belépés∆

Kôshônin (Negotiator) (2003)

Kôshônin (Negotiator) (2003)

Takashi Miike nevét hallva az őt ismerő emberek többsége általában az erőszakos filmekre asszociál. Bár Miike népszerűségének egyik alappillérét valóban ezek a filmek alkotják, (a horror műfaj iránti rajongásom miatt személyes kedvencemmé is az Audition kapcsán vált a rendező, amely film azonban jóval több annál, mint amit sokan gondolnak róla) nem szabad elfelejteni hogy más műfajokban is képes maradandót alkotni. Ezúttal egy akció/drámával próbálkozik...

 

Kôshônin (Negotiator) (2003)

A történetet alapjában véve két jól elkülöníthető részre lehet osztani. A film első felében egy vegyesbolt kirablását követően a 3 motoros sisakot viselő férfi elfoglal egy kórházat, túszul ejtve a betegeket. A rendőrség hamar tudomást szerez az esetről, és azon nyomban fel is vonulnak, ahogy azt kell. Az erre megfelelő emberüket kérik fel a feladatra, Ishida felügyelőt (Hiroshi Mikami) aki késve érkezik a helyszínre, így régi segítőtársát (és szeretőjét) Maiko Tohno kapitányt (Mayu Tsuruta) kéri meg hogy tartsa a frontot amíg szükséges. Mindeközben kiderül hogy Ishida felesége (Kumi Nakamura) is a kórházban rekedt.

Kôshônin (Negotiator) (2003)

A túszmentő akciók után a film második felében következik a dráma. Megtudunk mindent, s ahogy lenni szokott, egy két csavart követően az indítékokra is fény derül, miután eldönthetjük, mennyire tartjuk megbocsájthatónak mindazt, ami korábban történt. Tulajdonképpen ez a második felvonás az ami számomra megmentette a filmet...
Hogy mi a baj az egésszel? Egyszerű. Túlzottan sok amerikai sablont építettek bele, szinte szolgai módon követve hamburgeren élő nyugati embertársainkat. Többek közt az amerikai filmgyártás teljesen sivár, unalmasan ismétlődő panelei miatt fordultam évekkel ezelőtt egyre inkább az ázsiai alkotások felé. Éppen ezért nem örülök annak, ha ilyen filmekkel találkozom, hiszen azt juttatja eszembe, hogy egyszer talán majd keleten is ugyanabba a csapdába esnek, amibe hollywood már vagy 30 éve belesétált. Egyenlőre szerencsére nem kell mitől tartani. A japánok még mindig tudják hogyan kell filmet készíteni, és szívből remélem, hogy ez így is marad.

Kôshônin (Negotiator) (2003)

Ha a fentebbi nyavalygásomtól eltekintünk, akkor elmondható, hogy a Kôshônin tisztességesen kivitelezett akció/dráma. A színészek hozzák az elvárhatót, a történetben van elég töltés ahhoz hogy kitartson a 100 perces játékidő alatt, és egyébként is. Ha Takasi Miike a rendező, akkor minimum egy tisztességes iparos munkára számíthatunk. Rutinból hozza a színvonalat, így nem fogjuk utálni ezt a filmjét sem, ám egy közepes ítéletnél többet nem érdemel. Részemről ezt is csupán a film második fele érdemelte ki.

 

Hozzászólások   

#9 fea 2007-12-09 18:35
Régebben lehetett, de mostmár inkább ezeket a hozzászólásokat használjuk, ha lehet.
A fórumért elnézést, mert a szerverünk levélküldés szolgáltatását letiltotta a t-online, úgyhogy nem mennek az aktivációs mail-ek.
#8 user1 2007-12-09 18:25
Apropó. Tudom hogy nem itt kéne feltennem a kérdést, de egyszerűen nem tudok a forum -ba belépni..:-)
Azt szeretném tudni, hogy írhatok -e olyan filmről, amiről már más is írt előttem? Pontosabban hogy egy ilyen ismertető kikerülhet -e az oldalra mint egyfajta "más" vélemémy?
#7 fea 2007-12-09 18:22
Igen, az ázsiai filmeknek is megvannak a maguk klisséi, bár a japánokra ez még annyira nem jellemző. Viszont pont ezért gáz, mikor amerikai tipusokat másolnak. Mivel nem tudnak annyi pénzt fordítani ezekre, így tényleg élvezhetetlenné válnak (lásd: Sinking of Japan, Umizaru 2, vagy amit YEZy mondott, az Unfair).
Ahogy nézem egyébként, a Koshonin pont egy TV film, így magyarázható az ilyen terű igényteleneség.
Mindenestre én azt javasolnám, hogy ezt a témát vigyük inkább a fórumba, ha szükség van rá, én sem szeretem túlzottan a boszorkányüldöz ést. Éljen a tág látókör! :-)
#6 user1 2007-12-09 18:20
YEZy:
Így van ahogy mondod. Amit ramiz -nak írtam azt erre a mondatra reagáltam.

"Kicsit unalmas állandóan az amerikai filmek ötlettelenségér ől hallani."

És így nyilván nem a cikkről folytatódott a beszélgetés..
#5 YEZy 2007-12-09 18:15
Lehet, hogy én olvastam rosszul, de nekem az jött át az ismertetőből, hogy az írójának nem az amerikai filmek sivárságával van elsősorban baja, hanem azzal, hogy ebben a filmben a már unalomig ismert amerikai sablonokkal operál a rendező. Esetünkben tök mindegy, hogy az amerikai filmek színvonala milyen, mert az nem tetszik, hogy a japánok is az amerikaiak közkedvelt eszközeivel próbálnak élni. Sajnos úgy tűnik, hogy ez is kezd trend lenni Ázsiában (lásd Unfair - The Movie, The Contract Lover, stb.) és én csak remélni tudom, hogy még időben ráébrednek, hogy nem kellene ugyanazt nyomniuk nekik is, mint ami a nagy víz túloldaláról úgyis tonnaszám érkezik.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Running Wild (2006)

Running Wild (2006)

  iMDBKevés eredetiség, sok klisé, de még több izgalmas és élvezetes jelenet - ez a paradoxon jellemző Kim Sung-su debütáló munkájára, a Running Wildra. Két, teljesen ellentétes személyiségű zsaru kénytelen összefogni egy nagy kaliberű...

Fat Choi Spirit (Lik goo lik goo san nin choi) (2002)

Fat Choi Spirit (Lik goo lik goo san nin choi) (2002)

Fat Choi Spirit (Lik goo lik goo san nin choi) (2002) iMDB  

Sarutobi Sasuke and The Army of Darkness 4 - Fire Chapter (Saruto…

Sarutobi Sasuke and The Army of Darkness 4 - Fire Chapter (Sarutobi Sasuke Yami no Gundan 4) (2005)

A végtelennek tűnő nindzsa történet mégis csak elérkezett a végkifejlethez, bár ez mégsem biztos. A talány alább hamarosan kifejtésre kerül.

Dr. Wai and the scripture of no words (Mo him wong) (1996)

Dr. Wai and the scripture of no words (Mo him wong) (1996)

Dr. Wai and the scripture of no words (Mo him wong) (1996)iMDBA történet főszereplője egy író, Chow Si-Kit, aki egy folytatásos történetet ír egy kincsvadászról, aki a 30-as években dolgozott és a címben szereplő tárgyat...