Ázsiafilm

iMDB

A sztori a stílus kliséinek megfelelően épül fel. A főszereplő egy rámenős, határozott rendőrnő, Grace, aki barátnőjét kíséri el Malajziába egy fotózásra. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a fotós ügynöke nemcsak a fotós ügynöke, hanem egyúttal egy nagyszabású fegyverüzlet közvetítője is, ami által a fegyverüzletet leleplezni kívánó nyomozók félreértelmezik a két barátnő szerepét és ebből aztán a szokásos tévedések vígjátéka alakul ki.


A történet tehát nem mondható túlzottan eredetinek, azonban a film műfajának tökéletesen megfelel. Az már kicsit nagyobb probléma, hogy a belevitt romantikus szál sem nyújt semmi különöset, ráadásul szerény véleményem szerint kicsit hollywoodiasra is sikeredett. Ami viszont hatalmas pluszt ad a filmnek, az egyrészt a poénok minősége és mennyisége (sok van és a többségük határozottan jó!), valamint az akciójelenetek, amik jellegzetesen magukon viselik Ringo Lam kezének nyomait. Elég sok és egész látványos akcióban lehet része a nézőnek, természetesen megtalálhatóak a film repertoárjában a poénra vett kung-fu jelenetek éppúgy, mint az autós/motoros üldözések, valamint egy látványos jet-ski versus motorcsónak ütközet.


A történet két főszereplője, akik körül a sztori bonyolódik, a rendőrnő és a fiatalabbik nyomozó. Azonban hiába hozza Qi Shu a tőle már-már megszokott határozott, magabiztos figurát, az ebben a filmben debütáló Andy On pedig a jóképű nyomozót (igaz, kicsit haloványan), a mellékszereplők jóval erőteljesebb játéka jócskán háttérbe szorítja őket. Ebben a leginkább tevékeny Simon Yam volt, aki hasonló karaktert játszik, mint néhány évvel korábban a Twist-ben. Ő a nagymenő bűnöző, aki csettintgetésekkel irányítja az embereit (ez fontos!), különféle furcsa színkombinációjú öltönyökben parádézik, valamint tánclépésekkel megbolondított egyéni kung-fu stílusban bunyózik, akárcsak a barátnője. A színészek közül egyértelműen miatta érdemes megnézni a filmet, nagyon nagyot játszik! A további szerepekben a hongkongi filmek állandó karakterszínészei láthatóak, név szerint Suet Lam, Shiu Hung Hui és Chapman To.


Összességében tehát a film (a maga kategóriájában persze) átlag felettinek mondható, főleg Simon Yam játékának, valamint a Ringo Lam által „hozott” látványos akcióknak köszönhetően. A meglehetősen sablonos sztori és a hollywoodias romantikus szál mellett még két dolgot lehet hibaként felróni. Az egyik az, hogy túl sok a bohóc, a fele is bőven elég lenne, helyenként ugyanis már inkább fárasztóak, mint mulatságosak (főleg a rendőrnőre pályázó két fickó esetében, de a Shiu Hung Hui féle fingós poénok is kimaradhattak volna). A másik pedig a hongkongi filmekre sokszor jellemző „gagyiság”, ami ezúttal abban mutatkozik meg, ahogy a film legnagyobb kung-fu jelenetében „megszemélyesítik” a növényeket, amik némi CG segítségével röhögnek a szereplőkön. Ezt is nyugodtan kihagyhatták volna, nem is értem, miért került bele. Mindettől függetlenül azonban simán nézhető, megkockáztatom, még azok számára is, akik amúgy nem rajonganak a romantikus vígjátékokért.