Japánban szép számmal készültek csambara sorozatok az évek folyamán. Sok eltűnt a süllyesztőben, de néhány közülük máig keresett a rajongók körében. Ilyennek mondható például az 1980-ban indult Kirisute Gomen, a Tokyo TV társaságtól, amely 3 évadot ért meg. Nos, azt rögtön leszögezhetjük, nem véletlenül maradt fent a rostán. A legkiválóbb sorozatok közé tartozik.

A hosszú életű és uralkodású Ienari sógun uralkodásának korszakában járunk. A fejtől kiindulva rothad a társadalom. Az országot, benne a fővárost, elönti a korrupció, az erőszakoskodás. A törvényeket semmibe veszik. Maguk a szamurájok sem állnak azon az erkölcsi magaslaton, amire egyébként olyan szívesen hivatkoznak. Sok közöttük a mindenre kapható alak. Ám korántsem mindenki. A sóguni udvartartás egy magas rangú alakja titokban új szervezetet hoz létre. Néhány, harci képzettség és tisztesség alapján kiválasztott harcos különleges, egyben titkos megbízatást kap. A feladatuk, a helyszínen végezni a gonosztevőkkel. Csak kizárólag a megbízójuknak kötelesek engedelmeskedniük, és sem személyre, sem kasztra nem kell tekintettel lenniük. Álcázásul a főváros egyik jelentéktelen őrházában teljesítenek szolgálatot, a rendőrség tehermentesítésére. A kis csapat a lakosság apró-cseprő ügyeit intézi napközben, mialatt árgus szemekkel figyelik a gazembereket, és gyűjtik a híreket. Éjjel azonban átalakulnak kérlelhetetlen igazságosztókká, s elindulnak, a feladatuk szerint...

A kiinduló helyzetben minden adott, amivel egy igazi kalandfilm sorozatot útjára lehet bocsátani. De pusztán az, hogy bőséges alkalom nyílik a kardrántásra, még nem elegendő a néző figyelmének tartós lekötésére. Itt lép be a forgatókönyv fontossága. Sajnos, nem bírtam kideríteni, kinek, vagy kiknek illeni megköszönni. (A TV társaság nem tartotta fontosnak feltüntetni). Viszont elképesztően jó munkát végeztek. Az első évad 26 történetében változatosabbnál változatosabb, hitelesnek tűnő bűnügyeket tálalnak fel a nagyváros forgatagából. Nem gondoltam volna, hogy a szamurájkor világában ekkora tárháza lett volna a bűntényeknek. Van itt féltékenységi dráma, lopás, családi és klántitkok sora, sikkasztás, kisemmizés, hamis vád, korrupció, a sor szinte végtelen. Egy sem hat mesterkéltnek. Külön élvezet figyelni a helyi Columbókat, amint a helyi jellegzetességekből összerakják a mozaik képeket. Ők ugyanis csak bizonyosság alapján ítélkeznek a helyszínen. Miután kb. 45 perces epizódokról van szó, időhúzásról szó nem lehet, pörög minden történet. A fő karakterek jól lettek kitalálva. A parancsnok megnyerő modorú, megértő, éleseszű, és természetesen legyőzhetetlen mestere a kardnak. Nakamura Kichiemon kabuki színész dinasztia sarja, mozifilmekben nem igazán szokott feltűnni. (Gondolom, ennek oka az, hogy arrafelé igazán szigorúak a szerződési feltételek, a TV társaság nem nagylelkű ezen a téren.) Az viszont jól látszik, hogy csakugyan képzett színész, bár azért nagyon nincs próbára téve. Nagato Isamu nála nemzetközileg ismertebb, elsősorban a Three Outlaw Samurai révén. A mackós, nagycsaládos, gyerekimádó és gyakran zsörtölődő öreg szamurája rászabott szerep. Ám az öregúr fölöttébb fürge, félelmetesen kezeli a rövid lándzsát, meg a tonfabotokat.  Ibuki Go a zöldfülű ifjonc, akit állandóan ugratnak nőügyben, de azért nem lóg ki a 36-os őrház csapatából, ha élesben megy a harc. A főalakok köré még néhány visszatérő szereplőt csoportosítottak. A mindenlében kanál helyi újságíró és a parancsnokért epekedő vendéglősnő adják a humort, a titokzatos, kémkedő szerzetesnő a rejtélyt, de a jószívű prostituált alakja sem hiányozhat.  A  lényeg, egy ilyen sorozatnál a harci jelenetek minősége. Nos, csak a dicséret hangja szólalhat meg az ügyben. Kár lenne elemezgetni, látni kell. A parancsnok úr „névjegye”, a fő gazembereknek tartogatott homlokvágás igazi szakmai bravúr. Az első évadot a kalandos, vidám hangnem jellemzi, amelyet persze megszakítanak a drámai események, és az azokat követő kemény leszámolások. Talán az egyetlen kifogásolható dolog, a „szokásos, előregyártott” spanyolos-westernes zene. (Bár, furcsamód, a leszámolások elé nem is rossz.) A Kirisute Gomenről illik tudni, hogy a maga korában erősen feszegette a TV adások helyi tabujait. Az, hogy végül mindössze 3 évig volt műsoron, a cenzúra bizottság erejét bizonyítja.

Megjegyzés: Maga a cím arra a feudális kiváltságra utal, mely feljogosít arra, hogy az illetők bírósági tárgyalás nélkül ölhetik meg a vétkest, és helyszínen hagyják a holttestet. A sorozatrajongók oldalain ráégetett felirattal minden évad elérhető.