Ázsiafilm

Ha szigorúan nézzük Wong Kar Wai filmjeit, kis túlzással szinte mindegyik ugyanarról szól. A hősei keresik a szerelmet, de sosem találják, még akkor sem, ha végig egymás mellett vannak. Nincs ez másként a Chungking Express-ben sem, a különbség „mindössze” annyi, hogy a hangulata jóval könnyedebb, mint azt Wong-tól megszokhatta a néző.

A film két történetből áll, amelyeknek tulajdonképpen semmi közük egymáshoz, leszámítva azt a kajáldát, amit a két rendőr rendszeresen látogat. Az első rész kevéssé hangsúlyos és meglehetősen rövidke, főhőse a 223-as rendőr, akivel öt év után szakít a barátnője. A férfi némi kitérők után arra az elhatározásra jut, hogy a bárban, ahol iszik, az első betérő nőt megpróbálja meghódítani. Persze fogalma sincs, hogy a betérő, holtfáradt, furcsa parókában pompázó nő egy drogcsempész. A második rész, ami tulajdonképpen a vezérszála a filmnek, a 663-as rendőr története, aki szintén nemrég szakított a barátnőjével, aki egy légi utaskísérő. A kajáldában dolgozó Faye-nek megakad rajta a szeme, aztán amikor hozzájut a férfi kulcsaihoz, különös játékba kezd. Amikor a rendőr nem tartózkodik otthon, ő a lakást csinosítgatja...

Wong filmjeit nehéz értelmezni, hiszen sohasem maguk a történetek a fontosak bennük, hanem azok a hangulatok, lelkiállapotok és érzelmek, amiket lefest. Ezeket persze mindenki másként érzékeli és vagy vevő rájuk az ember, vagy nem, így aztán lehetne rengeteg okosságot és nagyívű fejtegetést írni, hogy melyik jelenet mire utalhat, de teljesen felesleges (arról nem is beszélve, hogy vannak erre nálam alkalmasabb személyek is).

Néhány szó mindehelyett inkább a technikai kivitelezésről, ami minden ízében Wong Kar Wai jellegzetesség, kezdve azzal, hogy egyáltalán hogyan jött a film leforgatásának ötlete. Ekkoriban forgatta ugyanis a rendező az Ashes of Time-ot,  aminek a készítése nagyon lassan haladt, ráadásul kimerültség miatt egy időre abba is kellett hagynia a munkát. Ez alatt az idő alatt, hogy a szerződésének azért eleget tegyen, jött egyrészt a film ötlete, másrészt az egész forgatás, ami mindössze 23 napot vett igénybe. Bármiféle forgatókönyv nélkül kezdték meg a munkát, Wong minden reggel, a forgatás előtt ötlötte ki, hogy hogyan is haladjon tovább a történet. Az eredeti ötlet szerint három részből állt volna, ám a második olyan hosszú lett, hogy a harmadik ötletet „jegelték” és a későbbiek során külön filmként forgatták le, ez lett a Fallen Angels.

A leglátványosabb része a filmnek egyértelműen a kinematográfusi munka. Az első rész szaggatott, rajzfilmszerű akciójelenetei, amiket „rázkódó” kézikamerával rögzítettek, a szokatlan kameraszögek, a látványos „belassított” jelenetek, ahol a központi szereplők mozdulatai szinte megállnak (pl. ahogy a 663-as rendőr issza a kávét a kajáldában), valamint a későbbi Wong/Doyle filmek jellegzetességeit is adó hosszú, vágás nélküli részek, amikben az éppen látható karakter hangulatát próbálják visszaadni (pl. ahogyan a 663-as rendőr otthon beszélget a plüssállatokkal). Szimplán zseniális, akárcsak a felhasznált zenék, amik igen szerteágazó stílusúak és remekül illenek az éppen adott pillanathoz, arról nem is beszélve, hogy a karakterek vágyait is kifejezik (pl. a Mamas and the Papas California Dreamin’-je Faye vágyakozását az újvilág felé). Faye „saját” száma is tökéletesen beleillik a történetbe, a Cranberries szám kantoni változata, a „Dream person” szintén beszédes a karakterek kapcsolatait illetően.

Mondani sem kell, a színészi játék is lenyűgöző. Az első részben a bajba került drogcsempész nőt alakító Brigitte Lin és a 223-as rendőrt játszó Kaneshiro Takeshi is remekel, előbbi előadásából átjön, hogy még egy hidegvérű gyilkos is képes értékelni az élet szép pillanatait, míg Kaneshiro a szerelmet hajkurászó, de soha el nem érő karaktert játsza nagyszerűen. Tony Leung a 663-as rendőr alakításában tökéleteset produkál, fantasztikusan hozza a szerelmi bánatban levő figurát. A kajáldai kiszolgálót alakító Faye Wong alakításáról azt érdemes elmondani, hogy simán látható rajta, hogy Hongkong egyik legnagyobb színésznője lehetett volna, ha akar. Az általa alakított különc és kissé szertelen figura sokat ad hozzá a film humorához, arról nem is beszélve, hogy a ki nem mondott vonzódása a 663-as rendőrhöz olyan jelentéktelennek látszó helyzetekben derül ki igazán, mint amikor a járőr volt barátnője megjelenik a kajáldában.

Mint Wong filmjei általában, a Chungking Express is jól teljesített a különféle díjkiosztókon. A HKFA-n és a Golden Horse Awards-on Tony Leung-ot választották a legjobb színésznek, valamint a HKFA-n elnyerte a film a legjobb rendezés, a legjobb vágás és a legjobb film díját is, továbbá hat másik kategóriában is jelölést kapott. A külföldi fesztiválok közül a Stockholm Filmfesztivált érdemes kiemelni, ahol a rendező és Faye Wong is elnyerte a nagydíjat.

Zárszóként még annyit, hogy a film véleményem szerint kötelező mindenki számára, aki tudja értékelni Wong Kar Wai munkásságát. Nagyszerű munka, amit sokszor meg lehet nézni (és érdemes is), valamint többféleképpen is lehet magyarázni, ha az ember mélyebb értelmet akar benne keresni. Én a magam részéről erre direkt nem vállalkoztam, a filmet pedig nem csak az  ázsiai filmek rajongóinak tudom ajánlani, hanem mindenkinek, aki tudja értékelni a nem kommersz filmeket.

iMDB