belépés∆

Wu Yen (Chung mo yim) (2001)

Wu Yen (Chung mo yim) (2001)

Wu Yen (Chung mo yim) (2001)

iMDB

Élt egyszer egy uralkodó, aki nem szeretett tanulni, harcolni, háborúzni, de még csak sportolni sem. Ez az uralkodó egy éjszaka a testőrségével együtt eltévedt az erdőben és sikeresen kiszabadított (a tudtán kívül persze) egy démont a börtönéből, ahova már réges régen bezárták. Wu Yen egy csapat bandita vezére, akinek birtokában van egy jóslat, hogy egy olyan uralkodóhoz fog férjhez menni, aki az általa feltett három kérdésre a megfelelő válaszokat adja. Hogy, hogy nem, a fent említett uralkodó, Emperor Qi a találkozásukkor éppen ezeket a válaszokat mondja, így az esküvő elvileg elkerülhetetlen. Azonban Qi nem örül egyértelműen mindennek, ráadásul miközben tovább bolyong az erdőben, egy gyönyörű fiatal lányt is talál, Yinchun-t, akit sokkal inkább alkalmas feleségnek tart. Wu Yen azonban nem adja fel a harcot, bár nemcsak az uralkodó szívét kell elnyernie, hanem a demon felett is győzedelmeskednie kell…

Wu Yen (Chung mo yim) (2001)

Talán kiderül a fenti kis összefoglalóból, hogy ez a film egy kicsit wuxia, viszont nagyon vígjáték és nagyon mese. Mesének jó is, sajnos azonban vígjátéknak szerintem túlzottan is fárasztó, helyenként erőltetett, pedig az alapötlete és helyenként a kivitelezése is jó. Remek ötlet benne például a háborúk meseszerű bemutatása, amiket egyfajta bábjátékként mutatnak be (ugyanúgy, mint a film legelején a bevezetőt a történetbe), ami alatt hangulatos zene szól (természetesen a címszereplő Sammi Cheng előadásában). Egyben ez a rész a film egyik gyengéje is, mert mindez tényleg hangulatos, meg kicsit “művészi” jelleget ad neki, de egy wuxia filmnek pont a harcok bemutatása lenne az egyik erőssége, fő vonzereje, így viszont ettől elesik a néző. További összetevők is rontják az összképet, ezek közül az a legzavaróbb, hogy a férfi főszerepet, Emperor Qi-t az azóta sajnos elhunyt Anita Mui alakítja. A színésznő ugyan jól játsza az egyébként rettenetesen idegesítő figura szerepét, személy szerint semmi kifogásom ellene és valószínűleg az ő szerepeltetésével is a vígjáték abszurd jellegét akarták kihangsúlyozni, de egyszerűen nem értem, hogy egy férfi szerepre miért kellett nőt alkalmazni. Így olyan “más” hangulata lett a filmnek... Ezen kívül mindenképp meg kell említeni ismételten, hogy a film humora meglehetősen fárasztó. A készítők minden kétséget kizáróan Wong Jing filmjeinek poénjait próbálták lekopírozni, azonban mindez nem igazán sikerült. Talán jobb lett volna leszerződtetni őt a forgatókönyv megírására, mert igaz ugyan, hogy Jing humorának megítélése finoman szólva is vitákra adhat okot, de ebből a sztoriból megítélésem szerint többet tudott volna kihozni. Csak egy példa: van egy jó hosszú jelenet, ahol a modernkori olimpiákat parodizálják ki amúgy Wong Jing módra, de végig érezhető az “izzadtságszag” rajta, bár ez az egész történetre is igaz.

Wu Yen (Chung mo yim) (2001)

A filmet Hongkong Wong Jing mellett talán a másik legellentmondásosabb rendezője, Johnnie To rendezte, szokás szerint Ka-Fai Wai segítségével. To életművéből leginkább a triádos filmjei emlékezetesek, pedig a vígjátékok terén is tett le az asztalra már 1-2 jobban sikerült darabot, többek között a Needing You-t és a Love on a diet-ot is. Mint fentebb olvasható, ez a film véleményem szerint nem kimondottan tartozik közéjük, pedig To-tól megszokottan a “külsőségek” terén ezúttal is minden rendben van, hiszen sem a szereposztásra, sem a szegényes látványvilágra, sem a rendezésre nem lehet panasz. A 2001-es HKFA-n a legjobb művészeti rendezés díját nyerte el a film, gyaníthatóan a már említett “bábozós” jelenetek miatt. Johnnie To egyik kedvence, a címszerepet alakító Sammi Cheng ezért a filmért is jelölve lett a Legjobb Színésznő díjára ebben az évben, de végül “csak” a Hongkongi Filmkritikusoktól kapta meg érte a díjat. Sammi egyébként valóban remekül játszik a filmben, bár továbbra sem derült ki számomra, hogy egy igazi wuxia filmben mennyire lenne hiteles, mert akciójelenete alig van, szinte mindig csak cipeli a kardot… Rajta és Anita Mui-n kívül a harmadik főszerepet, a démont Cecilia Cheung személyesíti meg, aki nagyon is jól játsza a szerepét, mert az a cél, hogy minél idegesítőbb, irritálóbb, utálatos legyen és ez tökéletesen sikerül is neki. Kisebb szerepekben pedig olyan ismert arcok tűnnek fel a szereplők között, mint Lam Suet (ő volt a “dagadt” az Exiled -ben), Shiu Hung Hui, vagy éppen Wong Jing papája, Tian-lin Wang.

Wu Yen (Chung mo yim) (2001)

A film tehát csakúgy, mint Johnnie To legtöbb filmje, igencsak ellentmondásosan megítélhető, véleményem szerint erőteljesen hangulatfilm. Vannak, akik imádják (iMDB-n érdemes a kommenteket olvasgatni), de ha nem megfelelő hangulatban ül le elé a néző, vagy mást vár, mint amit kap (ez én voltam), akkor nem biztos, hogy jó véleménnyel lesz róla. A hangulatos “bábjáték” részek és a nagyszerű szereposztás miatt azért a vállalkozó kedvűek (és a meserajongók) számára mindenképpen megér egy megnézést.

Wu Yen (Chung mo yim) (2001)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Kibakichi: Bakko-Yokaiden (2004)

Kibakichi: Bakko-Yokaiden (2004)

牙吉: 跋扈-溶解伝 (2004)iMDBA legenda szerint régen az emberek és a szörnyek egymás mellett éltek, azonban az emberek elkezdték üldözni a szörnyeket, akiknek menekülés lett az élete és egy isten hátamögötti kis faluban húzták meg magukat,...

Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)

Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)

Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.

Mennydörgés (Pik lik feng) (1995)

Mennydörgés (Pik lik feng) (1995)

1995 volt az az év, amikor Jackie Chan mindent megmozgatott azért, hogy betörhessen filmjeivel az amerikai piacra. Ugyan korábban szerepelt USA produkciókban (először talán 1980-ban), ám a 90-es évek első felére odahaza tulajdonképpen mindent elért,...

The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)

The Gate of Hell (Jigokumon) (1953)

Nem könnyű egy híres, de mára gyakorlatilag alig ismert moziról írni, mint amilyen ez a film. Sokat változott a közönség ízlése, ami egykoron sikeresnek bizonyult, tartani lehet tőle, hogy mára teljesen érdektelenné lett.