A Yotsuya Kaidan project utolsó darabja. Nehéz volt hozzá használható verziót szerezni, ezért került a sor végére. A téma részletesebb ismertetése már az előző filmeknél megtörtént, így csak a lényegre szorítkozok.

Tamija és az apósa egyaránt roninokká lesznek. A pénzhiány miatt az öreg azt fontolgatja, az egyik lányát bordélyba adja. A másikat viszont haza rendeli, mert a vővel nem éppen felhőtlen a viszonya. Az ifjú szamuráj megpróbálja visszaszerezni, de a vita halállal végződik. Bűntárs akad a hulla eltüntetéséhez Naoszuke személyében, aki a kisebb lányba szerelmes. A cselszövés sikerrel jár, de a nyomor nem változik. A feleség hamarosan fölösleges teherré lesz, mert egy új házasság reményt adna az állásszerzésre. A bűn útján nincs megállás…

Ez a feldolgozás közel áll az eredeti történet szellemiségéhez. Bűntények sora, melyeket lelkiismeretlen vagy gyenge jellemű emberek követnek el. A természetfölötti elem beépítése a leghihetőbb a sorozat öt mozija közül., mert nem a túlvilágra, hanem a lelkiismeret szerepére épít. Mintha Shakespeare Macbeth megközelítése volna, bár korántsem direktben. A rendezés végig jó, stílusos, de igazán nem kiemelkedő. Állítólag létezik egy 3 órás japán verzió, amely már félelmetes, de lehet, hogy ez csupán szóbeszéd. Én nem bukkantam a nyomára. Itt a rendező végig a realitás talaján mozog, világossá teszi, hogy a büntetés abból a lelkiismeretből fakad, amit az ifjú szamuráj következetesen semmibe vesz. Tatsuya Nakadai alakítja a főhőst, Ijemont.  Meggyőző, mint mindig, de azért egy évre rá a Sword of Doom-ban messze jobb teljesítményt nyújt majd. Arcjátéka a nagy szemeivel mondhatni ideális alannyá teszi a rémüldözés kifejezésére. Vérbeli erkölcstelen csirkefogó, de ő az a hős a sorozaton belül, akiről tényleg elhihető, hogy bolondulnak érte a nők.

Mindig megcsodálom, hogy japán forgatókönyvírók menyire ügyesen képesek életet lehelni egy ezerszer megcsócsált témába. Mind az öt film képes arra, hogy annak se váljon unalmassá a történet, aki már több változatát látta. Itt Naoszuke az, aki merőben új megvilágítást kap. Többnyire Tamijához méltó gonosztevő szokott lenni, most viszont ő a bűnös, de szánni való szerelmes. Van még egyéb változás is az előző filmekhez képest, így nem kell attól félni annak, aki követte a sorozatot, hogy végig ásítozza ezt a verziót. A film stúdiómunka, viszont épp ebből következően szép kivitelezésű.  A színészekre nem lehet semmi panasz, de ez igaz a zenére és a fényképezésre is. Kicsit azért többet vártam, különösen a főszereplő személye miatt, de hát még neki sem lehetett minden filmje telitalálat.

Változatlanul azoknak ajánlom a sorozatot, akik a különlegességeket kedvelik. Szellemtörténet ugyan, de nem az idétlen fajtából. Viszont a címe ellenére senki ne számítson számos véres jelenetre. Az emberi természetről szól a mozi, nem az öncélú erőszakról.

Főszereplők: Tatsuya Nakadai, Mariko Okada; Junko Ikeuchi

Rendezte: Shiro Toyoda

(1965, kb. 105 perc)

imdb