belépés∆

Bad Blood (Mit moon) (2010)

badblood

 

Az új esztendő legelső produkciója stílszerűen a túlbuzgó, ám felettébb fogalmatlan Dennis Law nevéhez fűződik, rossz szokása szerint mindenesként. A minden téren megalomániás Fatal Move és a kamaradrámaként is felfogható az A Very Short Life után visszatért a gyökerekhez, azaz a Fatal Contact után újra vérbeli akciófilm leforgatásába vágott bele.
A történet legelején Kínában járunk és egy gyors tempójú menekülést követhetünk végig, ám az egyik gengszter nem figyel oda eléggé és lekapcsolják a rendőrök. Arrafelé nem lacafacáznak, emberünket a rögtönítélő bíróság halálra ítéli, a kivégzést pedig egy stadionban, a magyar NBII-re jellemző nézőszám mellett hajtanak végre. Apró gond, hogy a végrendelet miatt az így elhunyt úriember pénze nem a többi gengszterre, hanem a családjára száll, ám a gaz triádok természetesen meg akarják szerezni azt. A csonka család két tagból áll, a gyámoltalan és szépséges Audrey-ből és az USA-ból hazatérő Jason-ből. Hamarosan vészesen elkezdenek fogyni a pénzről és a végrendeletről tudó emberek, de vajon ki állhat a háttérben?
Mint mindig, Law mester ezúttal is nagyon nagyot akart alkotni és elveszett a részletekben, amit leginkább abból vehetünk észre, hogy a sztori meglehetősen zavaros, helyenként túlságosan is bő lére enged lényegtelen elemeket, máshol pedig vagy teljességgel összecsapott, vagy hirtelen a semmiből kerülnek elő olyan részletek, amik fontosak a szálak összeszedése szempontjából. A jó öreg Dennis előszeretettel használja a flashback technikát, amit még a képi világ homályosításával is hangsúlyoz, de olyan rosszul időzíti őket, hogy a néző csak pislog, hogy mit is keres ez a jelenet pont itt és pont most. Ráadásul teljességgel öncélú, értelmetlen jelenetek is belekerültek a sztoriba. Spoilermentesen és csak példaként: miért megy Audrey „táncolni”? És mi értelme van annak, amikor bemutatják, hogy hogyan „táncol”? Az sem teljesen világos, hogy mi Jason szerepe a történetben. A lezárás felé pedig már annyira szárnyal a fantáziája, hogy sima akciófilmből szinte átmegy modern wuxiába az egész, de teljességgel röhejesen (nézzétek meg az öregasszony autóvezetését).
Mindezek ellenére sem fair Law mester hülyeségein élcelődni, hiszen a korábbi produkcióiból már kiderült feketén-fehéren, hogy mire számíthatunk tőle. A drámai részek nem működnek, a meghatónak szánt, szirupos zenei aláfestéssel ellátott pillanatok úgyszintén nevetségesek, a történet fordulatai pedig röhejesen idétlenek. Ki kell jelenteni, ez a Law-style, hiszen emberünk következetesen alkalmazza ezeket. Legalább ebben felér Johnnie To-hoz. Van stílusa, még ha rossz is...
Ha a Law-faktort leszámítjuk, akkor viszont egyáltalán nem rossz, amit láthatunk. Sok szempontból összeszokott csapat állt a rendező mögött, hiszen a jó öreg Herman Yau volt az operatőr (időnként besegíthetett volna a rendezésben is), így a tőle megszokott, tűéles képi világ tárul a szemünk elé, míg az akciójelenetek koreográfusa a Jackie Chan Stunt Team veteránja, Li Chung Chi volt, így a bunyók minőségére sem lehet panasz. Igaz, ezúttal nincs Wu Jing, mint a Fatal Contact-ban, viszont van helyette a már több kung fu szerepet a háta mögött tudó Andy On (jó nagy májfolttal a nyakán) és az új szuperhősnő, Jiang Lu Xia, akinek érdekesen oldották meg a szerepét, hogy elfedjék a kantoni nyelvjárás terén tapasztalható hiányosságait. Az akciókoreográfus egyébként valószínűleg vért izzadhatott, mire az egykori szépségkirálynőből előbb sorozat, majd mozisztárrá váló Bernice Liu-ból kungfu istennőt fazonírozott. Jiang akrobatikája után eléggé szögletesnek, betanultnak tűntek a mozdulatai, főleg a fentebb már említett „tánc” szemléltetésekor.
A film összképe tehát finoman fogalmazva is vegyes. Ha nem Dennis Law hozza össze, akkor a sztori és a forgatókönyv terén sokkal jobb is lehetett volna, viszont ha nem Dennis Law hozza össze, akkor nem ez a stáb forgatja le, így akár sokkal rosszabb végeredmény sülhetett volna ki belőle. Sajnos ez is csak a mostanában tipikus HK akciók egyike, amiket leginkább csak a belezsúfolt bunyók miatt érdemes megnézni, ráadásul itt hozzá kell tenni, hogy elsősorban csak azok a harcok igazán látványosak, amikben Jiang Lu Xia osztja a pofonokat. Ugyanolyan menő, mint a Coweb-ben volt, csak itt jóval esendőbb a karaktere. Leginkább miatta érdemes rászánni erre a mozira az időt és lehet reménykedni, hogy hamarosan végre egy igazi, testhezálló szerepet kap, immáron nem Law mestertől.

iMDB


Előzetes

Hozzászólások   

#1 edisonae86 2010-03-17 21:06
Ne húzzátok már le annyira szegény Dennis-t :) Jó úton jár de még fejlődnie kell. John Woo se egyből lett az akciófilmek istene. Valaki intézkedik esetleg felirat ügyben? :P

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Tsunami 2022 (2009)

Tsunami 2022 (2009)

Úgy látszik, 2009 a katasztrófafilmek éve. A koreai Haeundae mellett jókora meglepetésként egy thai alkotás került a reflektorfénybe. A derék thaiok filmművészetével kapcsolatban mindig is szkeptikus voltam, valahogy túlságosan olcsónak és összecsapottnak tűntek az eddig...

Way of Blue Sky (Aozora no yukue) (2005)

Way of Blue Sky (Aozora no yukue) (2005)

Nagasawa Masahiko filmje egy újabb bizonyítéka a japán tinédzserek életével és a felnőtté válás problémáival foglalkozó drámák magas színvonalának. Akárcsak az egy évvel később szintén általa rendezett The Night Picnic esetében, úgy itt is elsősorban...

Death by Hanging (Koshikei) (1968)

Death by Hanging (Koshikei) (1968)

Egy Japánban élő koreai férfit, akit a filmben R-nek hívnak, halálra ítélnek két fiatal nő meggyilkolásáért és megerőszakolásáért. A film az ő felakasztásával kezdődik, ami sikertelen: a férfi túléli az akasztást. A bizottság tanácstalan, hosszas...

Perhaps Love (Ru Guo) (2005)

Perhaps Love (Ru Guo) (2005)

Negyven évvel az utolsó Kínában forgatott musical után a Perhaps Love tarolt a 2006-os Hong Kong Film Awards-on. Szerelmi háromszög, erős sminkek, francia parfümök, feslett utcalányok harinyakötőben, a századfordulós Sanghajt idéző díszletek, tangó, túlcsordult érzelmek,...