belépés∆

Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)

Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)

 

 

A DAIEI stúdió szorgalmasan folytatta a kilencedik résszel elkezdett útkeresést. A gyerekek fokozottabb szerepeltetését bizonyára vakvágánynak találták. Érthető módon, hiszen azért minden új epizódban hullottak a gonoszak.

Nem igazán gyerek világ az. De azért a teljes mellőzésükre nem szavaztak. Viszont a humoros oldal becsempészése a kalandok közé változatlanul élt. Még ebben az új történetben is, ami pedig nem igazán a vidámság jegyében indult.

Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)

Zatoicsit a hatóságok megbotoztatják tiltott szerencsejáték miatt. A börtönben egy kétségbeesett ember fordul hozzá, aki azt állítja, hamis vádak miatt halálbüntetés vár rá. Arra kéri a vak masszőrt, hogy menjen el azokhoz, akik igazolni tudják az ártatlanságát. Ichi vonakodik teljesíteni a kérést, mert a tapasztalatai szerint a szívességek teljesítése mindig bajt hozott a fejére. A megérzése most sem csalja meg. Viszont hiába próbálja kerülni a bajt, ha az teljes erővel lohol a nyomán. A véletlen elsodorja abba a városkába, ahová eredetileg menni kellett volna. Hamarosan rájön, a szerencsétlen börtöntárs igazat mondott. A nyugalmasnak tűnő háttérben nagyobb pénzügyi játszma zajlik, melyben fölöslegesek a tanúk. Immár ő is azzá lett...

Az első meglepetés a film kapcsán, hogy a főhősünk lebukott. Eddig minden alkalommal ügyesen kicselezte a hatóságokat, most meg rögtön a bevezető képsorokban kap a fejére. Pontosabban a hátára, nem is keveset, ötven botütést. Magához sem tér az ember a meglepetéstől, s máris lát egy "új" Zatoicsit. Hiszen eddig, ha segíteni kellett, az igazság bajnoka bárkinek habozás nélkül a segítségére sietett. Most meg cserbenhagyni tűnik egy arra tényleg rászorulót. Vagyis igazán eredeti az új rész indítása. Sajnos, hamar megszakad a fonál. Az, hogy az önzés jelenik meg Zatoicsi tulajdonságai között egyáltalán nem volna gond, csak emberibb lesz tőle. Továbbá nem kockáztat sokat, aki arra tesz, hogy előbb-utóbb úgyis másképp fordul a történet sora. Icsi egy szerzetesnek tűnő imposztorral együtt céllövésben megkopasztja a jakuzákat, így rögtön sort tesz egy halom ellenségre. Meg egy kéretlen, kellemetlen útitársra, aki előbb a pénzétől igyekszik megszabadítani, majd a nevét nyúlja le. Elvégre milyen jól jön neki az alvilági körökben tekintélyt adó név használata. Közben nem is sejti, micsoda veszélybe sodorja magát, mivel a kardforgatáshoz viszont nem ért. Zatoicsinak viszont bőven vannak ellenségei. A filmnek ezek az rövid epizódjai a legjobbak, kifejezetten szórakoztatóak. A minden lében kanál ál-masszőr jópofa, humoros figura. Kanbi Fujiyama élvezi a szerepét és a komédiázást. Ha csak olvassa az ember, tulajdonképpen nehéz megérteni, miért nem lett a tizenegyedik epizód igazán sikeres. Annyi jó ötlet van benne. A válasz egyszerű. A történetmesélés gyenge. Jönnek a maguk lábán külön-külön megálló részmozzanatok, csakhogy a mese egészként nem igazán áll össze. Nincsenek átvezető részletek. Színpadtechnikai megoldások sorát kapjuk egy filmben. Például teljesen váratlanul bejön a képbe egy új szereplő, akinek előzőleg nyoma sem volt, utalás sem történt rá, és elmeséli azt, amit láttatni kellett volna. Majd rövid úton kiíródik a továbbiakból. Szintén gond, hogy úgy tűnik, a vágóolló önállósította magát. Rövid is a film, de ennél bosszantóbb, hogy a drasztikus vágások miatt logikai hézagok tátongnak a meséjében.

Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)

Miközben a főhősünk szorgalmasan bogozgatja a jakuza ojabunok által összecsomózott szálakat, a néző lassan megérti, hogy minek mi az oka, azon kaphatjuk magunkat, hogy fontos részletek teljesen elsikkadtak. Például a címadó halálra ítélt fogoly a mozi végére eltűnik képből. Egy üzenet róla a hatóságnak és passz. Az eddig megismert Zatoicsi ilyen megoldásba sosem ment volna bele. Sűrű a köd a mesében, aminek a végére fontos szerepe van. (Erről kicsit lejjebb.) A gyermekek szintén csak a hiányt kitöltő vatta szerepét kapják, az egyetlen fontosabb női karakter sem jár jól. Váratlanul belép, besegít egy kicsit, - elég légből kapott indok alapján - majd a végén dolgavégezetlen kisétál a képből. Csakúgy, mint Zatoichi. Nála ugyan ez nem meglepő, de az már igen, hogy egy halom rendezetlen problémát hagyjon hátra. Nem sorolom tovább, pedig volna még mit. Azt hiszem, ennyiből már világos, hol lett elszúrva a dolog. Hiába sorjáznak az önállóan működő jelenetek, ha a lényegi összefüggés elsikkadt köztük. Kimunkált mese nélkül nincs jó film. Pedig a rendező, Kazuo Mori, nem felejtette el a szakmát, az azért látszik. Például igazából mellékes a film történetén belül, de fölöttébb hatásos fényképezéssel érezteti, mit jelenthetett a vak főhősnek a tengerrel való "ismerkedés." Remek és kifejező beállítások sorát alkalmazza itt és még sok máshol. A képek mentik a menthetőt. Ez a végén nagy fontosságot kap. Mert a sok elnagyolt részlet után a lezárásra valami összeállt. Jön a megszokott filmvégi "showdown", vagyis a leszámolás. Egy roninokkal bőven megerősített jakuza banda szeretné a túlvilágra juttatni az akkorra már végképp a begyükben lévő masszőrt, így egy ködös reggelen az egyik halászfalu nagy események színhelye lészen. Ha eddig kárhoztattam az elnagyolást, az összecsapás bő hét percére vonatkozóan gyorsan visszavonom. Azt ugyanis pokoli jól megcsinálták, a teljes saga legjobb összecsapásai közé tartozik. Mind fényképezésben, koreográfiában, vágástechnikában elképesztően profi. Végig így kellett volna, kedves filmesek. Ahogyan a fátyolos képeken a kiszámítottan lassú mozgású Zatoichi halálos balettbe viszi bele a támadóit, az valami lenyűgöző, helyrehoz mindent, amit előzőleg elszúrtak. Itt szintén újat húztak elő a kalapból. Kiderül, ha kell, - márpedig most muszáj, mert nagy a túlerő és jók harcosok - hogy Icsi képes két kardot is forgatni egyszerre. Ám amikor elégedetten hátra dőlnénk, hogy: "na, így már mindjárt más", a végképp trehány búcsú elveszi a jó szájízt. Stílusosan azt mondhatnám, egy katanával elnyisszantották a sztorit, hagyva mindent a manóba. Elszúrták, na.

Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)Zatoichi and the Doomed Man (Zatoichi sakate giri) (1965)

A film a fentiek miatt csak tisztes középszernek számít a sorozaton belül, pedig egyértelműen több lapult benne. Ha valaki pont ezzel az epizóddal kezdi az ismerkedést a Zatoicsi történetekkel, legfeljebb Katsu vívótudására és a számos jó humorú részletre fog felfigyelni és nem érti, miként nyúlt el a sorozat 26 mozifilmig. Ezért biztatásul közlöm, a következő mozira már összekapta magát a DAIEI stábja.

 

imdb

 

 

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Flesh Pier (Jotai sanbashi) (1958)

Flesh Pier (Jotai sanbashi) (1958)

A Super Giant sci-fi sorozatot hátrahagyva Ishii Teruo belevetette magát a film noir világába. Egyik legelső próbálkozása volt ebben a műfajban a Flesh Pier, amiben Tokyo Ginza negyedének sötét zugairól próbálja lerántani...

Azumi (2003)

Azumi (2003)

 IMDb Végig azon törtem a fejem nézés közben, hogy tetszik e vagy nem. Hát a vége teljesen rendbe rakott, nagyon jó kis akciófilm, ami nem veszi komolyan magát és ez nagy erénye. Látványos, vicces és...

Down to Hell (1997)

Down to Hell (1997)

IMDb  Ryuhei Kitamura 2. filmje a Down to Hell, amit sokan emlegetnek VersuS 0-ként is. Nem véletelenül, mert jópár elemet újrafelhasznált a rendező. A történet egyszerű: van egy 4 tagból álló banda (a bandatagok közül...

Eternal Summer (2006)

Eternal Summer (2006)

 iMDB  A fiatalokról szóló drámák, illetve a komolyabb romantikus, s a minőségi filmek kedvelőinek is igazi csemege lehet Leste Chen taiwani rendező új filmje, az Eternal Summer. Bár mindenhol úgy harangozták be, hogy a film...