Egy tajvani-japán koprodukciótól még véletlenül sem számítottam arra, hogy a történet leges legelején halottakat mozgató taoista szerzetesek huzaltechnikát is alkalmazó bunyóját fogom végigkövetni. Aztán arra sem, hogy a következő néhány percben a tinihorrorok tipikus jeleneteinek egyikét nézhetem végig (négy fiatal berobog a viharos éjszaka közepén egy elhagyatott „filmes városba”, ahol a régi időkben játszódó filmeket forgatják). Persze jön aztán egy jó kis fordulat, főhősnőnk pedig a díszletvárosban találja magát, ami egyáltalán nem kihalt, hanem nagyon is tele van élettel. Hamarosan egy kis társaságban találja magát, aminek „tagjai” között két menekülő tolvaj, két halott és egy taoista szerzetes is van és egy érdekes, jópofa utazás veszi kezdetét.


A film alapötlete tehát zseniális, mindazzal együtt is, hogy a fentebb említett filmekben már sokszor látott kliséket alkalmazza, azonban a Bubble Fiction-ös poénok nem számítanak, lévén ez a film ugye korábban készült. Adott tehát az ízig-vérig modern, kissé szertelen lány, aki elkerülvén a múltba rengeteg galibát okoz és galibába kerül, illetőleg adott a rengeteg poénra okot adó taoista szerzetes által használt „fekete máglya”, amiről a Mr. Vampire filmekben látható „ismertetőkhöz” képest némileg átfogóbb képet és magyarázatot kap a néző. Itt valóban nem csak a látványra, hanem a „babona” megismertetésére is koncentráltak a készítők.


Ami ezzel szemben csalódásra adhat okot, az maga a sztori, ugyanis véleményem szerint kicsit elnagyoltra és sablonosra sikeredett, ráadásul a végét szokás szerint elrontották a túlzottan is csöpögősre vett fináléval. Sajnos a „főgonosz” elleni csata is vérszegény lett, gyakorlatilag néhány perc alatt lezavarják, pedig lett volna benne potenciál, hogy egy látványosabb, erőteljesebb jelenetet hozzanak ki belőle. Hogy azért nem tették, mert a költségvetés nem tette lehetővé, vagy azért, hogy ne legyen a film korhatáros, esetünkben mindegy is, a lényeg az, hogy hiányérzet marad a nézőben.


A technikai kivitelezés is kicsit furcsa, helyenként a tévésorozatok technikájára emlékeztet, helyenként pedig (főleg a CG használata miatt) egész látványos képi világot sikerült teremteni. Szintén elismerő szavakkal lehet illetni a színészgárdát, akik közül nekem elsősorban Osugi Ren játéka emlékezetes, sosem hittem volna, hogy pont őt fogom egy filmben taoista módszerekkel operáló erőteljes „szerzetesként” látni. A két főszerepet Tanaka Rena és Wilson Chen alakította, akiknek a párosa remekül működött a Waiting in the Dark-ban is. Itt sincs másként, bár Tanaka Rena esetében meg kell jegyeznem, hogy egyrészt a mandarin dubja kicsit szörnyű (köze nincs az őt szinkronizáló hölgy hangjának az övéhez, ami főleg úgy gáz, hogy viszonylag sűrűn beszél a filmben japánul is, természetesen a saját hangján), másrészt a Bubble Fiction-ben Hirosue Ryouko érzésem szerint nagyobb átéléssel alakította az időutazó lánykát.


Összességében a film tehát egy egyszeri, könnyed kikapcsolódásra tökéletes, szórakoztató, ötletes, ám könnyen felejthető történet, aminek színvonalát itt-ott bántó apróságok rontják le, elsősorban természetesen a kicsit (nagyon) nyálas végkifejlet. A taoista máglya és a mindig sok humorra alkalmat adó idegen világba kerülő karakter sztorija miatt azért érdemes egyszer megnézni, bár véleményem szerint elsősorban azok fogják tudni értékelni, akik a „hongkongi gagyi” filmeket is szeretik.