A Matsudaira klán ura gyermekének anyját, megunt szeretőjét hozzákényszeríti az egyik hűbéresének a fiához. Megalázó helyzet. Ám a kényszerházasság váratlanul jól sikerül, közös kislányuk születik, boldogan élnek. De egy váratlan halálesetben meghal az idősebbik fiú, az örökös. Az úr visszaköveteli egykori ágyasát, mert a klán jövendőbeli urának anyja nem lehet egy hűbéres felesége. Viszont a hűségnek is vannak határai...

Kobayashi filmje igazi mestermunka, ami az egyén lázadását mutatja be a társadalom ellen, elmenve a legvégső határig. A családra, a nők szerepére összpontosít, de a témát jóval túlemeli egy családi viszályon, fel a valódi erkölcsi magaslatokba. A Harakiri stílusában készült mű, igen erőteljessé teszi a zárt terek művészi kihasználása. A fekete-fehér képek beállításai a japán festmények zárt kompozíciós világát idézik. Helyenként nyomasztó, igen feszült, végig drámai érzetet kelt a nézőben. Az igazi dráma végül mégis nyílt tereken bomlik ki. A zárókép igazi kompozíciós bravúr, a végtelennek tűnő hatalmas totálkép beállítása képes a börtön bezártságát sugallni. A klánvilágból nincs kitörés.

Az idősödő Mifune Toshiro hatalmasat alakít az apa szerepében, aki élete vége felé képes túllépni addigi énjén a fia érdekében. Go Kato, a fiú, méltó, egyenrangú párja, ami nem kis szó. Számomra lenyűgöző volt Mifune abban a jelenetben, amikor a minden boldogságát elvesztett öreg szembefordul a tulajdon klánjának harcosaival. Csak az arca és teste játszik, egy hangot sem ejt, mégis végigsöpör a színen a halál lehelete. A Nakadai-jal vívott párbaj jelenetét minden westernfilmes megirigyelhetné.

A film - A Vihar kapujábanhoz hasonlóan - elnyerte a Velencei Filmfesztivál díját a bemutatása évében, az USA-ban a kritikusok az év filmjének választották. Személy szerint az egyik legjobb alkotásnak tartom, amit valaha láttam, korántsem csak a japán vagy szamuráj mozi kategóriában gondolva, hanem minden stílust és nemzetet beleértve.

Eredeti cím: Jouchi-hairyo tsuma shimatsu

Főszereplők: Toshiro Mifune; Go Kato; Nakadai Tatsuya

(1967, fekete-fehér, 121 perc)

imdb