belépés∆

High Kick Girl (2009)

highkickgirl

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, Takeda Rina, aki 10 éves korában egy karatebemutatón apja vereségét látva fejébe vette, hogy ő bizony karatemester lesz. Miközben lelkesen dolgozott ezen (a shaolin-ryuu ágban shodan szinten van, ha minden igaz [harcművészek, írjátok meg, mit jelent ez magyarul!]), mellékesen szerencsét próbált a 2005-ös Morning Musume audition-ön is, ahol szerencsére nem járt sikerrel. Ő lehet, hogy nem így érezte, viszont a Kusumi Koharu rajongók szegényebbek lennének egy idollal, a Hirosue Ryouko-éra emlékeztető mosollyal megáldott Rina pedig nem illett volna bele a magukat illegető sztárocskák sorába. Egy évvel később, immáron a karatét bevetve a Stardust Promotion akciósztár tehetségkutatóján indult, de könnyűnek találtatott. A kitartás azonban eredményt hozott, hiszen a Shaolin Girl akciókoreográfusa fantáziát látott benne és 2009-ben végre debütálhatott, mégpedig a High Kick Girl cuki főhősnőjeként.
A sztori tökéletesen puritán és célratörő, nincs benne semmi felesleges sallang. Adott egy lány, Tsuchiya, aki minden pillanatban a saját erejét szeretné megtapasztalni, elsősorban azzal, hogy a mestere végre élesben kiálljon ellene. A mester azonban erre nem hajlandó, inkább igyekszik a lányba és a többi tanítványba is azt belesulykolni, hogy a karate nem arra való, hogy leverjünk mindenkit, hanem arra, hogy megvédjük magunkat. Tsuchiya persze belesétál egy csapdába, amit a mesterrel szemben egy 15 évvel ezelőtti eset miatt nagyon ellenséges rivális csoportosulás, a Kowashiya eszel ki. A yakuzákra emlékeztető bagázs ellen a mesternek egyedül kell felvennie a harcot. De vajon képes lesz-e rá?
Mint már sokszor megtapasztalhattuk az elmúlt években, a japán akciófilm műfaja a közönségfilmek közül szinte teljesen kiveszett, csak néhány fanatikus, harcművészeti múlttal rendelkező rendező próbálkozik ilyesmik készítésével, sajnos behatárolt, javarészt B-filmes lehetőségekkel. A legismertebb közülük Tanigaki Kenji (Faithful Warriors, Legend of the 7 Monks), de próbálkozott a műfajjal többek között Kashihara Tatsurou is (Persona), hozzájuk csatlakozott ezzel a produkcióval Nishi Fuyuhiko.
Ezzel el is érkeztünk a produkció legnagyobb problémájához. Az, hogy szinte nulla költségvetésből készült, nem annyira zavaró (bár röhejes, hogy a fő jelenet egy mezei tornateremben lett felvéve), a stáb hozzá nem értése már annál inkább. Nishi alapvetően akciókoreográfus, mellette pedig producer, rendezőként ez volt az első próbálkozása. Ő és az operatőr sem állt a helyzet magaslatán, mert nem azzal voltak elfoglalva, hogy jó filmet forgassanak, hanem azzal, hogy minél hosszabban láthassunk karatebemutatót. Ennek megvalósításához a legegyszerűbb és legigénytelenebb módszert választották, belassították az összes jelenetet, ami ahhoz vezetett, hogy végtelenül lassú lett a tempó. Ráadásul a legjobbnak ítélt pillanatokat újra és újra visszajátszák, de teljesen ritmustalanul, összevissza, így teljesen elveszik a harcok varázsa. Ha csak 1-2 örökbecsű darabot megnéztek volna a 90-es évek HK felhozatalából, rájöhettek volna, hogy ez így nem megoldás.
A harcok másik problémája, hogy az egy a sok ellen típusú ütközetek megkoreografálása finoman fogalmazva is nagyon gyenge lett, hiszen a 60-as évek kungfu akcióit idézik, amikben sok statiszta csak a háttérben melegített, várva a sorára, hogy a főhős mikor fogja végre őket is állon rúgni. Ebben a formájában a hosszas zárójelenet, aminek az egész sztori savát-borsát kellene adnia, idegesítően rossz. Pedig a karaktereket viszonylag jól eltalálták, a magányos, földöntúli higgadtsággal bíró mester valóban tiszteletet parancsoló figura, a vadóc kislány sem rossz, a kowashiya tagjai pedig egytől egyig különféle yakuzafilmekből lettek előrángatva.
Nishi első rendezése tehát akciófilmként egyértelműen megbukott, viszont az látszik belőle, hogy volna elegendő talentum a szigetországban ahhoz, hogy újra régi fényében ragyoghasson a japán akció. Naka Tatsuya (ő egyébként a Black Belt-ből lehet ismerős) és Takeda Rina párosa akár az új Sonny Chiba-Shihomi Etsuko párosként is működhetne, a kérdés csak az, hogy lát-e fantáziát valamelyik nagyobb filmstúdió a műfajban. A hongkongi produkciók sikerét elnézve biztos, hogy érdemes lenne áldozni rá...

Eredeti cím: ハイキック・ガール!
iMDB


Előzetes

Hozzászólások   

#1 Kovács Zsolt 2012-12-27 00:44
Takeda Rina a Ryukyu Shorin-ryu karatéban (Ez egy karate stílus/iskola) 1 dan-os fokozatú. Ezt jelenti a shodan. (A fekete öv első fokozta/első mesterfokozat.)
Naka Tatsuya pedig shotokan karatéban 6. danos mester, instruktor.(6. dan = rokudan)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

King Kong vs. Godzilla (Kingu Kongu tai Gojira) (1962)

King Kong vs. Godzilla (Kingu Kongu tai Gojira) (1962)

King Kong vs. Godzilla (キングコング対ゴジラ) (1962) iMDB  

Ringu 2 (1999)

Ringu 2 (1999)

  IMDbAz első résszel, meg a Kör című amerikai változattal úgy voltam, hogy mikor néztem, közepes horrornak tűntek, amiken lehet egy kicsit félni, de azért nem vészes. Utána azonban egész este, meg másnap is elég kellemetlen...

Hiroki Ryuuichi

Hiroki Ryuuichi

Hiroki Ryuuichi (広木陽一, vagy 廣木隆一)Hiroki Ryuuichi 1954 január elsején született Japán Fukushima prefektúrájának Kooriyama városában. Diákként nagy hatással voltak rá a hollywoodi új hullámos filmek, valószínűleg ennek is köszönhetően a későbbiek során a Tokyo-i Atene...

Iron Sister (Yu Nu) (1999)

Iron Sister (Yu Nu) (1999)

Iron Sister (Yu Nu) (1999) IMDbIron Sister (Qi Shu) egy vadász lánya, aki apjával él egy tanyán és szerelmével, Little Tiger-rel áll házasságkötés előtt. Azonban egy nap apjával a mezőn egy eszméletlen férfit találnak a...