Ahogy a sorozat haladt előre, egyre nehezebb volt új elemeket vinni bele a yakuzavilág zártsága és a főhős fogyatékossága miatt. A stúdió egy-egy népszerű sztár bevonásával próbálta kompenzálni a nézőket az ismétlődő motívumokért, meg látványosabb, szinte művészi hatású díszletezéssel, ami jót tett a filmnek.

Egy haldokló nő kéri meg a főhősünket, hogy a kisfiát juttassa el a gyermek apjához. Ő persze vállalja a feladatot, ám az apa titokzatos módon sehol nem található. Zatoichi útját többször keresztezi egy furcsa szamuráj, aki hol barátságosan, hol pedig ridegen viselkedik. Veszélyes alak, titkos küldetésen...

Zatoichi többször vállal magára lehetetlennek tűnő küldetéseket, máskor is segített már gyermeket eljuttatni a szülőjéhez. Általában könnyen megtalálja a hangot az aprónéppel. Ám ezúttal egy igazi vásott "kölök" a társa, aki az út unalmát Zatoichi zrikálásával igyekszik feloldani, amely számos humoros jelenetet eredményez. Igazából ez viszi a filmet, amelyben a kardok nem túl sokat vannak használatban. De amikor előkerülnek, akkor aztán rendkívüli dolgokat láthatunk! Konoe Jushiro vívójelenetei rendkívüliek, pislogni sem szabad alattuk, mert rögtön lemarad az ember valamiről.

Felmerült már a kommentároknál az, hogyan forgatta Katsu a Zatoichi történeteket. Hát így: A forgatási napokon reggeltől-estig bekötött szemmel közlekedett, hogy jobban beleélhesse magát a történetbe. Összetört kellékek, kékfoltos stúdiómunkások "jelezték" az útját. A színésztársak visszaemlékezései szerint kifejezetten kellemetlen volt vele egy asztalnál étkezni. Zatoichi valahogy jobban csinálta... De ez a megszállottság tette lehetővé olyan jelenetek felvételét, mint a hóesésben vívott párbaj, ami csak harcművészetként aposztrofáható. Elképesztő, különösen hogy a Darkness Is His Ally-ból tudjuk, éles karddal ment a dolog! Felhínám a figyelmet Konoe mesternek a film elején lévő összecsapására, ahol a yakuzákat leckézteti meg. Lelassítva tisztán látszik, ahogyan a csuklóját elfordítja, nehogy a kard éle érje a bajkeverőket. Elképesztő - azzal a sebességgel végrehajtva. Őszintén szóva a történet nem tartozik a kiemelkedőek közé a sorozatban. Talán az teszi egyedivé, ahogyan Zatoichi dacol a szamurájerkölcs vakságával, no meg a már említett tényleg rendkívüli vívójelenetek, amelyek létrejöttében azért a rendező Misuminak is nagy szerepe van.

A sorozatnak ez a része mégis jelentős utóéletűnek mondható. Ha valaki megnézi Kitanótól a Kikujiro-t és az ő Zatoichi verzióját, továbbá az 1987-es Blind Fury-t Rutger Hauer-rel, nyilvánvaló lesz, hogy a rendezők többet láttak benne, mint a saga egy többé-kevésbé sikerült epizódját. (Bár az utóbbi rendezője azt állítja, a film elkészülte előtt nem látott eredeti Zatoichi filmet. Hmmm...) Ez azért lehet egy újabb érv a megtekintés mellett.

Főszereplők: Katsu Shintaro; Konoe Jushiro; Takada Miwa

Rendezte: Misumi Kenji

(1967, 86 perc)

imdb