McDull the Alumni (2006)
Készült: 2007. július 29. vasárnap, 13:22 | | 
| 
| McDull the Alumni (2006)
Rajzfilmből mozifilmet készíteni több módon is lehet. Van a „hagyományos” módszer, amikor is egész estés animációt rajzolnak a figurák kalandjaiból, az utóbbi időben pedig (főleg az Egyesült Államokban) jöttek divatba az olyan filmek, amikben a hús-vér színészek mellett animált figurák is szerepelnek. Hogy aztán ezek mennyire szoktak színvonalas filmek lenni (lásd Garfield), az már egy más kérdés. Szerencsére McDull kalandjait egy harmadik módon képzelte el a forgatókönyvíró, Brian Tse, mégpedig úgy, hogy nem keverte a két stílust, hanem egyrészt láthatjuk a rajzfilmfigurákat, amint egymás közt beszélgetnek arról, hogy mivel fognak foglalkozni felnőttként, majd ezeket a társadalomkritikaként is felfogható képzelgéseiket immár „igazi” színészekkel forgatták le. Ezen jelenetekben pedig rengeteg hongkongi sztár látható különféle cameo szerepekben.
Mivel a figurák képzelgései vannak megfilmesítve, így igazán története sincs a filmnek, inkább gegek özönével próbálták kitölteni a másfél órát. A fő szál az mindössze annyi, hogy a kínai újév napján egy csapat rabló túszul ejti egy iroda alkalmazottait, majd kaját rendelnek nekik egy étteremből. Aztán persze szép lassan kiderül, hogy mindenkinek van némi köze McDull óvodájához.
A film tehát elsősorban két dolog miatt lehet érdekes. Ezek közül az első a humor, hiszen ha ezt jól eltalálják, akkor még a zéró sztori mellett is egy élvezhető filmet lehet összeállítani (lásd Funky Forest). Aki azonban ismeri a hongkongi filmek humorát, az sejtheti, hogy ezt nem sikerült megvalósítani. Igazi, jól eltalált humorú jelenet relatíve kevés van, a poénok többsége egyrészt „megszokott”, azaz láttunk hasonlót már rengeteget, másrészt fárasztó. Azért egy-két jó ötlet került bele, az egyik ezek közül a munkahelyi értekezletek kifigurázása, aki már vett részt ilyenen, az értékelni fogja. További jól sikerült poén a hajóskapitány szomorú története (persze ehhez kellett egy Anthony Wong is, aki nélkül nem érne az egész semmit sem), valamint a western kajáldában elfogyasztott étel utáni párbeszéd az orvossal (aki sajnos egy igen fárasztó figura).
A film másik érdekessége a rengeteg cameo szerep és az azokban feltűnő sztárok hatalmas mennyisége, akik kedvükre bolondozhattak az idétlen figurák megszemélyesítésében. Számítástechnikusoknak ajánlott Jaycee Chan tojássütő technikája, Nicholas Tse egy öregurat alakít, akinek a nyilvános wc-n lesznek kisebbségi érzései, Shawn Yue rendőrként rendel kaját az étteremből, Gigi Leung rágógumit árul, Daniel Wu a rablók egyike, Eric Tsang női ruhában fekszik bele egy koporsóba, Isabella Leong életcélja a húsvagdalás, Kelly Chen pedig szemüveges office lady-ként is nagyon csinos. Persze rajtuk kívül is rengeteg ismert színészt lehet elkapni 1-1 pillanat erejéig Francis Ng-től kezdve Miki Yeung-on keresztül egészen Sandra Ng-ig.
Nekem elsősorban ez utóbbi miatt tetszett a film, hogy kit ismerek fel a maskarákban és éppen milyen hülyeséget követ el. Ezen kívül még (valószínűleg) a rajzfilmsorozat ismerőinek és rajongóinak adhatna pluszt azzal, hogy a hipercuki, de kissé bugyuta figurák jövőképét bemutatja. Ugyan ez átjön a rajzfilm ismerete nélkül is (hiszen a figurák elmondják), de ennyi info alapján nehéz emlékezni, hogy melyik figura melyik felnőtt lesz, így nem elég egyértelmű a kapcsolat a rajzfilm és a „valóság” között.
Összefoglalva tehát a McDull the Alumni nyugodtan kihagyható azoknak, akik nem ismerik a rajzfilmet, mert nem elég humoros és nehezen követhető, így szerintem csak a hongkongi film igazi fanatikusainak nyújthat szórakozást a rengeteg cameo szerep miatt.
iMDB
McDull és társai egy Hongkongban népszerű rajzfilmsorozat aranyos kis figurái, akik egy óvodában tanulgatják az élet fontos dolgait. Van köztük tehén, röfi, teknős, boci, madár, meg valami macskaféle is. A rajzfilm népszerűségének köszönhetően ötlött fel a filmesek körében, hogy meg kellene próbálkozni e sorozat egész estés filmváltozatának elkészítésével is. Az ötletet tett követte és az eddig leginkább a Golden Chicken 1-2 rendezőjeként ismert Samson Chiu vezetésével bele is vágtak a dologba.
Rajzfilmből mozifilmet készíteni több módon is lehet. Van a „hagyományos” módszer, amikor is egész estés animációt rajzolnak a figurák kalandjaiból, az utóbbi időben pedig (főleg az Egyesült Államokban) jöttek divatba az olyan filmek, amikben a hús-vér színészek mellett animált figurák is szerepelnek. Hogy aztán ezek mennyire szoktak színvonalas filmek lenni (lásd Garfield), az már egy más kérdés. Szerencsére McDull kalandjait egy harmadik módon képzelte el a forgatókönyvíró, Brian Tse, mégpedig úgy, hogy nem keverte a két stílust, hanem egyrészt láthatjuk a rajzfilmfigurákat, amint egymás közt beszélgetnek arról, hogy mivel fognak foglalkozni felnőttként, majd ezeket a társadalomkritikaként is felfogható képzelgéseiket immár „igazi” színészekkel forgatták le. Ezen jelenetekben pedig rengeteg hongkongi sztár látható különféle cameo szerepekben.
Mivel a figurák képzelgései vannak megfilmesítve, így igazán története sincs a filmnek, inkább gegek özönével próbálták kitölteni a másfél órát. A fő szál az mindössze annyi, hogy a kínai újév napján egy csapat rabló túszul ejti egy iroda alkalmazottait, majd kaját rendelnek nekik egy étteremből. Aztán persze szép lassan kiderül, hogy mindenkinek van némi köze McDull óvodájához.
A film tehát elsősorban két dolog miatt lehet érdekes. Ezek közül az első a humor, hiszen ha ezt jól eltalálják, akkor még a zéró sztori mellett is egy élvezhető filmet lehet összeállítani (lásd Funky Forest). Aki azonban ismeri a hongkongi filmek humorát, az sejtheti, hogy ezt nem sikerült megvalósítani. Igazi, jól eltalált humorú jelenet relatíve kevés van, a poénok többsége egyrészt „megszokott”, azaz láttunk hasonlót már rengeteget, másrészt fárasztó. Azért egy-két jó ötlet került bele, az egyik ezek közül a munkahelyi értekezletek kifigurázása, aki már vett részt ilyenen, az értékelni fogja. További jól sikerült poén a hajóskapitány szomorú története (persze ehhez kellett egy Anthony Wong is, aki nélkül nem érne az egész semmit sem), valamint a western kajáldában elfogyasztott étel utáni párbeszéd az orvossal (aki sajnos egy igen fárasztó figura).
A film másik érdekessége a rengeteg cameo szerep és az azokban feltűnő sztárok hatalmas mennyisége, akik kedvükre bolondozhattak az idétlen figurák megszemélyesítésében. Számítástechnikusoknak ajánlott Jaycee Chan tojássütő technikája, Nicholas Tse egy öregurat alakít, akinek a nyilvános wc-n lesznek kisebbségi érzései, Shawn Yue rendőrként rendel kaját az étteremből, Gigi Leung rágógumit árul, Daniel Wu a rablók egyike, Eric Tsang női ruhában fekszik bele egy koporsóba, Isabella Leong életcélja a húsvagdalás, Kelly Chen pedig szemüveges office lady-ként is nagyon csinos. Persze rajtuk kívül is rengeteg ismert színészt lehet elkapni 1-1 pillanat erejéig Francis Ng-től kezdve Miki Yeung-on keresztül egészen Sandra Ng-ig.
Nekem elsősorban ez utóbbi miatt tetszett a film, hogy kit ismerek fel a maskarákban és éppen milyen hülyeséget követ el. Ezen kívül még (valószínűleg) a rajzfilmsorozat ismerőinek és rajongóinak adhatna pluszt azzal, hogy a hipercuki, de kissé bugyuta figurák jövőképét bemutatja. Ugyan ez átjön a rajzfilm ismerete nélkül is (hiszen a figurák elmondják), de ennyi info alapján nehéz emlékezni, hogy melyik figura melyik felnőtt lesz, így nem elég egyértelmű a kapcsolat a rajzfilm és a „valóság” között.
Összefoglalva tehát a McDull the Alumni nyugodtan kihagyható azoknak, akik nem ismerik a rajzfilmet, mert nem elég humoros és nehezen követhető, így szerintem csak a hongkongi film igazi fanatikusainak nyújthat szórakozást a rengeteg cameo szerep miatt.
