IMDb 

A go első ránézésre egyszerű játék, fekete és fehér köveket kell egy négyzetrácsos táblára pakolni, s a cél az, hogy a játszma végén nekünk legyen több kövünk fenn. Ha komolyabban nekikezdünk, gyorsan rájövünk, hogy ez a játék koránt sem annyira egyszerű, a kétféle kőből végtelen variációt és stratégiát lehet felállítani, komoly logikai érzék kell hozzá, hogy megálljuk a helyünket egy-egy meccs alkalmával. Ez az, amit mindenki tud erről a játékról, ám az igazság az, hogy ez koránt sem fedi teljes egészében a valóságot. A kiváló logika, és stratégiai érzék egyáltalán nem elég ahhoz, hogy jó játékos váljék belőlünk.

Wu Qingyaun a go történetének legtehetségesebb játékosa, később mestere. Bár Kínában született, hamar Japánba költözött, hogy a már gyermekkorában is nyilvánvaló tehetségét megfelelő környezetben tudja továbbfejleszteni. Wu nem volt átlagember, ugyanis nemcsak a játékhoz szükséges szellemi képességekkel, hanem a megfelelő lelki attitűddel is rendelkezett. Megpróbálta megtalálni azt a hitet, mely olyan lelki egyensúlyt teremt benne, ami legyőzhetetlenné teszi őt, ami a XX. századi történelem viharaiban nem volt egyszerű feladat. A film végig követi testi és lelki szenvedéseit, tévelygéseit a kínai-japán háború alatt, mikor szülőföldje és választott hazája véres csatározásait kellett végignéznie, a második világháborúban, mikor a világ teljes egészében militarizálódott körülötte, s ezért egy háború-ellenes szektához csatlakozott, s a háború után, mikor a játékot feladja a szekta miatt, ami aztán talajt veszt, s teljesen más értékeket kezd el képviselni, mint amiért Wu beállt soraikba.

A The Go Master nem egyszerű, viszont annál szebb film. Aktív részvételt és folyamatos odafigyelést kíván a nézőtől, mint a go a játékostól. Szinte csak jelzés értékkel vázol fel történéseket és érzéseket, minimális magyarázó szöveg kíséretében, egyik pillanatról a másikra váltva hatalmas távolságokat időbeni és térbeli helyszínek és események között. Egyetlen meccset sem látunk végig, sőt. A lényeg egyértelműen azon van, hogy képesek legyünk megfogni azt a nagyszerű lelki aspektust, amivel a mester bírt. Képesek legyünk legalább egy kicsi meglátni azokat a mélységeket, amiket megjárt vagy átérezni azt a hatalmas nyugalmat, melyet néha sikerült elérnie.

Bár alapvetően kínai produkció, máshogy nem is születhetett volna meg ez az alkotás meg, mint japán segítséggel, hiszen csak ezen ország filmművészete rejti magában az atmoszféra-teremtés olyan magas fokát, mely képes átadni egy zárkózott buddhista-gondolkodó érzéseit és belső világát. A kiejtett szavak gyakran banálisnak tűnnek ebben a térben, úgyhogy a dialógusok is csak a mindennapi élet alapvető feladatainak megtárgyalására szorítkoznak.

A mester érzelmeinek átélésére csak a ritkán megjelenő narráció, illetve az őt alakító Chang Chen nagyszerű játéka ad támpontot. Ennek köszönhetően a verbalitás korlátai nem szabnak határt a mélyebb megértésnek, nem állnak útjába a gondolatok és érzések terjedésének, illetve nem viszik el őket egy hétköznapibb, könnyebben érthető irányba. Ennek eredményeként az odaadó néző jutalma, hogy azonosulni tud egy nem mindennapi emberrel, s élheti át annak életét.

A The Go Master a japán és kínai film legszebb hagyományait elevenítette fel, hogy méltó mementót állíthasson a legnagyobb go játékosnak úgy, hogy egyik oldal sem követelte magának, s hazájának a dicsőséget. Wu Qingyuan nem volt sem japán, sem kínai, csak egy go mester.