Ázsiafilm

Némileg meglepődtem, amikor ezt a filmet elkezdtem nézni. Már az első képsorai is meggyőztek arról, hogy ez teljesen más lesz, mint amit eredetileg vártam tőle. Igazából úgy gondoltam, hogy egy átlagos, vagy annál egy kicsit rosszabb wuxia filmmel lesz dolgom. Az egyetlen dolog, amiért egyáltalán esélyt adtam neki, az Cecilia Cheung, Zhang Ziyi, ázsiai nőidoljaim, illetve a rendező, Tsui Hark személye volt.

Számomra az "átlagos wuxiafilm" azt jelenti, hogy ilyen-olyan ál-buddhista hősök, innen-onnan szerzett, indokoltan, de inkább indokolatlanul szerzett kung-fu technikáikkal, legtöbbször zsinóron rángatva és mai szemmel nézve gyakran nagyon gagyi trökkükkel megvívják az igazságért folytatott, teljesen reénytelenk tűnő harcukat. Bár természetfeletti erő itt is van rendesen, ám ez a film inkább emlékeztet egy fighting animére, vagy számítógépes játékra, mint a fentebb kifejtett hagyományos kínai kung-fu/fantasy stílusra.
E filmről olvashatunk egy nem túl pozitív kritikát már e lapon, Theresziasz tolmácsolásában. Amit leírt, abban teljesen igaza van. Se történet, se színészi játék, bénák a nevek, és az egész valahogy tényleg kusza, ennek ellenére én mégis a film mellett tenném le a voksot. Úgy érzem, ez valahogy teljesen más, mint amit eddig láttam. Az egész, elejétől a végégig számítógépes animáció, rengeteg, töménytelen, hihetetlen mennyiségű, Hark kétségkívül nem volt teljesen magánál, mikor ezen a projecten dolgozott. Nincs benne egy valós képkocka, s ráadásul a rikító színek annyira habossá teszik ezt a már amúgy is tömény látványt, hogy az már szép. Átesnek a ló túloldalára, de mégis egységes az egész. Ez így volt kitatlálva, és nagyon profi stáb animálta meg, az effektek hihetelenül impresszívek. Erre a túlbúrjánzásra egyébként van magyarázat, s  talán akkor érthető, ha hozzá veszük, hogy Hark már leforgatta ennek elődjét, a Zu: Warriors from Magic Mountaint, ami annak idején óriásit robbant Hongkongban.

Ennek oka a nagyon hatásos látványtechnika, ami akkor teljesen forradalmasította a wuxiát. Természetesen Hark ebben a 2001-es verzióban ezt szerette volna megismételni, csak digitális technikával. Nem volt könnyű dolga, hiszen akkor már Amerikában minden filmbe muszáj volt a számítógépet becsempészni, ha volt rá szükség, ha nem. Szerintem Harknak sikerült elérnie célját, Hongkongban biztos, de szerintem nemzetközi viszonylatban is.
Mindenképpen el kell fogadnunk, hogy a Legend of Zu nem szól másról, csak a trükkökről, a történet zavaros, legalább annyira, mint az alapját szolgáltató kínai legenda. Tetszik a keleti jelleg, ami komolyan elbátortalaníthat egy-két európai nézőt. Merészen vállalja magát és túlzásait. Meggyőződésem, hogy a színészek jobban viszonyulnak a blue boxhoz, mint amerikai társaik mondjuk az új Star Wars trilógiában. Szerintem nagyon egységes alkotás, és a mostani hasonszőrű keleti filmeknél, mint a Promise vagy a Shinobi, mindenképpen eredetibb, ötletesebb és magával ragadóbb. Tény, hogy tele van hibával, ami megoszthatja a nézőket, s meg tudom érteni az ellenzőket is, a hibákat azonban nálam mindig tudja ellensúlyozni a merészség, az egyediségre törekvés, amit itt rendesen megvan.

-Manu-

A film esetleg becsmérlőnek tűnő kritikája előtt megjegyezném a filmből két változat létezik. Az eredeti, hongkongnak gyártott, meg az amerikai. Az USA változat botrányosan rossz, a szövegek újra lettek írva, egy teljesen más filmet mutattak be. Összekavarták az egész történetet. Ez ment a magyar mozikba, ezt adták ki DVD-n. Ez komolyan ízlésromboló hatású, mély depressziót válthat ki ázsiafilmrajongókból, úgyhogy vigyázat!!!

Na a hongkongi változat se sokkal jobb! Talán mert a rendező ezt szánta eredetileg bemutatásra nem olyan égbekiáltóak a dramaturgiai hibák, de ez a fent említett izlésromboló hatáson nem sokat változtat. Ez a változat valamiféle pop-taoizmust állítólag ugyan tartalmaz de ez zavaros és így önmagában nem ad tartalmat a filmnek.

Az egyébként jobb napokat látott rendező Hark Tsui körüli kultusz csak ezt a filmét látva nem tűnik túl indokoltnak, ámbár még tíz évvel ezelőtt olyan filmeket készített, mint a Volt egyszer egy Kína (Once Upon a Time in China) vagy a Kardvívó (Swordsman). Ezek a filmek igazi klasszikusok a sajátságos hongkongi filmkultúrában. Azóta Hark Tsui a kínai filmgyártás Luc Besson-jává lett, egyre gyengébb és zavarosabb filmeket készít amik egyre nagyobb bukások. Talán amerikai kiruccanása tett ilyen hatást rá (ja ez van ha az ember Jean Claude Van Damme-val forgat). Ööö izé' egyébként szólna valaki Harknak hogy a kamera össze-vissza rángatása, és a lehetetlen színek alkalmazása (látott már valaki rózsaszínes-kékes-narancsot? Itt láthat ha ez hiányzik neki) már a 70-as évek óta nem művészi? Viszont árt a szemnek.

Na azt hiszem ennyi túrás elég is szerencsétlen rendező számára. Térjünk rá a szereplőkre! Itt se járunk sokkal jobban a rendező cantopop talán kevésbé tehetséges ám akkor legfrissebb sztárjait gyűjtötte csokorba. Így az effekt orgiába néha egy kis könny (nyál?) is vegyül érzelmek helyett. Mondjuk nehéz is blue box előtt igazán hitelesen játszani és ezt a történet átélhetősége se igazán segíti elő.

Apropó: történet na ilyenje nincsis nagyon nekie'

Az alapsztori szerint Kína szecsuáni tartományában emelkedik egy hegylánc, Zu a neve. Zu a varázslók, szellemek lakhelye. Azon halhatatlanok története köthető ide, akik kardjukon lovagolva szelik a levegőt, akik tökéletesre igyekszenek csiszolni harci tudományaikat, életüket az világegyetem kutatásával töltik (má' mivel?) Az egyik szekta vezetője, a több száz éves halhatatlan Hercegnő, aki egy fiatal lány testébe van zárva, szerelmes lesz tanítványába, Kék farkasba. Hamarosan feltűnik a legfőbb szálról alaposan gondoskodó másik szektavezér, aki Vérdémonná alakul, hogy elpusztítsa Zu népét.

A wuxiák amúgy sem lineáris történetvezetésükről híresek, mivel a történetek, amelyek alapján készültek, intrikával, rengeteg szereplővel és számtalan időbeli ugrással voltak tele, na de ez mégiscsak túlzás! Ugyanaz a feladat (főgonosz legyőzésésének kisérlete) gépies ismételgetése – mindenki szépen egymásután megpróbálja – rendkívül kínos és röhejes is egyben. A szerelmi szál talán még inkább. Erre a hülye nevek még rátesznek egy lapáttal. Ja a tisztelt fordítók még nem hallottak arról, hogy a neveket ha már lefordítottad az istenekre legalább ne ismételgesd folyton! A történet többi eleme csak zavaros kitöltőjelenet össze visssza rohangálás, kardozgatás, repkedés koncepció nélkül. Nincs semmi szerepük, tehát ez sem javít sokat a filmen.

Összességében tehát vad Hark fanatikusok kivételével senkinek nem ajánlom tiszta szívvel ezt a filmet - ettől a mozitól ugyan senki sem válik az ázsiai filmek rajongójává. Hát tisztelt rendező ennél már egy kicsit több kellene…

-Theresziasz-

imdb