 másodperc elteltével derül fény. Idő azonban nincs arra, hogy a néző röhögés közben kizúgjon a székéből, a történet nem áll meg a kedvéért. Figyelnie kell tovább, és ezzel a módszerrel mind a száz percnyi játékidő alatt a maximumon tartható az érdeklődés. Sőt, a feszültség is, elvégre ez egy túszdráma. Mi lesz még ebből? - ki hinné, hogy ez a kérdés mindvégig aktuális marad.
Az elmúlt évek egyik méltán legviccesebb koreai filmje összetett, már ami a humor forrását illeti. Több olyan elemet rejtettek el a vásznon, ami még talán második nézés alkalmával sem tűnik majd fel, nem is beszélve a modern épített környezetben mindenhol előforduló feliratokról - ez utóbbiakról azonban mi lemaradunk, ezeket sajnos csak a koreait magas szinten olvasni tudók élvezhetik.

Hogy mennyire vicces a Going by the Book? A 2008 áprilisában az olaszországi Udine városában tizedik alkalommal megrendezett Far East Film Festival legemlékezetesebb poénját a beszámolók szerint ez a produkció szolgáltatta. Ez elég meggyőző.
Bár Ra Hee-chan filmjéről van szó, talán érthető módon a kritikusok és a média is inkább Jang Jin személyét emelték ki, aki olyan filmek írója volt, mint a Welcome to Dongmakgol, Murder, Take One, vagy a Guns and Talks. Jang nem csak ír, hanem rendez is, és nem ez az első közös munkája Ra-val, akit a Murder, Take One forgatásán vett maga mellé rendezőasszisztensként. A stáb tagjai egyébként is összeszokott csapatot alkotnak, a Jung Do-man járőrt alakító Jeong Jae-yeong mindig szerepet kap Jang produkcióiban.

Jelen esetben együtt újra bebizonyítják, hogy igenis lehet olyan minőségi közönségfilmet készíteni, aminek nem kell feltétlenül az átlag koreai filmgyártásban bevett két tucatnyi kliséből építkeznie. Elég egy jó ötlet, egy bankfiók, pár rendőr és banki alkalmazott, és ezzel magát a nézőt is a túszok közé parancsolják, aki aztán köztük szorongva tehetetlenül sodródhat az eseményekkel. Mert itt nincs támpont, ez nem az a történet, ahol tíz perc után nagy mellénnyel kijelenthetjük, hogy "de bizony a kertész a gyilkos." Erre itt esély sincs. A túlbuzgó járőr mindent véresen komolyan vesz, és ha egy délután erejéig bankrablót kell alakítania, akkor meglepő alapossággal készül fel ideiglenes hivatására.

A fordulatokban gazdag sztori után újra hatalmas pirospont jár Koreának. Megbocsátható a futószalagon készülő rom-comok szürke tömege, ami a Going by the Book fényében már nem is olyan nagy ár azért, ha cserébe időnként ilyen filmekkel vigasztalják a közönséget.

Eredeti cím: 바르게 살자
iMDB

HanCinema