A halál jele - Memories of Murder (2003)
| 
Egy sorozatgyilkos utáni nyomozásról szóló thrillerből nagyon sok készült, kiforrott módszerek vannak rá, hogy hogyan lehet olyan filmet készíteni, amik az ilyen thrillerek tipikus elemeit kötelességből és rutinból hozzák, a néző azt kapja, amit elvárt (és amit legutóbb...). A film végi csavart sem meri a legtöbb hasonlóan elkészített darab elkerülni, és sokszor beleerőltet valamit akkor is, amikor az igazából nem indokolt.
A Memories of Murder egy ilyen film. A történet magja egyszerű: egy koreai vidéki kisvárosban sorozatgyilkosságok történnek, az áldozatok szokás szerint fiatal nők (látszik, hogy a thrillereket alapvetően férfiaknak készítik... bár lehet, hogy a nőknek meg így ijesztőbb). A helyi rendőrök mellé Szöulból egy városi nyomozó érkezik, akinek erősen eltérő módszerei vannak, mint helyi kollégáinak, ezért természetesen állandó súrlódások vannak köztük, de mégis lassan megtanulnak egymástól egyet s mást.
Eddig nem sok új elemet találunk, ezek mind megszokott elemek. De a lista itt véget is ér, és minden más a filmben egészen egyedi, és ami a legjellemzőbb az ázsiaiakra: sok olyan dolog is került a filmbe, ami egyáltalán nem szokványos eleme egy thrillernek. Egészen drámai részek, humoros jelenetek (de ez nem könnyed humor, hanem kicsit szomorkás-fájdalmas érett humor), és persze a hétköznapi élet apróságai, az emberek közti kapcsolatok, lelki történések megcsillanásai...
Az is érdekes, hogy a rendőri erőszak mindennapos, a kihallgatószoba egy pincehelység, ahol veréssel veszik rá a gyanúsítottakat a beismerő vallomásra. Az egyik főszereplő, aki helyi rendőr, különösen bunkón viselkedik mindenkivel, erőszakos, és úgy érzi, hogy jó a munkájában, és szereti is azt. Mindenekfelett bízik abban, hogy jó emberismerő, és bárkinek az arcába és a szemébe nézve meg tudja mondani, hogy bűnös-e. A másik főszereplő, a városból érkező nyomozó szörnyülködve figyeli a helyi módszereket, ő sokkal tapasztaltabb, gyorsabban forog az esze, és mindenek felett megbízik a leírt dokumentumok igazságában. Eleinte nagyon utálják egymást, néhányszor egymásnak is esnek. De a gyilkosságok nem állnak meg, a sajtó egyre követelőzőbb, ráadásul a gyanúsítottak ellen, akiket a nyomozás során elkapnak, nem tudnak erős bizonyítékokat felhozni, és a rendőri erőszak elleni tiltakozás egyre nagyobb ereje miatt a hagyományos módszereket is kerülni kell...
A film arra is rámutat, hogy mennyire nehéz munka a nyomozás. Itt nem csak arra kellenek a nyomok, hogy elteljen a film játékideje, és a végén elkapják a rosszfiút: itt minden egyes apró nyom vagy ötlet egy kapaszkodó, és a néző a rendőrökkel és a nyomozóval együtt küzd, hogy előrébb jusson. A film kíméletlenül bemutat minden nehézséget, minden holtvágányt: figyelemmel kísérhetjük, amint újabb és újabb ötletek merülnek fel, és azt is, hogy amikor újra és újra elindulnak egy új szálon, hogyan jutnak zsákutcába. Mert erről szól a nyomozás... és nem számítanak a kudarcok, mert elég egyszer célhoz érni. Csakhogy a gyilkos addig sem pihen...
A film vége abszolút nem egy szokványos pszihothrillerhez illő. Ne számítsatok csavarra vagy akciódús csúcspontra. A Memories of Murder hű marad önmagához, és logikusan fejezi be a történetet. Ez egészen biztosan nem egy egyszer nézhető film! A karakterek összetettek és eredetiek, a színészek kitűnően játszanak, a hangulat pedig nagyon jól elkapott. Igazi mestermű!
Hozzászólások
legközelebb figyelni fogok! itt csak utána kapcsoltam, és rémülten láttam, hogy nincs "edit" ^^"
Azt is hozzá kell tenni, hogy a film megtörtént eseményeken alapul, állítólag még a szellemi fogyatékos srác halála is hasonlóan történt, így a szokatlan csavarokat itt az élet is produkálta, nem csak a forgatókönyv írók. A sorozatgyilkos 1986 és 1991 között 10 nőt gyilkolt meg hasonló módszerrel, és sosem kapták el. Mivel elvileg a gyilkosság büntethetőségén ek elévülési ideje 15 év Dél-Kóreában, úgy néz ki, már nem is kaphatják.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.