Ha egy filmet úgy harangoznak be, hogy egy akciósztár és egy akciókoreográfus közös produkciója, az természetesen egyből érdeklődésre tarthat számot. Ha azonban nem csak az akciók, hanem az egész megrendezését is magukra vállalták, akkor nem árt, ha kicsit kétkedik az ember, nehogy túlzott várakozásokkal üljön le a képernyő elé [a szerencsések pedig a moziba, de itthon erre sajnos nem nagyon lesz alkalom]. Ahogy annak idején
Johnnie To elmondta, megfelelő rendezői tapasztalat hiányában az akciókoreográfusok képtelenek a nélkülözhetetlen drámai részeket normálisan, hitelesen leforgatni. Ez az, ami a
Legendary Assassin színvonalát is lehúzza.
Pedig minden adott volt, hogy egy újabb nagyszerű akció kerüljön a mozikba. A forgatókönyvet a
Milkyway Creative Team egyik oszlopos tagja,
Fung Chi Keung dobta össze, a rendezést pedig
Jackie Chan kaszkadőrcsapatának egyik legjelesebb alakja,
Li Chung Chi vállalta magára, a főszereplő
Wu Jing társaságában. Ők ketten az elmúlt 1-2 évben már többször dolgoztak együtt, felemás megítélésű produkciókban ugyan (
Fatal Contact,
Invisible Target,
Fatal Move), de a látványos bunyókra egyikben sem lehetett panasz (na jó, az utolsót leszámítva). Egy még a 90 percet sem elérő akciófilmbe pedig annyi drámai rész nem kerülhet bele, hogy túlságosan zavaró legyen a gyengécske megvalósításuk.
De sajna belekerült. A sztori nagyjából annyi, hogy egy rejtélyes fiatal érkezik a festői tengerparti kisvárosba, ahol kissé szerencsés körülmények között összebarátkozik egy csinos rendőrnővel. Némi közjátékok után fény derül egy brutális gyilkosságra, a hitetlenkedő rendőrök gyanúja pedig szép lassan a fiatal idegenre terelődik.
A legnagyobb problémám az volt ezzel a produkcióval, hogy nagyon érződött rajta, hogy a zöldfülű rendezőpáros meg akarta mutatni, hogy többre képesek, mint amit úgymond, elvárnak tőlük. Így aztán bunyóból és látványos kaszkadőrmutatványokból meglepően keveset láthatunk, kicsit kínlódós párbeszédeket, valamint közjátékokat viszont annál többet.
Wu Jing főzőcskézik, önvédelemnek álcázott táncot jár az ezzel a szereppel debütáló
Sandra Bullock hasonmás
Celina Jade-del és még a különös étkezési szokásaira is fény derül. Nincs ezekkel persze semmi baj, csak egy sodró lendületű akcióba talán kevéssé illenek bele.
Ám sodró lendületű akcióról szó sincs. Az ilyen sztorik sava borsát adó bunyókból összesen úgy 4-5 darabot láthatunk, amik közül az első számomra a képi világa miatt okozott csalódást, az utolsó pedig a mára már nagyon elcsépelt „egyedül a hadsereg ellen” klisé miatt. A thai gengszterek elleni éttermi csata viszont határozottan látványos, egyértelműen befér
Wu Jing eddigi legjobb jelenetei közé.
A kidolgozatlannak érződő mellékszereplők között több igazi nézőcsalogató név is feltűnik. A mostani felhozatal talán legnépszerűbb komikusa,
Ronald Cheng ezúttal is bohóckodik, de kár, hogy csak néhány percet tölt a képernyőn, míg a hongkongi nők kedvencei,
Alex Fong és
Sammy Leung, valamint a Milkyway karakterszínészei,
Hui Shiu Hung és
Lam Suet is a szokásos skatulyafigurájukat hozzák. Alex a naiv, tragikus sorsú jókisfiú, Sammy a harsány bajkeverő, Hui az idétlen rendőr, Lam pedig az izzadó triádtag. Némi frissességet csak a japán
Aoyama Noriko hoz a produkcióba, az általa alakított, eleinte csak eye candy szereplőből szép lassan válik ördögi yakuzanővé. Reméljük, látjuk még hasonló szerepekben, akár Japánban is!
Összességében tehát a
Legendary Assassin a címmel ellentétben eléggé felejthető darab, de aki szereti
Wu Jing bunyóit, az semmiképp se hagyja ki. Ugyan egyértelműen visszafejlődés a korábbi filmjeihez képest, hiszen még kevesebbet beszél, mint a
Fatal Contact-ban és még inkább szürke a karaktere, mint eddigi bármelyik szerepe, de a verekedések némelyike a legjobbjai közé tartozik. Érdekes, hogy még saját maga rendezésében sem találta meg a testhezálló figurát magának, pedig nem lenne túlságosan bonyolult feladat. Csak szét kéne nézni a 80-as 90-es évek kungfu sztorijai között és készíteni egy hasonlót, vagy akár neadjisten újraforgatni egyet.
iMDB