To és szinte elválaszthatatlan rendezőtársa, Wai Ka-Fai nem bízott semmit a véletlenre. Cindy Tang történetéből Wai és Yau Nai-Hoi írt forgatókönyvet, ami gyakorlatilag a legtipikusabb és „legelcsépeltebb” alapszituációból indul ki. Bizonyára mindenki kitalálja egy pillanat alatt, hogy mi is ez. Kell hozzá a két főhős, akik látszólag teljesen különböző figurák és ahogy azt kell, eleinte utálják is egymást rendesen, ráadásul mindkettejüknek van valakije. Aztán ahogy az lenni szokott, szép lassan egymásra találnak. Bizonyára még senki sem látott ilyet, de még csak hasonlót sem...


Eredetiség tehát a történet terén nincs, azonban To látványosan törekedett is minderre, hiszen így a sztori helyett (ami mindenkinek a könyökén jön ki) sokkal inkább törekedhetett az árnyalt, ám kisarkított karakterek ábrázolására. A humor mellett ez a legfontosabb eleme a filmnek, ami miatt feltétlenül megtekintésre érdemes. A női főszereplő egy szétszórt, éppen a vége felé tartó kapcsolata miatt ráadásul eléggé letargikus figura, míg a férfi természetesen egy igazi nőfaló, aki ráadásul még a lány főnöke is. Látszólagos különbözőségük ellenére persze valójában mindketten hasonló figurák, még a lelki bajaik palástolására használt tevékenységük is ugyanaz.


A nagyszerűen eltalált karaktereknek köszönhetően rengeteg szituációs poén adja magát (az egyik legjobb, amikor a klasszikus Cyrano de Bergerac-hoz hasonlóan próbál Andy Lau segíteni, hogyan bánjon Sammi a barátjával), de ezek mellett is remek vígjátéki elemeket zsúfoltak bele a történetbe. Ezek közül a legfontosabb a munkahelyi pletykák „működésének” bemutatása, amihez segítségül vették a munkahelyi szellőzőrendszert is, továbbá az is nagyon érzékletes, ahogyan a főnök sziszifuszi harcot folytat a pletykálkodás visszaszorítására. Szintén a könnyed hangulatot szolgálják a többször „újrajátszott” poénok és szituációk is, amik önmagukban valójában nem olyan viccesek, de amikor rövid időn belül az ember már negyedszerre-ötödszörre látja, rájőve a rendező szándékaira értékeli őket (lásd a tárgyaláson az igazgató kórosan visszatérő szavajárását). A hongkongi filmekre jellemző utalgatások sem maradtak ki, ezúttal Andy Lau egyik korai filmjére, az A Moment of Romance motoros jeleneteire történik utalás. Az egészre a koronát pedig a meseszerű részek teszik fel, egyrészt a szerencse amulettel való szórakozás, másrészt Lau Ching Wan cameoszerepe motorosként (az az életfilozófia nem semmi!). Érdemes egy mondat erejéig a film zenéjére is kitérni, ami a betétdalokon kívül a The Mission zenéjéhez hasonlóan egy állandó, vidám dallamra épül, ami sokat hozzáad a film hangulatához.


A főszereplő párost azt hiszem, sem bemutatni, sem véleményezni nem szükséges, hiszen mind Sammi Cheng, mind Andy Lau neve garancia arra, hogy a színészi játék tökéletesen megfelelő ehhez a stílushoz. Ezúttal is mindketten a legjobb formájukat hozzák, Sammi pedig a film zenéjének elkészítésében is részt vett, ha jól emlékszem, két dala is hallható a filmben. Rajtuk kívül még olyan ismert színészek láthatóak kisebb-nagyobb szerepekben, mint Shiu Hung Hui (az igazgató), Lam Suet (Andy Lau konkurenciája), vagy éppen Raymond Wong (a fiatal milliomos).


A Needing You tehát véleményem szerint To legjobb romantikus vígjátéka, a maga műfajában legalább olyan igényes alkotás, mint a The Mission, vagy az Election. Abban is hasonlít az előbb említett filmekhez, hogy a történet több helyen is kicsit elnagyolt, de aki ismeri To munkásságát, az már nem fog ezeken fennakadni. Aki nem viszolyog a műfajtól, az mindenképpen jól fog rajta szórakozni, ráadásul ez is egy olyan film, ami szerintem remek belépőt nyújthat ismerősök számára az ázsiai filmek világába.