belépés∆

Warring Clans (Sengoku Yaro) (1963)

 

Warring Clans (Sengoku Yaro) (1963)

iMDB

 

Rendező: Okamoto Kihachi

Főszereplők: Kayama Yuzo; Hoshi Yuriko; Sato Makamoto

(1963, fekete-fehér, 98 perc)

Javában tart a Takeda klán és az Oda klán küzdelme. Oichi Kittan, a Takedák egyik nindzsája megelégeli szívtelen urának módszereit és elszökik. Volt társai persze a nyomába erednek. Útközben összebotlik egy roninnal, majd egy mókás alakkal, aki azt állítja magáról, hogy valamikor ő fogja uralni Japánt. Kinoshita Tokichiro a neve, de igazán híressé Toyotomi Hideyoshi néven lesz. Remek állást és szép jövőt ajánl a szökött nindzsának, ha segít neki 300 puskát átcsempészni az Oda klán területére. A Bashuku klán, a kor szállítói, csinos summáért szintén beszáll a veszélyes vállalkozásba. Hősünket nem annyira a jutalom, mint a Bashuku főnök csinos lánya motiválja a csatlakozásra... és máris indulhatnak a trükkök, kalandok többszörös átverések.

Okamotónak ez volt az első kalandfilmje, s rögtön klasszikussá lett. Persze itt sem hazudtolta meg későbbi önmagát, korántsem a hagyományos sémákat követi. Akció és fordulat, látványos összecsapás akad benne bőven, ahogy az egy nindzsafilmben elvárható. Ami rendhagyó, az a párbeszédekben megnyilvánuló rendkívül eredeti humor. Időnként Rejtő Jenő-i fordulatok bukkannak fel, amikor a szereplők a helyzetbe illő, de fölöttébb egyéni nézőpontjukat tálalják. (Okamoto részt vállalt a forgatókönyvből is.) Ehhez még rengeteg képi humor társul, olyan mennyiségben, hogy kár lenne próbát tenni a visszaadásukra. A zeneválogatás szintén különleges. Ahhoz, hogy egy középkori japán történethez hogyan lehet úgy hozzáilleszteni mindenféle rendhagyó stílusú zenét, hogy a néző mégse érezze zavarónak, már igazán hozzáértő kéz kell. Az eredmény lenyűgöző. A néző a hasát fogja a nevetéstől, miközben vérbeli kalandfilmet kap, nem eltúlzott paródiát. Azért nem pusztán a nevetésről  szól a film. Épp ez a rendező nagy erőssége, hogy szinte észrevétlenül viszi be a történetbe a realisztikus, sőt tragikus eseményeket, mégsem törik meg az alkotás stílusa. Japán eljövendő ura rendkívül mókás egyén, de semmivel nem jobb mint Takeda Shingen, a kisembereken éppúgy átgázol. Csak éppen az eszét is használja, nem pusztán a hatalmát. Okamoto mégis kedvelhette, mert élete vége felé a "Story of Hideyoshi" című kitűnő TV filmben visszatért a karakterhez. A színészek szemmel láthatóan nagyon élvezték a szokványostól eltérő felfogást. Az arc- és testjátékot maximálisan kihasználják, de nem mennek át ripacskodásba. Ott van még mindezekhez Okamoto méltán híres kameravezetése, a zenemű pontosságú koreográfia, a gyorsítás ügyes dramaturgiai alkalmazása és sejthető, mitől élvezetes a film.

Filmrendező jelölteknek kötelező stílustanulmány kellene, hogy legyen a mű. A nézőknek még inkább ajánlott.

Kattints a nagyobb mérethez!Kattints a nagyobb mérethez!Kattints a nagyobb mérethez!
Kattints a nagyobb mérethez!Kattints a nagyobb mérethez!

 

Hozzászólások   

#1 oldmeesee 2011-06-26 16:44
A film óriási. Akciódús, izgalmas, miközben jókat lehet nevetni. A színészek játéka kitűnő, főleg a Hideyoshit alakító szinész játéka tetszett.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

It's a Wonderful Life (Sum seung si sing) (2007)

It's a Wonderful Life (Sum seung si sing) (2007)

Az elmúlt években időről időre felmerült a hongkongi filmes berkekben, hogy vajon ki veheti át a stafétabotot a lassan kiöregedő Stephen Chowtól. Az ezredforduló környékén úgy tartották, hogy Wong Jing felfedezettje, Nick Cheung lesz a...

Múmia 3 (The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor) (2008)

Múmia 3 (The Mummy: Tomb of the Dragon Emperor) (2008)

Tulajdonképpen vehetjük örömteli dolognak is, hogy az amerikaiak szeretik a misztikus történeteket, amik gyakran köthetőek a szinte ismeretlen Távol-Kelethez. Több előnye is van mindennek. Az ázsiai filmesek szempontjából az, hogy egy-egy ilyen blockbuster elkészítésében könnyedén...

Legendary Assassin (Long nga) (2008)

Legendary Assassin (Long nga) (2008)

 Ha egy filmet úgy harangoznak be, hogy egy akciósztár és egy akciókoreográfus közös produkciója, az természetesen egyből érdeklődésre tarthat számot. Ha azonban nem csak az akciók, hanem az egész megrendezését is magukra vállalták, akkor...

The Machine Girl (Kataude mashin gâru) (2008)

The Machine Girl (Kataude mashin gâru) (2008)

Mivel érzem, hogy túl szőrösszívű voltam a filmmel, és többen is jelezték, hogy írnának róla, így a követekező sorok más-más véleményeket fognak megfogalmazni az érintett munkáról. Pofátlan módon akkor kezdem én: