A cím és a rendező, Herman Yau nevének hallatán valószínűleg sokan egyből valami category III besorolású, véres krimire számítanának. A hongkongi filmipar szorgos iparosa azonban kultikussá vált darabjai mellett számtalan műfajban kipróbálta már magát, így nem meglepő, hogy a Split Second Murders valójában egy vígjáték, aminek jópár eleme sajnos csak a hongkongi néző számára érthető és világos.

Yau ezúttal egy hölgy, a regény-, dalszöveg- és forgatókönyvíró Erica Lee munkáját álmodta vászonra. Lee, akit olyan produkciókkal hozhatunk kapcsolatba korábbról, mint a The King of Comedy és a Men Suddenly in Black, ezúttal a közelmúltban Hongkongot lázban tartó bulvár esetekről írt egyfajta fura tanmese jellegű könyvet, amit rögvest forgatókönyvvé is adaptált. A többi pedig már csak a rutinos Yau mesteren múlt.
A sztori egy fiatal képregényrajzolót állít a középpontba, akinek meglehetősen hosszú és nehéz napja van, mindazzal együtt, hogy élete lehetősége áll előtte. Ehhez képest reggel arra ébred, hogy barátnője elhagyta, aztán ahogy igyekszik a kiadó felé, számtalan veszekedésnek lesz tanúja, amik immáron a tudta nélkül rossz véget érnek. A kiadó sem tűnik valami bizalomgerjesztőnek, ráadásul azt kérik emberünktől, hogy minél több hősét ölje meg a képregényben. Rajzolónknak azonban a nap tapasztalatai alapján más tervei vannak.
Ahogyan az a 2008-as produkciókat összesítő beszámolóban is olvasható, a kizárólag a helyi piacra szánt darabok elkészítésének megvannak a jól bevált, nézőcsalogató trükkjei. Természetesen Yau is ezekkel operál elsősorban, hiszen ipari mennyiségű fiatal idol alakítja a főbb szerepeket (Kay Tse, 6 Wing, Charmaine Fong, Chrissie Chau, Bonnie Xian, Lam Chet, stb.), mellettük pedig néhány rutinosabb, nagyobb név tűnik fel kvázi cameoként (Andy Hui, Candy Lo). A történet menete helyenként több, mint zavaros, főleg a vége felé, a színészi játék nem egetrengető, de arra, amire a rendezőnek szüksége van, pont megfelelő.
Tulajdonképpen három dolog menti meg a filmet attól, hogy teljesen nézhetetlennek tekintsük. Az első ezek közül az érdekesebbnél érdekesebb bulvár esetek beemelése a történetbe. Megidézik nekünk a toronyházból kidobott savasüveg borzalmait, kis kikacsintással és moralizálással az Edison Chen botrányt, hosszasan elidőznek a női nem és a szilikon kapcsolatán, továbbá valószínűsíthető, hogy a rosszul végződött összeveszések is először valamelyik helyi botrányújságban jelentek meg nyomtatásban. Pont ezek jelentik a második okot, ugyanis Yau ezeket az összeveszéseket jó hosszan, érzékletesen, ráadásul felettébb mulatságosan ábrázolja, jókat lehet vidulni rajtuk. Számomra egyértelműen ezek jelentették a produkció tetőpontjait, ráadásul helyenként a végeredmény szemléltetésekor Yau category III múltja is megidéződik. Végül, a harmadik ok pedig az a megmosolyogtató törekvés, hogy némi tanmese jellegű, jószándékú, egyben naiv mondanivalót sulykoljanak a néző felé, azaz ne dühből próbálják a problémáikat megoldani, mert annak rossz vége lesz.
Hogy mi a történet tanulsága, egyben mire lehet belőle leginkább következtetni? Ez az igazi slusszpoén, ugyanis aki látta a True Women For Sale-t, valamint ezt a filmet, az biztosan egyetért velem abban, hogy Herman Yau „civilben” biztosítási ügynök. Ahogy ott Anthony Wong, úgy itt Kay Tse vérprofi szövege, valamint a jópofa paródiaként felfogható XAX társaság neve több, mint véletlen egybeesés.

iMDB