Imprint (T. Miike)
Japán horror, 2006. Rendezte Miike Takashi. 63 perc. A Showtime által megrendelt Masters of Horror sorozat 13., be nem mutatott darabja. A sorozat, mint címe is mutatja, a horror nagymestereinek munkáit gyűjti össze, köztünk olyanokkal, mint John Carpenter, Joe Dante. Egyedül Miike filmje bizonyult soknak, ettől még a horror nagymesterei is megijedtek. Legalábbis a filmet végül mégsem mutatták be Amerikában, egyedül a brit Bravo TV adta le. A sorozat DVD kiadásán azonban rajta lesz ez a rész is.
Nem ajánlott sem a film, sem a róla szóló oldalak meglátogatása fiatalkorúaknak és annak, akit a téma és a filmben ábrázoltak felkavarhatnak!
Miikét kedvelem (vannak "barátságosabb" filmjei is), a horrorfilmeket viszont kerülni szoktam, így ez sem érdekelt addig, amíg el nem olvastam egy humoros beszámolót róla a Kaiju Shakedown oldalon. A filmet úgy összegezték, hogy "Memoirs of a Geisha with dead babies", és az egyik szereplő leírása is izgalmas metafórát használ: "a deformed prostitute whose face looks like a kindergarten art project" :) Szóval kiváncsi lettem. A horrorfilmektől való félelmem és a leírtak alapján kialakult elvárásaim tükrében nem is volt olyan vészes a film, mert bár borzalmas és visszataszító jeleneteket ábrázolt, legalább nem volt ijesztegetős. Az izgalmas, veszélyes helyzetek és hirtelen előugró rémek kimaradtak. A sztori egyszerű, egy amerikai férfi japán szerelmét keresi egy szigeten található, sötét bordélyházban, de végül egy másik nővel éjszakázik, akit a fenti leírás úgy emleget, mintha deformált arca egy óvódás rajzának vonalait követné. A környék elég vacak, a sziget körül a folyóban hullák úsznak, a házban pedig néhány banyán kivül még egy leprás orrú törpe van. Szóval ez a prosti úgy tűnik, ismeri a keresett lányt, és előbb az ő, majd a saját történetét, életét meséli el memoárként. Mindkét sztori elég csúnya. A lány története egyetlen brutális és grafikusan megjelenített (vizuálisan jól megoldott) kínzás köré csoportosul, a prostié pedig degeneráltként való megszületésétől indul, és testvér valamint apa-lánya aktusra való utalás mellett halott bébik teszik bizarrá és horrorisztikussá. A film angol nyelvű, a színészek és a dialógusok pocsékak, a főhőst játszó Billy Drago különösen gyenge alakítást nyújt. A hangulat, a színek, a beállítások viszont sok esetben művésziek. Miike igazi provokatőr, sokak szerint túl is lőtt a célon, ha ugyan vannak itt határok.
Hozzászólások
"nem volt ijesztegetős. Az izgalmas, veszélyes helyzetek és hirtelen előugró rémek kimaradtak"
A hirtelen, erős hangeffekt mellett előugró "rémek" álltalában a félelemkeltéshe z kevésbé értő alkotók filmjeiben szoktak előfordulni. Nagy különbség van az "ilyesztegetős" , illetve a valódi, a nézőben feszültséget, szorongást keltő horror filmek között. Egy igazi horror komoly, gyakran fordulatos, elgondolkodtató történettel, borzalmas képekkel, elnyújtott, ügyesen fényképezett jelenetekkel operál, nem pedig ablakra fröccsenő 2 ms -ig látható vérfolttal, vagy éppen szintén ennyi időre előugró szellemmel. Na persze egy-két ilyen még nem ront el egy egész filmet, de ha túl sok van belőle, az az összecsapottság érzetét kelti a nézőben.
Az imprint szerintem egy jól sikerült darab. Egyetlen baj vele hogy a szűkös időkorlát miatt miike nem élhette ki magát igazán. Szerintem neki kevés volt egy epizódnyi szösszenet. Horror rajongók semmiképpen ne hagyják ki. Én sem bántam meg...
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.