belépés∆

Imprint (T. Miike)

 

 

Japán horror, 2006. Rendezte Miike Takashi. 63 perc. A Showtime által megrendelt Masters of Horror sorozat 13., be nem mutatott darabja. A sorozat, mint címe is mutatja, a horror nagymestereinek munkáit gyűjti össze, köztünk olyanokkal, mint John Carpenter, Joe Dante. Egyedül Miike filmje bizonyult soknak, ettől még a horror nagymesterei is megijedtek. Legalábbis a filmet végül mégsem mutatták be Amerikában, egyedül a brit Bravo TV adta le. A sorozat DVD kiadásán azonban rajta lesz ez a rész is.

Nem ajánlott sem a film, sem a róla szóló oldalak meglátogatása fiatalkorúaknak és annak, akit a téma és a filmben ábrázoltak felkavarhatnak!

Miikét kedvelem (vannak "barátságosabb" filmjei is), a horrorfilmeket viszont kerülni szoktam, így ez sem érdekelt addig, amíg el nem olvastam egy humoros beszámolót róla a Kaiju Shakedown oldalon. A filmet úgy összegezték, hogy "Memoirs of a Geisha with dead babies", és az egyik szereplő leírása is izgalmas metafórát használ: "a deformed prostitute whose face looks like a kindergarten art project" :) Szóval kiváncsi lettem. A horrorfilmektől való félelmem és a leírtak alapján kialakult elvárásaim tükrében nem is volt olyan vészes a film, mert bár borzalmas és visszataszító jeleneteket ábrázolt, legalább nem volt ijesztegetős. Az izgalmas, veszélyes helyzetek és hirtelen előugró rémek kimaradtak. A sztori egyszerű, egy amerikai férfi japán szerelmét keresi egy szigeten található, sötét bordélyházban, de végül egy másik nővel éjszakázik, akit a fenti leírás úgy emleget, mintha deformált arca egy óvódás rajzának vonalait követné. A környék elég vacak, a sziget körül a folyóban hullák úsznak, a házban pedig néhány banyán kivül még egy leprás orrú törpe van. Szóval ez a prosti úgy tűnik, ismeri a keresett lányt, és előbb az ő, majd a saját történetét, életét meséli el memoárként. Mindkét sztori elég csúnya. A lány története egyetlen brutális és grafikusan megjelenített (vizuálisan jól megoldott) kínzás köré csoportosul, a prostié pedig degeneráltként való megszületésétől indul, és testvér valamint apa-lánya aktusra való utalás mellett halott bébik teszik bizarrá és horrorisztikussá. A film angol nyelvű, a színészek és a dialógusok pocsékak, a főhőst játszó Billy Drago különösen gyenge alakítást nyújt. A hangulat, a színek, a beállítások viszont sok esetben művésziek. Miike igazi provokatőr, sokak szerint túl is lőtt a célon, ha ugyan vannak itt határok.

Hozzászólások   

#2 Guest 2007-07-29 11:11
Én is nagyon kedvelem Miike filmjeit, bár a cikk írójával ellentétben én éppen a horror/thriller kategóriákba tartozó darabjait. Ügyes rendező, szinte minden műfajban, mégis a bizar, és erőszakos filmek azok amiben igazán nagyot tud dobni. Az audition pl az egyik legjobb lélektani thriller amit valaha láttam.

"nem volt ijesztegetős. Az izgalmas, veszélyes helyzetek és hirtelen előugró rémek kimaradtak"

A hirtelen, erős hangeffekt mellett előugró "rémek" álltalában a félelemkeltéshe z kevésbé értő alkotók filmjeiben szoktak előfordulni. Nagy különbség van az "ilyesztegetős" , illetve a valódi, a nézőben feszültséget, szorongást keltő horror filmek között. Egy igazi horror komoly, gyakran fordulatos, elgondolkodtató történettel, borzalmas képekkel, elnyújtott, ügyesen fényképezett jelenetekkel operál, nem pedig ablakra fröccsenő 2 ms -ig látható vérfolttal, vagy éppen szintén ennyi időre előugró szellemmel. Na persze egy-két ilyen még nem ront el egy egész filmet, de ha túl sok van belőle, az az összecsapottság érzetét kelti a nézőben.

Az imprint szerintem egy jól sikerült darab. Egyetlen baj vele hogy a szűkös időkorlát miatt miike nem élhette ki magát igazán. Szerintem neki kevés volt egy epizódnyi szösszenet. Horror rajongók semmiképpen ne hagyják ki. Én sem bántam meg...
#1 oldfan 2007-07-27 14:31
Való igaz, elég durva, de mégis vannak benne művészi szintű beállítások. Horror rajongóknak való. A történet nálam nem nyert igazából, de tagadhatatlanul van valami szürrealista hangulata.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

In Memoriam Kurosawa Akira: High and Low (Tengoku to Jigoku) (196…

In Memoriam Kurosawa Akira: High and Low (Tengoku to Jigoku) (1963)

Kurosawa Akira már az 1949-ben forgatott Stray Dog-gal bizonyította, hogy a krimik világában is nagyszerű filmet tud készíteni. Ebben a 14 évvel később forgatott és eredetileg Menny és pokol címet kapott filmben még a {ln:Stray...

The Blood Rules (Hang kwai) (2000)

The Blood Rules (Hang kwai) (2000)

Marco Mak hírnevét eleinte vágóként alapozta meg, ezen minőségében számtalan jelölést és három díjat is elnyert az évek során a HKFA-n. Rendezőként azonban elsősorban a közepes, jellegtelennek is nevezhető akciófilmjeiről, illetve gyengécske vígjátékairól vált hírhedtté,...

Japán Filmhét összefoglaló

Japán Filmhét összefoglaló

Idén is érdemes volt ellátogatni a vetítésekre

The embryo hunts in secret (Taiji ga mitsuryou suru toki) (1966)

The embryo hunts in secret (Taiji ga mitsuryou suru toki) (1966)

The embryo hunts in secret (胎児が密猟する時) (1966)iMDBA japán sexploitation filmeknek igazából két ága volt és van mind a mai napig. Az egyik a kommersz, általában különféle képregényekből adaptált szórakoztató alkotások egész sora, amik közül jónéhányról...