Vannak filmek, amiket attól függően, hogy milyen nézőpontból, hozzáállással és elvárással kezdi el megnézni valaki, teljesen más benyomásokat fog szerezni róla. Valószínűleg a legtöbb, ilyen hatást kiváltó alkotás elsősorban az emberi érzelmekre kíván fókuszálni és aki képes ezekre ráhangolódni, az nagyon jól fog rajtuk szórakozni, aki pedig nem, az hamar fennakad a háttérbe szorított valósághűségen és a logikai bukfenceken. A Closed Note egy remek példa minderre, hiszen a már-már a japán tévésorozatokra jellemző, sziruposan meghatóra vett jelenetek mellett már a legelejétől kezdve fejvakarásra késztető bakikkal van teletűzdelve.

A kérdés persze az, hogy vajon ez már a forrásul szolgáló regényben is így volt-e vajon, avagy ott még rendben volt a logikai háttér is. Mindenesetre a debütáló regényével (Eikou itto) a Shinchou Mystery Club nagydíját is elnyert Shizukui Shuusuke talán nem bakizott ekkorákat, ugyanis a regényét némileg átalakították a forgatókönyvben. De hogy mik is ezek a logikai bukfencek, majd egy kicsit később.


A sztori egyik főszereplője Horii Kae, egy fiatal lány, aki egyrészt tanárnőnek készül, másrészt mandolinozik egy zenekarban, továbbá részmunkaidőben egy márkás tollakat árusító boltban dolgozik. Újonnan birtokba vett lakásában egy eldugott helyen megtalálja az előző lakó, egy általános iskolai tanárnő naplóját, aminek tartalma és a saját élete érdekes átfedésekre derít fényt.


A melodrámai hangvétel abszolút garantált természetesen, lévén, hogy az a Yukisada Isao rendezte a filmet, akinek a nevéhez az egyik legismertebb könnyfakasztó mese, a Crying Out Love in the Center of the World is fűződik. Ugyan az úriember készített más jól eltalált drámákat is (pl. Go, A Day on the Planet, Into the Faraway Sky), Japánban mégis mindenki a Crying Out-ról ismeri. Meghatóra vett pillanatokból a Closed Note sem szenved hiányt, azonban a fentebb már említett bakik miatt az élvezhetőség csorbát szenved.


Jöjjenek hát akkor ezek a logikátlanságok. Alapvető probléma, hogy maga a füzet az előző lakó sorsa ismeretében nem kerülhetett volna oda, ahol Kae megtalálja. Gyakorlatilag ez maga már tönkreteszi a hitelességet, azonban ezen kívül is jópár apró hiba tarkítja a sztorit, amik közül talán a legzavaróbb a zárójelenet, ami nagyon szép, csak éppen ott a kérdés, hogy az iskolában honnan tudták a gyerekek, hogy ezt kell nekik majd spontán végrehajtaniuk? Hova tűnik Kae barátnőjének párja, aki Kae-ra is szemet vet? Arra már nem is érdemes túl sok szót vesztegetni, hogy a melodrámai rész a tipikusan sablonos, számtalan történetben már bemutatott klisére épül, bár szerencsére ezúttal nem ez áll a sztori középpontjában.


A Closed Note-ról tehát eléggé felemás a kép. Azoknak ajánlanám elsősorban, akik nem akadnak fent a sztori logikátlanságán és szeretik a melodrámákat, továbbá nem riadnak vissza a japán tévésorozatok sziruposságától sem.

eredeti cím: クローズド・ノート
iMDB