belépés∆

Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)

Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)

 

A Twillight Samurai sikere óta reneszánszát éli a szamurájfilm műfaja. Őrzik a sikerhozó hagyományokat, ugyanakkor alapos változtatások sorával a jelen igényeihez alakították az új hullám mozijait. Fölerősödött a történetmesélés, gazdagabb lett a kivitel, erősebb a nézőnek szóló érzelmi töltet, kevésbé belterjesek, közérthetőbbek a konfliktusok.

Az új színészgenerációra sem lehet különösebb panasz, mesteri fokon művelik a mesterségüket. Továbbá vívásban sem maradnak szégyenben, ami a műfaj speciális voltát tekintve, ugyancsak alapkövetelménynek számít. Mindezeket föllelheti a néző ebben a lentebb taglalt mozgóképben.

Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)

A szamuráj világ Edóról elnevezett időszakában járunk. Kanei Sanzaemon, a régi idők szellemét még őrző, kemény természetű szamuráj, megdöbbentő dolgot követ el. Szabályosan kivégzi az ura kedvelt ágyasát. A klán, - és a tettes - őszinte megdöbbenésére mégsem ítélik halálra, csupán hosszú házi őrizetet kap, majd idővel az alól is mentesül, sőt mi több, testőrparancsnokká léptetik elő. Túl szép ez így, hogy igaz legyen, kell lennie valaminek a háttérben. Természetesen van rejtett ok, mégpedig Sanzaemon félelmetesen jó kardforgatói tudománya. Meg az, hogy az urának olyan ellensége van, akit más nem képes feltartóztatni. Viszont lehetséges volna teljesen a sutba vágni a múlt minden sérelmét? Büntetlenül megúszni a hűbéreskü megszegését? A kiváltó okok sem szűntek meg, csupán félre lettek tolva egy időre. Ám előbb vagy utóbb, eljön az igazság pillanata.

Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)

Nem egy szokványos történet. Aki viszont a címből kiindulva holmi kardcsörtetéssel és akciókkal teli vérzivataros mozira számít, az csalódik, nem fogják kiszolgálni ezt az igényét. A Tokugawa korszak nyugalmas világában járunk, több nemzedék óta béke van. A harcnélküliség nagyon jó az országnak, van idő a környezet csinosítására. A szamuráj urak ellentéte csak a felszín alatt izzik, a hétköznapi valóság az, hogy a harcosok csendes unalomban élik a napjaikat. A többségük kötelességből gyakorolja a harcművészetet, éles helyzetben nem próbálták ki a kardjukat. Csak kevés számú valóban elkötelezett harcos él, őket viszont annál inkább számon tartják a feletteseik, ám a hétköznapokban csupán kevesen ismerik fel az értékeiket. A történet ennek az életformának megfelelően lassan csordogál, de kiválóan visszaadja a kor jellemzőit. Gazdagság, kifinomultság az jellemzi az előkelőségek életformáját, de tovatűnt a mások iránt érzett szánalom. A hatalmasok önzőek, pazarlóak, meggyőződésük, hogy mindenkinek az ő szeszélyeiket kell kiszolgálni. Erkölcsi tartás nincs bennük. Azt végképp nem kedvelik, ha valaki emlékeztetni meri őket a hatalommal járó felelősségre. Viszont az intrikában, tettetésben, a saját érdekük védelmében mesterek, kiváló a szimatuk.

Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)Sword of Desperation (Hisshiken toriashi) (2010)

Kettőség vonul végig a mozin. A Sógunátus világában rejtettek a valódi szándékok, kevés a szókimondás. A direkt megfogalmazáshoz, vagy a harag nyílt kimutatásához szokott európai nézőt bizony zavarhatja a virágnyelv áradata. Igen ügyelni kell a nézőnek, hogy a sok mellébeszélés között el tudja dönteni, ki a valódi intrikus, mik a tényleges jövőbeni szándékok, néha meg csupán azt, mi a fenéről beszél egyáltalán valamelyik illető. A színpompás egzotikus környezet sokáig képes lekötni a figyelmet. A szamuráj kultúrára oly jellemző becsületesség, önfegyelem megnyilvánulásai a szavak mögé rejtett talpnyalással vagy számító bosszúra készüléssel szemben szintén képesek megragadni az arra fogékony elmét. Ugyanakkor tagadhatatlan, a mostanság dívó, akcióközpontú filmes világban az átlag európai nézőnek nem átlagos türelemmel kell rendelkeznie, hogy élvezhesse ezt a filmet. A tűrőképesség végül elnyeri jutalmát. Jelen van itt a "bosszú hidegen jó" tálalása, a hirtelen robbanó erőszak, a hálából megszülető szemérmes szerelem, a halálon túl is tartó gondoskodás megható figyelme. A japán kultúra és gondolkodásmód ismerői élvezni fogják a kiválóan adagolt apróságokat, de kétlem, hogy ők lesznek többségben. A kitartók természetesen elnyerik méltó jutalmukat. A legvégén minden álca lehull, mindenkinek megmutatkozik az igazi természete, fény derül az igazságra, és - természetesen - a kardok munkához látnak. A lezárás méltó a legjobb csambara hagyományokhoz. Realisztikus, hátborzongató, véres, de mégis képes esztétikai élményt adni. A fényképezés mindvégig dicsérhető, de itt aztán tényleg remekelt az operatőr. Jól átjön, hogy egy felsőfokon képzett harcos mennyivel nagyobb tudással rendelkezett az átlag karforgatóhoz képest. Meg az, ha tényleg gyilkos szándékkal húzták ki a katanákat, az merőben más érzet volt az ott lévőknek, mint amit egy egyébként korrekt kalandfilmben láthatunk. Minőségi a különbség. Az utolsó tíz percre csettinteni fog mindenki, aki képes többet látni a vívásban, mint puszta vérontást.

A rendezőnek, Hideyuki Hirayamnak más művéhez még nem volt szerencsém. Itt stílusos munkát adott ki a kezéből. A főszereplő, Etsushi Toyokawa, sem volt ismerősnek mondható, viszont meggyőzött a film nézése során. Toyokawa japán mértékkel jókora termetű, ezért a hidegvérű harcos szerepében fizikailag hiteles, de tetszett az alakítása is. Egyszerű, de hatásos eszközökkel dolgozik végig. Ugyanez minden szereplőre igaz. Szerencsére a keleties túljátszásnak nyoma sincs a színészek alakításában.

Összegezve: A Sword of Desperation a szamuráj drámák egyik ügyesen kivitelezett, frissnek mondható története. Pörgőbb cselekményvezetéssel, a drámaiság további erősítésével széles érdeklődésre tarthatott volna számot. Így "csupán" a zsáner egyik méltó folytatású darabja született meg.

 

imdb

Hozzászólások   

#2 oldfan 2013-03-15 17:18
A katana forgatásánál az embernek egyszerre kell ügyelni a saját testi épségére, meg a bajtársaiéra, mert egy rossz mozdulat esetén nem biztos, hogy az ellenfél életére lesz veszélyes a támadás. A szamuráj mentalitás egyébként megkövetelte, hogy párviadal formájában legyen az összecsapás. Igazából még a nagy ütközeteknél is ez dominált, a párharcos forma. Úgy hogy az egyesével előállás számukra egyáltalán nem butaság volt, hanem elv. A koreográfiáról írt véleményt inkább nem minősítem.
#1 YEZy 2013-03-15 15:29
Toyokawa-t nagyon bírom, szinte minden szerepben képes nagyot alakítani (lásd pl. Tange Sazen-ként), egyedül a Hasami Otoko-ban nem tetszett. A Hisshiken Torisashi is gyönyörűen van felépítve, viszont ezeket az egy a sok ellen csatákat még mindig nem tudják úgy megkoreografáln i, hogy legalább egy kicsit is hiteles legyen. :-) Értem én a sok rettegő, élesben még sosem tesztelt harcost, hogy be vannak szarva Toyokawa ellen (én is be lennék), de az, hogy egyesével ugranak a kardja elé, nekem inkább vicces volt, mint drámai.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Zatoichi Challenged (Zatoichi chikemuri kaido) (1967)

Zatoichi Challenged (Zatoichi chikemuri kaido) (1967)

Ahogy a sorozat haladt előre, egyre nehezebb volt új elemeket vinni bele a yakuzavilág zártsága és a főhős fogyatékossága miatt. A stúdió egy-egy népszerű sztár bevonásával próbálta kompenzálni a nézőket az ismétlődő motívumokért, meg látványosabb,...

Live good / Mission Sex Control (Jal sarabose) (2006)

Live good / Mission Sex Control (Jal sarabose) (2006)

Live good / Mission Sex Control (Jal sarabose) (2006)iMDB A múlt század 70-es évei elején Korea hasonló problémával kűzdött, mint Kína mostanában. Túlságosan nagy volt a népszaporulat, aminek a gazdaság látta a kárát, így a kormányzat...

Death Note (2006)

Death Note (2006)

  iMDB  Az anime/manga adaptációk elég kényes pontot jelentenek a japán filmiparban. A tapasztalat azt mutatja, hogy inkább rosszabbak, mint az eredeti, szinte soha nem közelítik meg a rajzolt változat minőségét. Így volt ez bizony a...

2009 - Lost Memories

2009 - Lost Memories

 imdb A II. világháború után Koreát Japánhoz csatolták. 2009-ben a Hureisenjin nevű terrorista csoport emberei behatolnak az Inoue Alapítvány épületébe. Ez az alapítvány régiségek felkutatásával foglalkozik. A Japán Szövetségi Nyomozóirodának...