The Mission (Cheung fo) (1999)
A történet semmi extra, szépen lineárisan halad, mindössze egyetlen csavar van benne, igaz, az nagyon fontos, mivel ez ugrasztja egymásnak az öt főhőst. Szóval adott egy idősödő gengszter, akit meg akarnak ölni és ennek elkerülése érdekében felfogadja a környék öt legjobb emberét testőrnek. Persze az öt nagyágyúnak eleinte nehézséget okoz, hogy csapatban kell dolgozniuk és az, hogy egyáltalán alkalmazkodniuk kell másokhoz, de miután összeszoknak, már arról beszélgetnek, milyen nagy csapatot alkothatnának, ha összefognának. Egy bakinak köszönhetően aztán a kvázi vezetőjük, a csak Jég néven emlegetett Curtis új feladatot kap, aminek következtében egymás ellen kell fordulniuk.
Már a főszereplő színészek neve is garancia a minőségre, hiszen egy filmmel, amiben olyan nevek játszanak, mint Anthony Wong, Francis Ng , Simon Yam, Suet Lam és Roy Cheung, olyan nagyon nem lehet mellényúlni. To rendezési módszereinek köszönhetően (filmjeiben inkább a karakterek vannak a középpontban, nem elsősorban a történet) a színészek nagyon szeretnek vele együtt dolgozni, hiszen kedvükre brillírozhatnak. Ezúttal is remek figurákat kellett alakítaniuk, amiket a forgatókönyvíró, Yau Nai-Hoi sajátos humora tett emberszerűvé. Hatalmas ötlet például, hogy a Jég néven elhíresült rettegett bérgyilkos „civilben” fodrász, aki ráadásul amikor csak lehet, elő is adja, hogy sokkal szívesebben vág hajat, mint eret… Anthony Wong fantasztikus a szerepben! Szintén poénra véve van előtérbe tolva Suet Lam figurája, ahogy mindig csak rág valami mogyorószerű kaját, hatalmas halmokban maga mögött hagyva a héjakat (nem is beszélve a film legelején látható táncáról). A kissé ideges természetű Roy figurája is jól el van találva, az ezúttal rövid hajjal és fülbevalóval pompázó Francis Ng ezt a karakert is remekül hozza. A maradék két nagymenőt Roy Cheung és Jackie Lui játszotta, egyedül utóbbi lógott ki a sorból, persze nem véletlenül. Rajtuk kívül még Simon Yam remek alakítására hívnám fel a figyelmet, aki szintén lubickol az összefüggéstelenül beszélő, csapongó főnök jobbkeze szerepében.
A színészek mellett feltétlenül említésre méltó a jól eltalált zene, ami akárcsak a Running out of time-ban, sokat hozzáad a hangulathoz, igaz, ezúttal a kissé poénra vett dallam is oldja a feszültséget. Hasonlóképpen nem lehet panasz a To filmjeiben mindig magas színvonalú kinematográfiára és az akciókoreográfiára sem, ezek minőségére elég csak az első éjszakai „bevetést” példaként felhozni, a csapattá formálódás bemutatására pedig az irodai „galacsinfocit” és a tűzijátékot bemutató cigarettákat. Hatalmas ötlet mindegyik, nagyszerűen kivitelezve!
A film tehát nagyon jól sikerült, amiben a fent említettek mellett a sajátos humornak is nagy szerepe van. Látszik rajta, hogy To nem gondolta ezt véresen komolyan, a nagyon menő figurákat is finom humorral ábrázolja (ennek legjobb példája az a jelenet, amikor először találkoznak egymással a nagyfőnök irodájában), valamint az is, hogy a figurák mellett a másik legfontosabb „szereplők” a fegyverek. To zsenialitását külön kiemeli, hogy a rengeteg lövöldözés ellenére sincs olyan érzése a nézőnek, hogy mindenki céltalanul lövöldözne, mint rengeteg más akciófilmben. Azt nem mondanám, hogy tökéletesen realisztikusak ezek a jelenetek, de remekül kivitelezettek, teljességgel élvezhetőek, abszolút nem „gagyik”.
To néhány évvel később, 2006-ban „leporolta” a sztorit és a főhősöket, készítvén egy hasonló filmet Exiled címmel, az is ajánlott néznivaló, akárcsak a The Mission. Ugyan 100%-ban értékelni véleményem szerint csak azok tudják, akik ismerik To munkásságát és azt, hogy mire helyezi a hangsúlyt a filmjeiben, de „háttérismeretek” nélkül is remek szórakozást nyújt mindkét film, én csak ajánlani tudom mindenkinek.
Hozzászólások
aki ugyan szereti az ázsiai filmeket, de nem elvakultan csak azokat nézi ,
aki egy kicsit szélesebb perspektívában tekint az alkotásokra
és próbálja a világ többi országának filmtermései közé besorolni őket ,
aki talán azoknak az ízlésvilágát képviseli, akik az oldalra látogatnak de még nem lettek fanatikusok .
De mindenek előtt srácok le a kalappal előttetek, hogy ennyi munkát és energiát fektettetek az oldalba, hogy azok, akik érdeklődnek az ázsiai filmek iránt remek útmutatás kapjanak.
Köszönöm.
"Egyébként, Te csak ázsiai filmeket nézel??? Amin egyrészt azért csodálkozom, mert minden ország filmtermésében lehet találni gyöngyszemeket, másrészt, akkor így valóban nehéz összehasonlítan i filmeket."
Már évek óta 99%-ban csak ázsiait. Sőt, igazán azóta nézek filmeket, amióta van lehetőségem ázsiaiakat nézni. Igazad van abban, hogy máshol is lehet jókat kifogni, de jó sok időt kellene beleölni + az én ízlésem eléggé eltér a különféle magyar oldalakon fellelhető ajánlókat írogatókétól, így meg elég nehéz tájékozódni. Azért időnként beesik 1-1 film máshonnan is, ami tetszik (pl. a spanyol Time Crimes jó volt a Titanicon), de főleg a hollywoodiakban mindig nagyot csalódom, így inkább marad az, hogy amennyire csak lehet beleásom magam Hongkong és Japán stúdióinak legmélyebb bugyraiba. Hogy a külfölddel nem tudom őket összehasonlítan i? Na és? Nem is azokkal kell, hanem egymással, mert úgy látja át az ember igazán, hogy mire is kell figyelnie. De ez az én hozzáállásom, nem biztos, hogy ez a helyes.
Egyébként, Te csak ázsiai filmeket nézel??? Amin egyrészt azért csodálkozom, mert minden ország filmtermésében lehet találni gyöngyszemeket, másrészt, akkor így valóban nehéz összehasonlítan i filmeket.
Egyébként nagyon tetszett a hasonlatod, miszerint Tarantino olyan, mint egy DJ, és pont ezért szeretem. Mert ő ugye (saját elmondása szerint is) innen-onnan összelopkodja a legjobb ötletek, viszont azokat a „nyugati” ízlésvilágnak megfelelően tálalja.
Az említett hollywoodi klasszikusokhoz nem tudok hozzászólni (nem láttam egyiket se, 99%, hogy nem is fogom), Tarantino-t viszont nem szeretem összehasonlítás ként látni az oldalon, mert az ő munkásságának java része az itt taglalt filmekből összeszedegetet t elemekből építkezik (lásd pl. City on Fire -> Kutyaszorítóban , vagy Lady Snowblood -> Kill Bill). Olyan, mint egy DJ, szépen összekotyvasztj a az ötleteket, aztán mindenki őt imádja az eredeti ötletgazdák helyett. Viszont az mindenképp a javára írandó, hogy ahol lehet, népszerűsíti az ázsiai filmipart.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.