Samurai Rebellion (Jouchi-hairyo tsuma shimatsu) (1967)
A Matsudaira klán ura gyermekének anyját, megunt szeretőjét hozzákényszeríti az egyik hűbéresének a fiához. Megalázó helyzet. Ám a kényszerházasság váratlanul jól sikerül, közös kislányuk születik, boldogan élnek. De egy váratlan halálesetben meghal az idősebbik fiú, az örökös. Az úr visszaköveteli egykori ágyasát, mert a klán jövendőbeli urának anyja nem lehet egy hűbéres felesége. Viszont a hűségnek is vannak határai...
Kobayashi filmje igazi mestermunka, ami az egyén lázadását mutatja be a társadalom ellen, elmenve a legvégső határig. A családra, a nők szerepére összpontosít, de a témát jóval túlemeli egy családi viszályon, fel a valódi erkölcsi magaslatokba. A Harakiri stílusában készült mű, igen erőteljessé teszi a zárt terek művészi kihasználása. A fekete-fehér képek beállításai a japán festmények zárt kompozíciós világát idézik. Helyenként nyomasztó, igen feszült, végig drámai érzetet kelt a nézőben. Az igazi dráma végül mégis nyílt tereken bomlik ki. A zárókép igazi kompozíciós bravúr, a végtelennek tűnő hatalmas totálkép beállítása képes a börtön bezártságát sugallni. A klánvilágból nincs kitörés.
Az idősödő Mifune Toshiro hatalmasat alakít az apa szerepében, aki élete vége felé képes túllépni addigi énjén a fia érdekében. Go Kato, a fiú, méltó, egyenrangú párja, ami nem kis szó. Számomra lenyűgöző volt Mifune abban a jelenetben, amikor a minden boldogságát elvesztett öreg szembefordul a tulajdon klánjának harcosaival. Csak az arca és teste játszik, egy hangot sem ejt, mégis végigsöpör a színen a halál lehelete. A Nakadai-jal vívott párbaj jelenetét minden westernfilmes megirigyelhetné.
A film - A Vihar kapujábanhoz hasonlóan - elnyerte a Velencei Filmfesztivál díját a bemutatása évében, az USA-ban a kritikusok az év filmjének választották. Személy szerint az egyik legjobb alkotásnak tartom, amit valaha láttam, korántsem csak a japán vagy szamuráj mozi kategóriában gondolva, hanem minden stílust és nemzetet beleértve.
Eredeti cím: Jouchi-hairyo tsuma shimatsu
Főszereplők: Toshiro Mifune; Go Kato; Nakadai Tatsuya
(1967, fekete-fehér, 121 perc)
Hozzászólások
Érdekes egyébként, hogy Kobayashi szerint Mifune nem volt épp csúcsformában. Akkor hozta éppen létre saját produkciós cégét, és az elég sokat kivette belőle, illetve akkor dolgoztak először együtt, úgyhogy Kobayashi eléggé kivolt Mifune érthetetlen, motyogó szövegeitől...
Nagyon jó a DVD egyébként oldfan! Criterion, magyar felirattal
Gyakorlatilag végig lehet érezni rajta a mai világban is tapasztalható, pl: hivatalok elleni, gyakorlatilag értelmetlen küzdelmet és az azzal járó feszültséget.
A rendszerrel való szembefordulás persze akkor még inkább nem volt kifizetődő.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.