Drunken Angel (Yoidore Tenshi) (1948)
Készült: 2007. március 28. szerda, 21:25 | | 
| 
| Drunken Angel (酔いどれ天使) (1948)
iMDB
A Drunken Angel Kurosawa a kortárs Japánt bemutató 7 filmből álló sorozatának negyedik darabja volt és leginkább arról híres, hogy ez volt a legelső filmje, amiben a főszereplőt Mifune Toshiro játszotta, kettejük mára már filmtörténetinek számító közös munkája ezzel az alkotással kezdődött. Érdekes módon azonban nem elsősorban Mifune alakítása emlékezetes a filmben, hanem Shimura Takashié, aki a részeges dokit személyesítette meg, akit a betegség maga (valamint a gyógyítása) jobban érdekel, mint a páciens és ennek következtében több beteggel is érdekes játékokba kezd (pl. egy iskoláslánnyal fogadást köt).
A filmen már látszanak azok a jellegzetességek, amik Kurosawa későbbi filmjeinek szerves részét képezték, természetesen már itt is használta a “wipe-effect” technikát, a fanyar humort (amit főleg Shimura karaktere alkalmaz), a hangulathoz remekül hozzáillő zenét, stb. A történet maga azonban még nem olyan kiforrott, mint a későbbi művek, ugyan kellőképpen fordulatos, de kiszámítható (igaz ugyan, hogy abban az időben valószínűleg még újszerűnek hatott). Ami nagyon tetszett benne, az a gengszter álma, amit tényleg úgy forgattak le, mintha egy álmot látna az ember, igazi szürreális pár perc az egyébként meglehetősen valószerű filmben. Természetesen ezúttal is, ahogy a 7 filmből álló sorozat többi részében, érdekes képet kap a néző a korabeli városi életről, valamint az akkori alvilágról.
Összefoglalva ez a korai Kurosawa film még nem tartozik a Császár legjobbjai közé, de egy nézést mindenképpen megér, már csak a remek színészi játék, valamint a fentebb már említett álom miatt is.
iMDB
Egy napon egy Matsunaga nevű gengszter érkezik Sanada doktor rendelőjébe, mert némi ápolásra szorul. Miközben az orvos ellátja a gengszter sérüléseit, a kivizsgálás során megállapítja róla, hogy TBC-s és megpróbálja rábeszélni, hogy menjen el kezelésre. Persze a gengszter eleinte nem hisz az egyébként akut alkoholista és láncdohányos orvosnak, aki azzal próbál sikert elérni, hogy egy meglehetősen furcsa barátságot köt a bűnözővel. Közben a helyi yakuzák egykori főnöke kiszabadul a börtönből és ismét el akarja foglalni régi helyét, ami időközben Matsunaga kiváltsága lett, így az egyre betegesebb gengszternek nem csak a betegséggel, hanem az egykori nagyágyúval is meg kell kűzdenie.
A Drunken Angel Kurosawa a kortárs Japánt bemutató 7 filmből álló sorozatának negyedik darabja volt és leginkább arról híres, hogy ez volt a legelső filmje, amiben a főszereplőt Mifune Toshiro játszotta, kettejük mára már filmtörténetinek számító közös munkája ezzel az alkotással kezdődött. Érdekes módon azonban nem elsősorban Mifune alakítása emlékezetes a filmben, hanem Shimura Takashié, aki a részeges dokit személyesítette meg, akit a betegség maga (valamint a gyógyítása) jobban érdekel, mint a páciens és ennek következtében több beteggel is érdekes játékokba kezd (pl. egy iskoláslánnyal fogadást köt).
A filmen már látszanak azok a jellegzetességek, amik Kurosawa későbbi filmjeinek szerves részét képezték, természetesen már itt is használta a “wipe-effect” technikát, a fanyar humort (amit főleg Shimura karaktere alkalmaz), a hangulathoz remekül hozzáillő zenét, stb. A történet maga azonban még nem olyan kiforrott, mint a későbbi művek, ugyan kellőképpen fordulatos, de kiszámítható (igaz ugyan, hogy abban az időben valószínűleg még újszerűnek hatott). Ami nagyon tetszett benne, az a gengszter álma, amit tényleg úgy forgattak le, mintha egy álmot látna az ember, igazi szürreális pár perc az egyébként meglehetősen valószerű filmben. Természetesen ezúttal is, ahogy a 7 filmből álló sorozat többi részében, érdekes képet kap a néző a korabeli városi életről, valamint az akkori alvilágról.
Összefoglalva ez a korai Kurosawa film még nem tartozik a Császár legjobbjai közé, de egy nézést mindenképpen megér, már csak a remek színészi játék, valamint a fentebb már említett álom miatt is.
