Tulajdonképpen vehetjük örömteli dolognak is, hogy az amerikaiak szeretik a misztikus történeteket, amik gyakran köthetőek a szinte ismeretlen Távol-Kelethez. Több előnye is van mindennek. Az ázsiai filmesek szempontjából az, hogy egy-egy ilyen blockbuster elkészítésében könnyedén részt vállalhatnak és némi profithoz, valamint hírnévhez juthatnak, az ázsiafilm rajongók szempontjából pedig az, hogy egyrészt az ázsiaiak jelenléte motivációt adhat ahhoz, hogy végigüljenek egy hollywoodi csodát, másrészt pedig, hogy időnként újra és újra megtapasztalják, hogy miért nem néznek hollywoodi csodákat. Az állítólag jól eltalált és izgalmas Múmia sorozat (az első két részt nem láttam) harmadik epizódja tökéletes példája a fentieknek. Kisebb-nagyobb szerepekben több kedvenc színészünk is feltűnik benne, a kínai kapcsolat garantált, a film színvonala pedig finoman fogalmazva a béka hátsója alatt van.

De miről van szó tulajdonképpen? Adott egy szánalmas Indiana Jones klón régész és a felesége, akik némi hezitálás után kapnak egy feladatot, hogy egy titokzatos dobozt szállítsanak el Shanghaiba. Véletlenül pont ott régészkedik a fiuk is, aki azon kívül, hogy minden kétséget kizáróan egy általános iskolai tinirománc termése lehet, megtalálja az első Han császár eltemetett sírját. Az uralkodóhoz természetesen legenda fűződik, amit többen is ismernek, így ahogy az kell, a császár életre kel, hogy hódítson (vagy valami ilyesmi). Hőseink persze bátrak és amerikaiak, így némi kínai segítséggel (mert nem minden kínai örül ám az életre kelt császárnak) szembeszállnak vele. A misztikumot pedig különféle drágakövek, életre kelt múmiák, az örök élet medencéje, halhatatlan szereplők és persze a jetik biztosítják, azaz minden adott ahhoz, hogy a 10 évesnél nem idősebb néző remekül szórakozzon.


Már a történet legelejétől kezdve számtalan zavaró dologgal kell szembenézni. A nyitány még úgy ahogy rendben van, bár a bemutatott jelenet az átokszórással bármelyik fantasy filmbe beleférne, ehhez nem kellenek kínaiak. Hamar kiderül, hogy a megcélzott közönség úgy nagyjából a tíz év körüli korosztály, aminek legelső jeleit a gyermeteg, felnőtt nézőből csak ásítozást kiváltó poénok adják, majd egyre másra érkeznek a hollywoodiasan túlhúzott, kivétel nélkül a pillanatokon és a szerencsén múló helyzetekbe torkolló akciójelenetek, amik emiatt a legcsekélyebb izgalmat sem nyújtják. Semmi eredetiség, csak a szokásos, gazdag CG-vel megfűszerezett unalom. Aztán miután életre kelt a császár, a helyzet csak rosszabb lesz, mivel a készítők elsősorban a számítógépes grafikusok számára adtak munkát. Láthatunk háromfejű sárkányt, jetiket, valami idétlen nagydarab fantázialényt és persze sok-sok életre kelt múmiát, akik közül némelyikkel hőseink még beszédbe is elegyednek. Hurrá!


A szereplők között sem található meg túl sok eredeti karakter. Rick O’Connell figurája egy gyengécske Indiana Jones másolat, amiből csupán Harrison Ford karaktere és humora hiányzik. A számomra ismeretlen Brendan Fraser ugyan próbál vicces és erős lenni, de ez egyetlen pillanatra sem sikerül neki. A poénok egytől egyig előre kitalálhatóak, triviálisak, ennek megfelelően gyengék. A feleséget alakító Maria Bello teljesen szürke, leginkább az érdekes hangsúlyozásaival tűnik ki, ami még az én kantoni nyelvű filmekhez szokott fülem számára is bántó volt helyenként, míg Luke Ford nagyjából annyi átéléssel alakítja a figuráját, mint Michael Angarano a Forbidden Kingdom-ban.


Nem meglepő módon az ázsiai színészek emlékezetesebbek, bár az látszik, hogy egyikük sem kapott a képességeiket csak egy kicsit is próbára tevő szerepet. A kedvencem az uralkodóhoz a végletekig lojális tábornokot, General Yang-ot alakító Anthony Wong volt, aki még ezt a papírvékonyságú, egysíkú és jellegtelen figurát is magas színvonalon személyesíti meg. Jet Li és Michelle Yeoh 15 évvel ezelőtt a The Tai-Chi Master-ben már játszott együtt, akkor jobbak voltak, igaz, a két filmet sem érdemes egy lapon említeni. Jet Li ezúttal úgy negyed órát tölt a képernyőn, a fennmaradó időben egy számítógépes játékból előkeveredett figura van a helyén, akiből időnként letörnek darabok, meg tűz is előkeveredik belőle, sőt, még sárkánnyá is tud változni. Ha jól számoltam, két bunyó belefért azért a 15 percbe, az elsőben Wu Jing-gel vív egy össze-vissza vagdosott rövid menetet, a másikban pedig Brendan Frasert veri laposra egész addig, amíg egy, a Halálos Fegyver 4-ben már elsütött módszerrel túl nem járnak az eszén. Remek! Szegény Jet, sosem tanul... A két női karakter szerepében Michelle Yeoh és Isabella Leong látható, a szürke figurákat megfelelő precízséggel formálják meg, de semmi több. A rendező velük se nagyon tudott mit kezdeni.


Ahogy sajnos magával a filmmel sem. Ugyan igyekezett innen-onnan elcsenni ötleteket a látvány maximalizálásához, de ez egyrészt szánalmas, másrészt nem jött rá arra, hogy nem a látvány tesz emlékezetessé egy filmet. Van itt eget elsötétítő nyílzápor, amit ugye a Hősből ollózott, vannak sivatagban masírozó összefüggő menetoszlopok (legutóbb John Woo készített hasonlót a Red Cliff-ben, de sok korábbi alkotásnak is klisévé fakult eleme), fantázialények csatája óvodás poénokkal fűszerezve (Gyűrűk ura), tökkelütött repülőgép pilóta (mint Kwák kapitány a Kacsamesékből), szerencsés leszállás a repülőből (Indiana Jones és a végzet temploma), idétlen apa-fia viszony (IJ és az utolsó kereszteslovag) stb. Igaz, Rob Cohen korábbi munkássága is hasonló agyatlan, az eredetiséget nélkülöző marhaságokból állt (lásd Halálos Iramban, Tripla X, Stealth), így mindez nem meglepő. A dilettantizmushoz még annyit érdemes hozzáfűzni, hogy a most Jet Li által megformált uralkodó ugyanaz a történelmi személyiség, akivel ő maga igyekezett szembeszállni a Hősben, ám ő nem Han uralkodó volt, hanem Qin. Bár ha jobban belegondolunk, az átlag amerikai néző számára ez mellékes, kínai volt ez is, az is.


Érdekes módon azonban a már számtalanszor elpuffogtatott klisék és az unalomig ismert, semmi eredetit nem láttató CG figurák megint jól teljesítettek a mozikban, a film ugyanis világszerte mintegy 370 millió dollárt hozott a készítőknek. Hiába a kritikusok többségének lesújtó véleménye és valószínűleg a moziból bosszúsan távozott nézők tömkelege, ez az elsődleges szempont, így garantálható, hogy lesz még folytatás, igaz, akárcsak az A Szállító esetében, ezúttal már szerencsére kínaiak nélkül, így nem kell majd végigszenvedni.

iMDB