belépés∆

Tokiwa Takako

Tokiwa Takako (常盤貴子)

Tokiwa Takako

Tokiwa Takako 1972 április 30-án született a Kanagawa prefektúrában található Yokohamában. Gyerekkorát is ebben a városban töltötte, ám az általános iskola negyedik osztályának befejezése után apja munkájából kifolyólag Nishinomiya városba költözött át szüleivel és nővérével együtt. Takako természetesen itt folytatta tanulmányait, a város gimnáziumában, ahová mindössze egy évet járt csak, volt rá nagy hatással az éppen ott dolgozó Tsutsumi Shinichi, a későbbiekben többek között Sabu filmjeiben híressé vált színész. A családja azonban visszaköltözött Yokohamába, így Takako már a Komazawa Lánygimnáziumban érettségizett le. Felsőfokú tanulmányait a Kantou Gakuin Women’s Junior College-ben folytatta, azonban elég sok csalódás érte ekkoriban, jópár vizsgán elbukott.

Tokiwa Takako

1991 vége felé kezdődött tévés karrierje, amikor a TBS az Eve wa hatsukoi no you ni című tévéfilmjében kapott egy kisebb szerepet (Japánban ezeket 1 részes dorama special-nek nevezik). A szerepnek köszönhetően több tévéreklámban kapott lehetőséget, valamint újabb sorozatokban (What About Love, A Decade of Love) is megmutathatta tudását kisebb szerepekben.

Tokiwa Takako

A kiugrást 1993 nyara hozta meg számára, amikor a Fuji TV Devil’s Kiss című sorozatában egy jókora adósságot felhalmozott diáklányt játszott, aki, hogy kimásszon az adósságból, saját magát is eladta. Az alakítása olyan jól sikerült, hogy egycsapásra bekerült a legelismertebb fiatal színésznők közé. Az is igaz, hogy a sorozatban látható meztelen jelenete miatt rengeteg támadást is kapott, a sorozat pedig emiatt a botrány miatt nem jelent meg videón. Takako ezek után „beskatulyázódott”, egy rövid ideig leginkább csak szexis szerepeket kínáltak neki. 1994 tavaszán az Asahi üdítőital gyártó cég reklámjában például egy mélyvörös-fehér dresszben volt látható, továbbá a Canon is reklámarcnak kérte fel, valamint egyre gyakoribbak lettek a sorozatszerepei is (The Wide Show, Coming Home, My Destiny). Ez utóbbiban egy határozott célokat elérni kívánó nővért játszott, a nézők és a kritikusok szerint is nagyszerűen. Ekkoriban fedezte fel tehetségét Kijima Seiichirou, egy híres sorozatproducer, akinek újabb drámáiban szinte mindig Takako lett a főhősnő.

Tokiwa Takako

1995 nyarán a Tell Me That You Love Me című sorozatban egy süket fiatal festő szerelmét alakította (be is zsebelte érte élete első legjobb színésznő díját a 6. TV Academy Awards-on), a dráma pedig az év egyik legnagyobb durranása lett, a másik két szerepe (Forbidden Love és Love Still Hasn’t Begun) már csak ráadás volt. 1996 tavaszától 1997 nyaráig megállás nélkül forgatta az újabb sorozatokat, szám szerint öt darabnak volt a főszereplője (The Ugly Duckling, Midday Moon, Living Single, An Ideal Marriage, Last Love). Ezek között voltak vígjátékok, drámák, iskolás és felnőtt szerepek egyaránt, Takako viszont mindegyikben remekelt. Ekkoriban kapta a sorozatkirálynő becenevet, valamint további 3 legjobb színésznő díjat a TV Academy Awards-okon..

Tokiwa Takako

1998-ban „csak” két sorozat főszereplője volt (Refrain, Tabloid), majd 1999-ben végre megtörtént a debütálása a mozivásznon is, furcsa módon azonban nem Japánban, hanem Hongkongban. Daniel Lee keresett új filmjéhez, a Moonlight Express-hez egy japán színésznőt a főszerepre és kapva kapott a lehetőségen, hogy az egyik legnépszerűbb sorozatsztárt szerződtethette Leslie Cheung és Michelle Yeoh mellé. Takako ebben a filmben egy japán lányt játszott, akinek szerelme elhalálozott egy balesetben, viszont nem sokkal később belefut a hasonmásába, egy hongkongi férfiba, akit azonban üldöz a rendőrség. Az év végén egy újabb sikeres sorozat, a Le Bel Homme egyik főszereplőjeként volt látható, ebben egy olyan hölgyet alakított, aki plasztikai sebészhez fordul, hogy szabja át az arcát, hogy így menekülhessen el a szeretője elől (egy hasonló történetet dolgozott fel Kim Ki-Duk az Idő című munkájában). Az alakításáért a 23. TV Academy Awards legjobb mellékszereplő díját kapta meg.

Tokiwa Takako

2000 elején vetítette a TBS a Beautiful Life című sorozatot, amiben Takako egy tolószékhez kötött lányt játszott, akibe beleszeret egy népszerű magazin stylist-ja. A jól eltalált történetnek és a főszereplő sztárpárosnak (Takako partnere a népszerű SMAP jpopcsapatból ismert Kimura Takuya volt) köszönhetően a sorozat hihetetlen népszerűséggel futott, kiugróan magas, átlagosan több mint 30%-os nézettséget hozva. A 24. TV Drama Academy Awards-on csekély 11 díjat kaszíroztak be érte a készítői, természetesen a legjobb színész és a legjobb színésznő díj is Kimuráé, illetve Takakoé lett. A köznyelv pedig a Takako által a sorozatban használt tolószékhez hasonlóakat csak „Tokiwa Takako modellként” emlegette.

Tokiwa Takako

Közben újabb filmszerep, Daniel Lee következő filmjében is olyan témát dolgozott fel, amiben japán színésznőre volt szükség, így Takako Thaiföldre utazott, hogy Andy Lau-val leforgassa második mozifilmjét, az A Fighter’s Blues-t. Ebben egy árvaházat üzemeltető keresztény nővért alakított, aki miközben segít az Andy Lau által alakított egykori muay thai „harcosnak”, hogy megtalálja a lányát, a segédjéül is szegődik, hogy a férfi utolsó muay thai meccsét lefilmezze. Alakításáért ugyan nem kapott díjat, de rengeteg rajongót szerzett magának szerte a Távol-keleten.

Tokiwa Takako

Egy újabb tévésorozat, a Kabachitare főszerepe után végre egy hazai filmben is szerepet kapott, ez volt a Genji: A Thousand-Year Love, egy 1100 évvel ezelőtt játszódó történet. Sajnos Takako csak az egyik mellékszerepet játszotta benne, így az elismerésekből számára nem sok jutott. Így hát újfent a tévésorozatokkal vígasztalódott, a kicsit sci-fi beütésű Long Love Letter-nek a főszerepét vállalta el, míg a mindössze 4 részes, hagyományos romantikus sorozatnak, az Ideal Love-nak a második epizódjában játszott. 2003-ban mindössze egyetlen „sorozat”, azaz egy részes specialban, a Princess Hiro-ban játszotta a címszerepet, valamint megkapta az első japán filmes főszerepét Izutsu Kazuyuki Get Up! című vígjátékában.

Tokiwa Takako

Ezután hosszú időre búcsút intett a sorozatoknak és némileg háttérbe húzódott, hiszen a következő két évben mindösszesen két filmben vállalt szerepet (Akai tsuki, azaz Red Moon és Shining Boy and Little Randy). 2006-ban a japán televíziózás hőskorát megfilmesítő The Hit Parade című sorozatban vállalt újra szerepet, ebben a Watanabe Productions japán tévére gyakorolt mutatták be, Takako pedig Watanabe úr feleségét játszotta benne. A Brave Story című animében seiyuu-ként volt hallható, míg a The Mamiya Brothers-ben az egyik hölgyet játszotta Sawajiri Erika mellett, akit a címbeli Mamiya testvérek megpróbálnak meghódítani. Az év végén pedig Shinohara Tetsuo időutazásos drámájában, a
Riding the Metro -ban együtt játszott Tsutsumi Shinichi-vel, aki annak idején, az iskolai évek alatt a „senpai”-ja volt.

Tokiwa Takako

2007-ben is aktív, az Asahi TV júniusban vetítette új tévéfilmjét, a Gyokuran-t, ebben egy Kínába utazó hölgyet alakított, aki ott találkozik nagybátyja szellemével. Ezévi sorozatáról, a Bizanról egyelőre még nem lehet sokat tudni. Idei első filmjében sajnos nem alakít főszerepet, ez a Tamamoe!, a rendezője pedig Sakamoto Junji. Az augusztus végén bemutatott Fudeko sono ai tenshi no Piano-ban viszont már övé a női főszerep. A színpadon 2006-ban a Dango fuyu no owari ni című darabban játszott, idén a The Fearless Otojirou’s Campany-ban.

Tokiwa Takako

Ugyan elsősorban amiatt hívják sorozatkirálynőnek, mert rengeteg tévésorozatban játszott, azonban színészi képességeit is nagyra tartják Japánban. Arckifejezéseinek gazdag eszköztárát, erőteljes játékát, érzelemkifejező képességét, valamint a relatíve ritkán látható komikusi vénáját is dícsérik. A nézők azért is kedvelik, mert a való életben is őszinte, nyíltszívű embernek ismerik, míg megbízhatóságát az mutatja, hogy mindmáig a Stardust Productions iroda menedzseli. Karrierje elején az erotikus szerepeknek köszönhetően rengeteg férfi rajongója volt, azonban a később általa megformált karakterek miatt már legalább ugyanannyi nő is a kedvencei között tartja számon. Japánon kívül is a legismertebb japán színésznők közé tartozik, elsősorban a két hongkongi filmbeli szerep miatt, de jópár sorozatát is vetítették szerte Délkelet-Ázsiában. A fentiekből is olvashatóan 30 éves korától kezdve a sorozatok helyett/mellett egyre inkább a filmezésre és az eddig nem említett színházi produkciókra koncentrált, Magánéletéről annyit érdemes megjegyezni, hogy a népszerű komikussal, Matsumoto Hitoshi-val folytatott hosszú éveken keresztül „se veled, se nélküled” kapcsolatot, természetesen örök témát adva a bulvárlapoknak és a kommentároknak.



egy Coca-Cola reklámja Nishida Naomi-val

Hozzászólások   

#1 asiafan 2007-09-04 21:29
még semmiben sem láttam, de a komolyabb képeken szép

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Hunter in The Dark (Yami No Kariudo) (1979)

Hunter in The Dark (Yami No Kariudo) (1979)

 Eredeti cím: Yami No KariudoRendező: Hideo GoshaFőszereplők: Nakadai Tatsuya; Sonny Chiba; Harada Yoshio(1979, színes, 137 perc)imdb A XVII. századi Japánban félelmetes orvgyilkosságra specializálódott alvilági szervezetek léteztek, amelyek nem kérték az okot, csak a pénzt és a...

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)

Crazy Love (Mat to sing suk si) (1993)iMDBA category III filmek máig kultikusnak számító darabjai szinte kivétel nélkül az extremitásuknak köszönhetik népszerűségüket, ám törvényszerű, hogy a „tömegtermelés” miatt bizony készült jópár közepes, illetve gyengécske alkotás...

Szigorúan piszkos ügyek II (Infernal Affairs II) (2003)

Szigorúan piszkos ügyek II (Infernal Affairs II) (2003)

Az első rész hatalmas sikere után várható volt, hogy lesz valamiféle folytatás. Mivel onnan folytatni, ahol az első rész abbamaradt, nem volt érdemes, így egy úgynevezett „prequelt” készítettek, ami igyekszik igen részletesen bemutatni a Yan...

A gazdatest - The Host (Gwoemul) (2006)

A gazdatest - The Host (Gwoemul) (2006)

 IMDbEzen a héten jelent meg DVD-n az idén talán legnagyobb várakozással övezett film, a dél-koreai illetőségű The Host. Ronald Emmerich 1998-ban gondolt egy nagyot és elkészítette a ázsiai filmtörténet legismertebb szörnyetegének amerikai adaptációját, a Godzillát....