belépés∆

Johnnie To Kei-Fung

Johnnie To Kei-Fung (杜琪峰)



To Kei-Fung 1955. április 22-én született Hongkongban. 17 évesen került a TVB-hez, eleinte futárként, üzenetkézbesítőként dolgozott, azonban mivel felkeltette érdeklődését tévéműsorok készítése is, így hamarosan már segédrendezőként tevékenykedhetett. Első munkáinak egyike az 1973-ban készült Legend of the condor heroes sorozat volt, ami elnyerte a New Yorkban megrendezett azévi Nemzetközi TV Fesztivál Arany fokozatú díját is. Több mint 20 évet dolgozott a televízióban és máig úgy tartja, hogy nagyszerű tréningezési lehetőség a filmek világához, mivel állandó munkalehetőséget nyújt és évente 20-30 órányi anyag megrendezésére ad lehetőséget.
A filmek világába először 1978-ban kóstolt bele, első rendezése a The enigmatic case címet viselő harcművészeti thriller volt, nem mellékesen az első hongkongi film, amit teljes egészében Kínában forgattak le. A filmet 1979-ben mutatták be és To érzése szerint nem aratott sikert. Számára is nehézséget okozott, hogy míg a tévés világban a különböző munkafolyamatokat külön csoportok végezték (forgatókönyv, ötletek, kivitelezés, vágás,stb.), addig a filmnél mindez a rendezőre hárult. Úgy érezte, még nagyon kevés a gyakorlata mindehhez, így inkább még hosszú évekre visszatért a tévébe.
1986-ban próbálkozott ismét a filmezéssel, először a Happy Ghost 3 került ki a szárnyai alól, ami egy fantasy vígjáték volt Maggie Cheung főszereplésével, majd ezt követte egy évvel később a Seven Years Itch. Azonban ezeknél jóval híresebb filmje a The big heat 1988-ból, ami egyben az első általa (is) rendezett akciófilm volt. A filmbeli ötletek azonban szinte kizárólag a producer, Tsui Hark fejéből pattantak ki, aki ráadásul több rendezővel vette fel a filmet (az első kiszemeltje Andrew Kam volt, aki azonban a forgatás felénél otthagyta az egészet, mivel sehogy sem értették meg egymást Hark-kal). To sem igazán jött ki a valószínűleg elviselhetetlen producerrel, így ő is csak pár jelenetet rendezett meg belőle, a maradékot maga Hark, valamint Ching Su-Tung fejezte be. To azonban így is sok tapasztalat birtokába jutott az akciófilmek rendezése terén. Ezután néhány könnyed vígjátékot rendezett, amikben már együtt dolgozott a már a tévés időszakban is sztárnak számító Chow Yun-Fat-tel, ezek voltak sorban a The Eighth Happiness és a The fun, the luck and the tycoon. Egy röpke kitérő, az Iron Butterfly 2 után pedig újfent Chow Yun-Fat főszereplésével forgatta le az All about Ah-Long című filmet, ami 1989 legsikeresebb hongkongi filmje lett, 8 kategóriában jelölték a HKFA díjaira, amiből Chow Yun-Fat meg is kapta a legjobb színész díjat. Érdekesség, hogy a forgatókönyv ötletei szintén Chow-tól származnak és a női főszereplő, Sylvia Chang rendezte ezeket össze, végül Ng Man-Fai készítette el belőle a végleges forgatókönyvet. Már a The eighth happinessben is ők voltak a főszereplők és annak a filmnek a sikerétől vezérelve kapott To szabad kezet ahhoz, hogy egy újabb filmet készíthessen velük, ennek az eredménye pedig az év legjobb filmje lett. To számára azért is jó lehetőség volt a film, hogy az általa már a tévés korszak óta ismert és azóta akciósztárként elkönyvelt Chow-t ismét megmutathassa, mint drámai színészt.

Johnnie To Kei-Fung

A 90-es évek elején pár kevéssé ismert alkotással jelentkezett, ezek voltak a The story of my son, a Son of the beach, a Justice my foot (Stephen Chow-val a főszerepben), a Lucky Encounter és egy gambling movie, a Casino Raiders 2. Egy Shaw Brothers klasszikus remake-jének az elkészítése után (The barefoot kid, a főszerepben Aaron Kwok) jött az újabb nagy dobása, aminek köszönhetően a nemzetközi filmvilág is megismerte a nevét. Ez volt a Heroic Trio, valamint a folytatása, az Executioners. A két filmet nem csak rendezőként, hanem producerként is To jegyezte, ő segített be a forgatókönyv megírásába Sandy Shaw-nak, valamint az akciójelenetek dramatizálásában Ching Siu-Tung-nak. Persze Ching ötletáradatát is szívesen hallgatták. To az akciójelenetek kivitelezését 100%-ban rábízta Ching-re, de végig felügyelte a munkáját, hogy az akciók közbeni szövegek is hitelesek legyenek. Mikor az összes akciójelenet elkészült, akkor vette csak át az irányítást, hogy a drámai részeket megrendezze. Elmondása szerint az akciórendezők és koreográfusok erre általában nem képesek, vagy legalábbis nem ez az erősségük. Ching természetesen kivétel, de To leginkább saját magában bízott e tekintetben. Érdekes módon egyébként a film odahaza messze nem aratott akkora sikert, mint Nyugaton, ráadásul az alapötletet úgy vették át egy mangából, miután rájöttek arra, hogy ha nőket szerződtetnek az akciófilm főszerepére, akkor olcsóbban megússzák a forgatást. Még szintén ebben az évben, 1993-ban To leforgatta a Mad Monk című vígjátékot, amiben a főszerepet Stephen Chow alakította, majd egy évre visszavonult, hogy megalakítsa saját produkciós cégét, a Milkyway Productions-t.
1995-ben tért vissza és innentől kezdve igyekezett a filmjei középpontjába a karaktereket állítani. Emlékezetes figurákat akart láttatni, olyan karaktereket, akiken látszik, hogy mind a színész, mind a rendező nagyon odafigyelt a megvalósításukra. Mindmáig ez vezérli az újabb filmjeiben, sokszor akár a történet rovására is. Ekkoriban kezdődött intenzív munkakapcsolata Lau Ching-Wan-nal, akit az egyik legjobb hongkongi színésznek tart. Lau feltűnt már az Executioners-ben is, majd a Loving You-ban (1995), a Lifeline-ban (1997), a Hero never dies-ban (1998), valamint a Where a good man goes-ban (1999) is. Egyedül a Moment of romance harmadik részéből maradt ki, ott Andy Lau játszotta a főszerepet. To azt is nyilatkozta, hogy nem szereti azokat a színészeket, akik elvárják, hogy rájuk írjanak szerepeket. Lau Ching-Wan-ról mindig tudta, hogy ha elé ad valamit, azt képes jól eljátszani és nem lesznek kifogásai. Tony Leung Chiu-wai-ról is ez a véleménye, azonban őt sosem volt képes megfizetni, míg Andy Lau szerepeltetését azért szereti, mert ha ő van benne egy filmben, az szinte mindig jó nagy bevételt hoz, míg érdekes módon Tony Leung esetében ez nem feltétlenül garancia.
1999-ben a Where a good man goes-on kívül még két filmet rendezett, mind a kettő a legismertebb filmjei közé tartozik. Ezek egyike a The mission, az egyik legjobb krimi, ami az utóbbi időben kikerült a hongkongi stúdiók mélyéről. A film érdekessége, hogy mindössze 18 nap állt rendelkezésre a leforgatásához, eleinte még forgatókönyve sem volt, ráadásul alacsony volt a költségvetése is. Mindezek ellenére Johnnie To ezért a filmért megkapta a HKFA legjobb rendezője díját, valamint jópár más fesztiválon is sikerrel szerepelt vele. Azonban a másik alkotása, a Running out of time talán még ennél a filmnél is jobban sikerült. A főszerepre Andy Lau-t választotta, főképpen azért, hogy megváltoztassa Andy szerinte túlzottan is öncélú játékát. A forgatás hosszú hetekig tartott, rengetegszer felvett jelenetekkel és Andy is tudta, hogy mindez azért volt, hogy To valami különlegeset tudjon összehozni. A film végül To szerint nem lett tökéletes, de arra jó volt, hogy a közönség egy új Andy Lau-t láthasson, aki a filmért végül a HKFA legjobb színész díjat is megkapta. Két évvel később a Fulltime Killer-ben ismét együtt dolgoztak és Andy-t újból összezavarta To, mert ezúttal a “régi” popsztár Andy Lau-t akarta látni a nagymenő bérgyilkos szerepében. Ez a film egyébként To egy másik jellegzetességére is jó példa, ugyanis előszeretettel alkalmaz a filmjeiben a kisebb, ám a történet szempontjából fontos szerepekre tehetséges, feltörekvő, ám még nem túl ismert színészeket, ebben az esetben a Simon Yam által alakított nyomozó segédjének szerepében indította el a hírnév felé Cherrie Ying-et. A két film között pedig olyan filmeket készített, mint a 2000-es Help!, ami egy kórház furcsa életéről szólt, a főszerepeket pedig Cecilia Cheung és Ekin Cheng játszotta, újra romantikus vígjátékot forgatott, ez volt a Needing You Sammi Cheng-gel és Andy Lau-val, valamint egy wuxia paródiát is készített Wu Yen címmel, majd ismét összehozta Sammi-t és Andy-t a Love on a diet főszerepeire.

Johnnie To Kei-Fung

Ez utóbbi filmekben már együtt dolgozott rendezőtársával, Ka Fa-Wai-jal, aki eleinte csak forgatókönyvíróként, később már segédrendezőként is segítette. Kettejük ismeretsége még a TVB-s időkre nyúlik vissza és az után is kapcsolatban maradtak, hogy mindketten otthagyták a tévécsatornát. Kettejük munkakapcsolata úgy zajlik, hogy együtt találják ki a történetet és a koncepciókat, kiválasztják a szerepekre alkalmas színészeket, majd együtt mutatják be a terveket a befektetőnek. Amikor elkezdődik a forgatás, Wai a felelőse a forgatókönyvnek, míg To a produkciós oldalt irányítja. Minden nap végén a leforgatott anyagok Wai-hoz kerülnek, aki átnézi őket és újra együtt beszélik meg a hogyan továbbot. A forgatás végén ismét együtt felügyelik az “editing” folyamatot és határozzák meg a film végső változatát. Amikor mindketten elégedettek az eredménnyel, akkor adják át a kész filmet a befektetőnek. Wai így egy igencsak fontos eleme To filmjeinek.
A Fulltime Killer-t a Running out of time második része követte, ami egyfajta paródiája volt az első résznek, jóval több vígjátéki elemet tartalmazva, mint a két évvel korábbi rész. Ezt a filmet további vígjátékok követték, először egy újabb kirándulás a gambling movie-k világába, a sztárokkal teletömött Fat Choi Spirit, majd két romantikus vígjáték következett nagyszerű Sammi Cheng alakításokkal, az egyik a My left eye sees ghosts volt, a másik pedig a Love for all seasons, ami egy nagyszerű kifigurázása volt mind a wuxiáknak, mind a romantikus filmeknek. Ezek után komolyabb filmek következtek, köztük egy újabb gengszter-dráma, a PTU, amiben több, a valóságban is megtörtént esetet filmesítettek meg, valamint a Turn left, turn right, ami ezúttal egy komolyabbra vett szerelmi történet volt. A PTU forgatása egyébként közel két évig tartott, még 2000-ben kezdték el és többszöri megszakítás után 2002-ben sikerült befejezni. Ennek több oka is volt, egyrészt a pénzügyek, másrészt az, hogy rengeteg jelenet játszódott az utcákon, ezek forgatása pedig jópár nehézségbe ütközött. Egyrészt a kíváncsiskodókat távol kellett tartani, másrészt a rendőrség nem díjazta a rendőrruhában lövöldöző színészeket, harmadszor pedig az érvényben levő csendrendelet, azaz éjfél után bajos lett volna lövöldözni. A nehézségek ellenére a PTU is igazi kultfilm lett, remek színészi alakításokkal, problémás karakterekkel, To-nak pedig a 2004-es HKFA-n a legjobb rendező díjat hozta meg. A stábnak a filmmel kapcsolatos érzéseit legjobban a balfék nyomozót alakító Lam Suet fogalmazta meg, amikor először nézte meg a kész változatot és felsóhajtott, hogy “látjátok, mennyit öregedtem a végére?”. A mondatot jobban meg lehet érteni annak tudatában, hogy a film egyetlen éjszaka történetét meséli el.

Johnnie To Kei-Fung
Cannes-ban az Election sztárjaival

To újabbkeletű filmjeinek többsége is sikeres alkotás lett. A 2003-as Running on karma-ban Andy Lau egy olyan szerzetest alakított, aki látja az emberek karmáját, a Breaking News egy az internetet és a sajtót remekül kihasználó túszejtő, valamint a rendőrség PR párviadaláról szólt, a kevéssé ismert Throwdown egy egykori judobajnok kálváriáját mutatta be, a Yesterday once more-ban ismét a S ammi Cheng-Andy Lau páros volt látható ezúttal ékszertolvajokként, majd következett a két Election film, amik közül az első többek között a Cannes-i Filmfesztiválon is sikert aratott, ráadásul a HKFA legjobb rendező díját is elnyerte vele.
2006-os filmje, az Exiled is esélyes az idei HKFA-n, akárcsak az Election 2. Jelenleg három filmje van folyamatban, a Cultured Bird, aminek főszereplője Simon Yam lesz, a három rövid részből álló Triangle egyik részét is ő fogja rendezni, továbbá egy újabb krimi is ki fog jönni a kezei közül Godly Detective címmel, a főszereplője pedig To egyik kedvence, Lau Ching-Wan lesz.
Mint a sok díjból és elismerésből is látható, Johnny To mára minden kétséget kizáróan Hongkong egyik legsikeresebb rendezőjévé vált, filmjeit világszerte nagy sikerrel játsszák a filmfesztiválokon (csak egy példa: a 2007-es Rotterdami Filmfesztiválon egy egész szekciót csak neki szenteltek Filmmaker in Focus címmel).

Források:

iMDB

WikiPedia

GreenCine (ezen egy remek interjút is lehet vele olvasni!)

asia.cinedie (ezen is van egy interjú)

Hozzászólások   

#2 fea 2007-04-06 15:27
Én talán azért nem szeretem anyira, mert számomra egy kicsit felejthetőek a filmjei. Pl. sem a Running out of Time, sem a The Mission, sem a Breaking News, sem pedig a Fat Choi Spirit nem hagyott bennem túl mély nyomokat. A Running on Karmának viszont volt egy sajátos bája, és nem csak a kigyúrt Andy Lau miatt, a két Election film pedig vérbeli, stílusos triád movie. Őszintén szólva én az Exiledtől sem voltam annyira elájulva, attól függetlenül, h nem egy rossz film.
#1 YEZy 2007-04-04 20:43
Ramiznak kötelező olvasmány! :roll: :D 8)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

A Bloody Aria (Guta-yubalja-deul) (2006)

A Bloody Aria (Guta-yubalja-deul) (2006)

Kevés film van, amiről ennyire nehéz lenne írni, mint az A Bloody Ariáról anélkül, hogy lelőném a film lényegét és poénját. Mindenestre megpróbálom.

Deadly Outlaw Rekka (2002)

Deadly Outlaw Rekka (2002)

Takashi Miike extravagány jakuzafilmje ezúttal a szokásosnál jóval több kikacsintást és jakuzafilmeken való élcelődést tartalmaz, mégis jakuzafilmnek is jó. A film Ryuhei Kitamura stílusára emlékeztető jeleneteknek bőviben van. Főleg a film vége felé uralkodik el...

The Kung Fu Instructor (Jiao tou) (1979)

The Kung Fu Instructor (Jiao tou) (1979)

Az 1970-es évektől különösen népszerűek lettek a kung fu mozik, virágzottak a különböző Shaolin témák.

Revenge (Adauchi) (1964)

Revenge (Adauchi) (1964)

 IMDb  Főszereplők: NAKAMURA Kinnosuke; TANBA Tetsuro; MITA YoshikoRendező: IMAI Tadashi(1964; fekete-fehér; 104 perc)A Tokugawa korszak hosszú békeidőszakát élik a klánok. A szamurájok hétköznapjait belengi az unalom. A semmittevés rossz tanácsadó, ilyenkor könnyen felforrnak az indulatok, mert...