Deadly Outlaw Rekka (2002)
Takashi Miike extravagány jakuzafilmje ezúttal a szokásosnál jóval több kikacsintást és jakuzafilmeken való élcelődést tartalmaz, mégis jakuzafilmnek is jó. A film Ryuhei Kitamura stílusára emlékeztető jeleneteknek bőviben van. Főleg a film vége felé uralkodik el az Ultimate Versus viccesen beteg hangulata: mindenki őrült és megacool, a vér művészi eszköz, a golyók stilizáltak és közvetlen közelről sem találják el egymást az ellenfelek, hiába lőnek hatalmas kéziágyúval, ha a dramaturgia úgy kívánja és ha az ellenfelek ugyanolyan kemények.
A főszereplő Kunisada, egy koreai fickó, aki egy japán jakuzabanda tagja. Éppen börtönből való szabadulását várja, amikor bandavezérét, akit az apjaként szeret, lemészárolják (hatalmas jelenet...). Ezután természetesen megindulnak az intrikák, az egyezkedések a megmaradt bandák között, mindenki békét szeretne, de ugyanakkor egy kicsivel jobb pozíciót is. Kunisada azonban egy veszett kutya, akit semmi más nem érdekel, csak a bosszú. Az új bandavezér fenyegetésnek érzi őt a terveire, ezért elárulja. Egyedül marad legjobb barátjával, és miután Kunisada életfilozófiáját mindketten teljesen magukévá tették ("Life isn't just about living long"), hatalmas mészárlást rendeznek.
A film hangulatát a fent említett tényezőkön kívül az iszonyatosan hangulatos metálzene adja (kicsit talán a Black Sabbath-hoz tudnám hasonlítani), és az énekes helyenként teljesen kontrollálatlan, elborult rikoltozása. A komfortérzetet pedig a drabális, borulós poénok teszik teljessé. Csak egy példa: az egyik jakuza barátja halálát egy öreg, félrevonultan élő jakuza úgy kommentálja, hogy nem is olyan nagy baj, mert: "Death is part of a man's training." (Ezt általában börtönbüntetésre, első bekapott golyóra és más ilyesmikre szokták mondani a jakuzafilmekben.) És mintegy illusztrációképpen megjelenik az öreg, hosszú, ősz hajú bandavezér, akit a film elején agyonlőttek, és hatalmas halálfejes gyűrűjét felmutatva megszólal: "Rock and roll!"
(imdb)