Ma 2012. május 24., csütörtök, Eszter és Eliza napja van.
Police Assassins (Huang gu shi jie) (1985)
( 3 szavazat )
| Ismertetők - Hongkong |
Police Assassins (Huang gu shi jie) (1985)
Az akciófilmek sztorija általában jókora hülyeség szokott lenni és nincs ez másképp a Police Assassins esetében sem, ráadásul a forgatókönyvíró a „Greatest cliches of action cinema” című könyvet is olvasgatta, mielőtt nekilátott dolgozni. A sztori röviden annyi, hogy egy meggyilkolt angol úriembertől ellopott mikrofilmért folyik a harc, amit a nagyon tehetséges bérgyilkos elől ellop két amatőr. Közben érkezik Angliából egy rendőr, a meglehetősen erőszakos Carrie Morris, akihez a rendőrfőnök „hozzátársítja” legjobb emberét, Ng nyomozót. A szálak pedig egy látszólag feddhetetlen üzletemberhez vezetnek, a kérdés csak az, sikerül-e ellene bizonyítékot szerezni.
Ha a fentiekből esetleg nem is tűnne ki, íme néhány adalék a történet kliséihez. A két nyomozónő természetesen eleinte ki nem állhatja egymást, továbbá nem maradhatott el az a hihetetlen újdonságként ható elem sem, hogy le kell adniuk a fegyverüket és igazolványukat, mert elveszik tőlük az ügyet. Mai szemmel nézve az is zavaró lehet, hogy teljességgel kisarkított figura minden szereplő, azaz a gonoszak végtelenül, minden egyes pillanatukban gonoszak, a komikus figurák végig szánni való idióták, a két nyomozónő pedig kérlelhetetlenül „menő”.
Mindez azonban nem vesz el túl sokat a film élvezhetőségéből, a lényeg ugyanis elsősorban az akciókon és a humoron van. Ez utóbbiért elsősorban Tsui Hark és a két szintén tökkelütött barátját alakító John Sham és Hoi Mang felel, egyrészt az állandó civakodásukkal, másrészt a sztori elején a menekülő Tsui Hark által a lakásban előadott gegek révén (gyakorlatilag olyan jelenet, mintha Stephen Chow egyik agymenését látnánk). Hármuk filmbeli nevét is ideírom minden kommentár nélkül: Panadol, Asprin és Strepsil.
Mint minden valamirevaló Corey Yuen filmben, úgy ebben is a film sava-borsát a látványos akciójelenetek adják. A koreográfiáért is ő felelt, de ebben segítségére volt az egyik ütődöttet alakító Hoi Mang is. A jól eltalált vágások segítségével mind a lövöldözős, mind a kungfu ütközetek pergő tempójúak, végig lekötik a néző figyelmét, a legjobb pillanatokat pedig, mint a korabeli filmekből már megszokhattuk, lassítva mutatják be.
Természetesen ez még nem minden, hiszen hogy tovább fokozzák az akciófilmek (elsősorban férfi) rajongóinak érdeklődését, a bunyók legtöbbjét természetesen a két női főszereplő mutatja be. Cynthia Rothrock, aki a nagyon kevés olyan fehérbőrű színész egyike, aki pozitív szerepet játszott hongkongi filmben, kérlelhetetlen agresszivitással igyekszik a célja felé, míg a nem sokkal korábban még Miss Malaysia-ként pompázó Michelle Yeoh esetében a szépségét is igyekeztek előtérbe helyezni. Mai szemmel nézve ugyan az akkori sportos divat megmosolyogtató, ám kétségtelenül mutatós. Rajtuk kívül mindenképpen említésre érdemes az ezúttal igencsak sablonos figurát, a főgonosz „henchman”-jét alakító Dick Wei, akivel a végén egy látványos, ám sajnos túlzottan is rövid kettő az egy ellen csatát vívnak a lányok.
A film tehát egy szórakoztató akció vígjáték, ám a mai szemmel nézve röhejes kisarkított karakterek (különösen a főgonosz állandó nyerítő röhögése idegesítő) és a tucatklisékből össze rakott sztori miatt nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Aki azonban szereti a „girls with guns” filmeket, az nem fog csalódni benne.
iMDB
Ez a minden ízében tipikus hongkongi akcióvígjáték sok tekintetben is elsőnek számít. Mindamellett, hogy Corey Yuen egyik legelső rendezése, ebben a filmben debütált a frissen Hongkongba csábított Cynthia Rothrock, továbbá ez volt Michelle Yeoh (akkor még Michelle Khan) első főszerepe. Ha mindehhez még hozzátesszük, hogy mellettük még Tsui Hark bohóckodása sem semmi benne, akkor éppen elegendő érv gyűlik össze ahhoz, hogy érdemes legyen a filmmel foglalkozni.
Az akciófilmek sztorija általában jókora hülyeség szokott lenni és nincs ez másképp a Police Assassins esetében sem, ráadásul a forgatókönyvíró a „Greatest cliches of action cinema” című könyvet is olvasgatta, mielőtt nekilátott dolgozni. A sztori röviden annyi, hogy egy meggyilkolt angol úriembertől ellopott mikrofilmért folyik a harc, amit a nagyon tehetséges bérgyilkos elől ellop két amatőr. Közben érkezik Angliából egy rendőr, a meglehetősen erőszakos Carrie Morris, akihez a rendőrfőnök „hozzátársítja” legjobb emberét, Ng nyomozót. A szálak pedig egy látszólag feddhetetlen üzletemberhez vezetnek, a kérdés csak az, sikerül-e ellene bizonyítékot szerezni.
Ha a fentiekből esetleg nem is tűnne ki, íme néhány adalék a történet kliséihez. A két nyomozónő természetesen eleinte ki nem állhatja egymást, továbbá nem maradhatott el az a hihetetlen újdonságként ható elem sem, hogy le kell adniuk a fegyverüket és igazolványukat, mert elveszik tőlük az ügyet. Mai szemmel nézve az is zavaró lehet, hogy teljességgel kisarkított figura minden szereplő, azaz a gonoszak végtelenül, minden egyes pillanatukban gonoszak, a komikus figurák végig szánni való idióták, a két nyomozónő pedig kérlelhetetlenül „menő”.
Mindez azonban nem vesz el túl sokat a film élvezhetőségéből, a lényeg ugyanis elsősorban az akciókon és a humoron van. Ez utóbbiért elsősorban Tsui Hark és a két szintén tökkelütött barátját alakító John Sham és Hoi Mang felel, egyrészt az állandó civakodásukkal, másrészt a sztori elején a menekülő Tsui Hark által a lakásban előadott gegek révén (gyakorlatilag olyan jelenet, mintha Stephen Chow egyik agymenését látnánk). Hármuk filmbeli nevét is ideírom minden kommentár nélkül: Panadol, Asprin és Strepsil.
Mint minden valamirevaló Corey Yuen filmben, úgy ebben is a film sava-borsát a látványos akciójelenetek adják. A koreográfiáért is ő felelt, de ebben segítségére volt az egyik ütődöttet alakító Hoi Mang is. A jól eltalált vágások segítségével mind a lövöldözős, mind a kungfu ütközetek pergő tempójúak, végig lekötik a néző figyelmét, a legjobb pillanatokat pedig, mint a korabeli filmekből már megszokhattuk, lassítva mutatják be.
Természetesen ez még nem minden, hiszen hogy tovább fokozzák az akciófilmek (elsősorban férfi) rajongóinak érdeklődését, a bunyók legtöbbjét természetesen a két női főszereplő mutatja be. Cynthia Rothrock, aki a nagyon kevés olyan fehérbőrű színész egyike, aki pozitív szerepet játszott hongkongi filmben, kérlelhetetlen agresszivitással igyekszik a célja felé, míg a nem sokkal korábban még Miss Malaysia-ként pompázó Michelle Yeoh esetében a szépségét is igyekeztek előtérbe helyezni. Mai szemmel nézve ugyan az akkori sportos divat megmosolyogtató, ám kétségtelenül mutatós. Rajtuk kívül mindenképpen említésre érdemes az ezúttal igencsak sablonos figurát, a főgonosz „henchman”-jét alakító Dick Wei, akivel a végén egy látványos, ám sajnos túlzottan is rövid kettő az egy ellen csatát vívnak a lányok.
A film tehát egy szórakoztató akció vígjáték, ám a mai szemmel nézve röhejes kisarkított karakterek (különösen a főgonosz állandó nyerítő röhögése idegesítő) és a tucatklisékből össze rakott sztori miatt nem biztos, hogy mindenkinek tetszeni fog. Aki azonban szereti a „girls with guns” filmeket, az nem fog csalódni benne.
További cikkek :
» Hong Kong Godfather (Jian dong xiao xiong) (1985)
Amikor a Shaw Brothers stúdió számára nyilvánvaló vált, hogy a hagyományos kosztümös, küzdősportos vagy "heroic bloodshed" stílusú filmek aranykora leáldozóban van, elkezdték keresni a kivezető utat.
» Dabangg (2010)
Minden idők második legnagyobb indiai kasszasikere immár hivatalosan is 2010 legjobb filmje.
» Love in Disguise (Lian ai tong gao) (2010)
Az elsőfilmes rendező, Wang Lee-hom a legkevésbé sem idol-mozifilmet akart készíteni, ám a legszélesebb közönséget megcélzó romantikus vígjátéka, a Love in Disguise épp személye miatt lett mégis az.
» The Deadly Breaking Sword (Feng liu duan jian xiao xiao dao) (1979)
Az 1960-as évek térnyerése, a '70-es évek sikersorozata után az évtized végére kifulladni látszott a Shaw Brothers stúdió.
» All’s Well Ends Well 2010 vs 72 Tenants of Prosperity (2010)
Ezen röhög újévkor a kínai
YEZy nevű szerzőnk 2006. január 20., péntek óta tag.
Joomla Templates and Joomla Extensions by ZooTemplate.Com







Hozzászólások
egyébiránt, a Royal Warriors is hasonló kategória.
Ez eleinte zavart a hong-kongi filmekben (még a színvonalas John Woo+Chow Yun-Fat filmekre is jellemzőek a fentiek valamennyire), de most már megszoktam. Végül is ez adja a bájukat.
A cikk hozzászólásainak RSS-csatornája.