10 Promises to my Dog (Inu to watashi no 10 yakusoku) (2008)
A romantikus vígjátékok és a sportfilmek mellett van még egy különálló műfaj, amiben nagyon nehéz kikerülni a sablonos elemeket és igazán eredetit alkotni. Nem nehéz kitalálni, a kutyás történetekről van szó, amikből valószínűleg bőven elég egy élet során 2-3 darabot végignézni, utána simán kitalálható előre, hogy miről szól a többi. Sajnos Motoki Katsuhide idei első rendezése sem tudott kibújni a klisék rengetegéből, ennek ellenére a 10 Promises to my Dog a számos mellékszál miatt így is élvezhető marad, de elsősorban azok számára, akik a közelmúltban nem láttak másik olyan sztorit, amiben egy eb is a főszereplők között volt.
A történet a kutyás műfajra jellemző melodráma, amiben rengeteg megható pillanattal igyekeztek legalább egy kicsit nevelni a célközönséget, azaz a gyerekeket. Adott tehát egy család, elfoglalt és a karrierjének élő apukával, betegeskedő anyukával és a 14 éves kislánnyal, Akarival, aki meglehetősen magányos. Hamarosan talál és befogad egy kiskutyát, akit anyja tanácsára Socks-nak nevez el. A mama elárulja neki a kutyatartáshoz szükséges tíz ígéretet, amit a kutya felé teljesíteni kell, a lány pedig igyekszik ezeket betartani, ám ahogy az már lenni szokott, az élet számos nehézséget állít eléjük.
Talán mondani sem kell, de ha a japán filmművészetből egyetlen kutyás filmet kellene kiemelni, az egyértelműen az 1988-ban készített Hachiko monogatari lenne, aminél hatásosabban a kutyák hűségét bemutatni nem lehet. Természetesen ezen kívül is jópár próbálkozás történt, javarészt hasonló, kissé szirupos stílusban, elég megemlíteni a Quill-t, a Sayonara Kuro-t, vagy éppen a Hello! Project-es lánykák főszereplésével leforgatott Koinu Dan no monogatari-t. Ebben a mezőnyben nehéz újat felmutatni, Motoki pedig tulajdonképpen meg sem próbálkozik vele (a mellékszálak elemei is mind-mind ismerősek lehetnek korábbi alkotásokból), mindössze a japán drámáktól elvárható minőséget igyekszik hozni.
Ezzel pedig semmi probléma. A színészi játék magas színvonalú, ami a nagy nevek ismeretében nem csoda. Az általában yakuzákat, illetőleg egyéb elborult figurákat alakító Toyokawa Etsushi ezúttal apaszerepben brillírozik és a 10 évet felölelő történet minden egyes pillanatában zseniális. A 14 éves Akari-t játszó Fukuda Mayuko ugyanolyan aranyos, mint a Little DJ-ben volt, a 24 éves önmagát játszó Tanaka Rena, aki egyébként minden valószínűséggel a rendező kedvence, hiszen mind a négy nagy filmjében főszerepet bízott rá, jóval haloványabb. Ez persze nem probléma, hiszen a középpontban úgysem ők állnak, hanem az efféle filmekben szoksás szerint zavaróan eltúlzott intelligenciával felruházott golden retriever, azaz Socks.
A 10 Promises to my Dog tehát egy korrekt munka, jellegzetes családi film, amiből a mindeddig túl sok kutyás filmet nem látott apróságok sokat okulhatnak (nem csak a kutyatartással kapcsolatban, hanem az élet egyéb problémáiból is), azonban felnőtt fejjel nézve túlságosan sablonos és közhelyes a történet. Kutyabarátok számára persze ez nem akadály, Socks is beleillik Quill, Hachiko, Kuro és társaik szerethető, számos megható pillanatot adó történetei közé.
eredeti cím: 犬と私の10約束
iMDB
Trailer
Hozzászólások
A Hachiko monogatari-t egészen kicsi gyerekként láttam a tévében, a címe sem rémlett már (köszi), de arra a filmre a mai napig nagyon tisztán emlékszem
(sajnos elérte a végzete, Richard Gere főszereplésével amcsi remake (http://en.wikipedia.org/wiki/Hachiko:_A_Dog's_Story) készül belőle)
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.