Először is némi áttekintés és egy kis Sonny Chiba ismertető. Szóval Chiba valamikor az 50-es évek legvégén, más források szerint 1960-ban kezdett a színészettel foglalkozni és a 60-as évek folyamán rengeteg tévés és filmes szerepet eljátszott. 1970-ben aztán otthagyta az egészet, hogy megalapítsa saját színészképzőjét, amiben nagy hangsúlyt fektetett a harcművészetek elsajátítására is. Három évvel később világszerte nagy sikert aratott Bruce Lee Enter the Dragon című akciója, a hullámot kihasználva pedig Chiba is visszatért a filmvilágba, hogy az újkeletű akciófilm mániát kihasználva forgasson filmeket. Az áttörést pedig egy évvel később a Streetfighter hozta meg a számára, aminek köszönhetően mintegy két évtizeden keresztül az első számú japán harcművész színészként tekintettek rá.


Hogy mitől lett ekkora siker a Streetfighter? Japánban egyrészt természetesen a karate népszerűsége miatt, ami köré sikerült hasonló misztikumot generálniuk, mint a hongkongiaknak a kungfu köré, csak itt nem mindenféle egzotikus nevű beállásokkal operáltak, hanem különféle eldugott helyekről származó ősi, legyőzhetetlen technikákkal. Ennél azonban jóval fontosabb, hogy a filmben túlteng az erőszak és a brutalitás, amit már annak legelején kiemel az egyik szereplő, mondván, hogy a karate annak idején arról szólt, hogy vagy ölsz, vagy téged ölnek meg. Tsurugi pedig természetesen ennek megfelelően cselekszik. Így aztán nem meglepő, hogy a trilógia első darabja volt az első film, ami a benne dúló erőszak miatt X besorolást kapott. Az ilyesmire fogékony néző végignézhet többek között egy kasztrálást és egy torok „kiszedést” is, bár mai szemmel nézve az egész inkább a megmosolyogtató és a röhejes között van valahol, mintsem, hogy brutálisnak tűnjön.


Itt kellene következnie a három rész sztorijának, azonban szerintem ezesetben mindettől el lehet tekinteni, mert abszolút lényegtelenek a film szempontjából. Annyit azért érdemes megemlíteni, hogy a sztorik önmagukban nem emelkednek ki a korabeli japán akció és pink filmek történetei közül, az extrémen erőszakos jeleneteket leszámítva minden téren tökéletesen beleillik az akkori japán mozik kínálata közé a Streetfighter is. A Toei akkoriban megszokott alkotásaihoz méltóan igazi fülbemászó főcímzene, képregényfigurákra emlékeztető szereplők, itt-ott elsütött apró poénok (pl. ne akard kirúgni az ablakon keresztül az ellenfelet, mert pórul járhatsz), remek kinematográfusi munka és természetesen rengeteg akció fűszerezi mind a három filmet.


Egyébként mind a három rész egy kicsit különbözik egymástól a megvalósítás terén. Az első részben egyértelműen az erőszakra és a brutalitásra helyezték a hangsúlyt, majd a talán nem várt siker miatt szinte lóhalálában készítették el a folytatást, ami emiatt szerintem meglehetősen gyengécske lett. A sztorija nagyon-nagyon vékonyka, ráadásul rengeteg flashback jelenet utal az első részre és a sztori szempontjából teljesen lényegtelen karatebemutatók is rengeteg időt visznek el belőle. A harmadik rész aztán bőven kárpótolja a nézőt mindezért, hiszen a történetét tekintve talán a legtöbb fordulatban ez bővelkedik a három közül és nagyszerű ötletként a fantasztikus Ike Reiko-t is szerepeltetik benne, aki szokásához híven ezúttal is sokat megmutat magából.

Zárszóként még annyit, hogy a trilógia hatása jóval nagyobb, mint amekkora értéket valójában képviselnek a darabjai. A történetek közepesen izgalmasak, leszámítva a második részét, ami kifejezetten gyenge, a karakterek többsége sablonos (bár például a bölcs, kissé pocakos karatemestert, Masaoka-t nagyon bírtam) és maga Tsurugi is jellegzetes antihős, az első részben például kifejezetten ellenszenves, főleg a film elején (persze biztos ez is volt a szándék). Számomra a karate maga viszont humoros volt benne, főleg a légzési technikák, amik inkább emlékeztettek az egyik Bujtor István film parodisztikus elemeire, mint véresen komoly harcművészetre (karatékáknak nem megsértődni, ezt egy, a karate terén tudatlan outsider írta le). Mindezekkel együtt is Ozawa Shigehiro rendezőnek, Sonny Chiba-nak és stábjának a filmtörténet egyik legeredetibb hősét sikerült a mozivászonra álmodniuk, úgyhogy már csak ezért is érdemes végignézni mindhárom epizódot.

 

Street Fighter - Az eredeti, angol nyelvű előzetes