belépés∆

Iden & Tity (2003)

 Iden & Tity (2003)

 

A japán emberek az utóbbi évtizedekben sokmindent átvettek az amerikaiaktól, ha nyersen akarnék fogalmazni, azt mondanám: majmolják őket. Az egyik ilyen legfontosabb a kultúra, s azon belül a zene. Az Iden & Tity egy felszínes, zavaros és sablonos film - mint ahogy címe is mutatja - egy fiatal rockbanda gitárosának identitáskereséséről.
A Speed Way nevű együttes éppen most debütált "Riding With The Devil" című számával, amit ugyan maga a zeneszerző, szövegíró gitáros srác igazából nem, de a tömeg annál jobban szeret. A srác, tipikus japán lame gyerek, Jimi Hendrixes frizuval és szemüveggel, legnagyobb problémája, hogy nem találja az igazi rockot, s így saját hangját sem. Már teljesen kétségbe esik, mikor megjelenik neki Bob Dylan, hogy segítse útján.

Iden & Tity (2003)Iden & Tity (2003)

Sajnos a film nagyon gyengécske, néhol kifejezetten felháborító. Nem tudom elfelejteni azt a részt, mikor Nakajima, a gitáros srác kétségbeesve vándorol az utcákon, és azon monologizál, hogy Japán egy identitás nélküli ország, ahol sajnos nem lehet autentikus rockot játszani. Hát szerintem a rockzene az USA identitásához tartozik, és pont azért nem illik bele Japán karakterébe. Ez persze nem lenne baj, ha esetleg mással ellensúlyoznák ezt a hibát, de sajna nem. Elvileg ez egy zenéről szóló film lenne, ehhez képest nagyon kevés benne a muzsika, és ami van, az is elég gyatra. Nakajima "igazi rockja" gyakorlatilag valami lityi-lötyi szerelmes dalocskákat jelent, azzal a torzító nélküli gitárhanggal, ahol a kemény hangzást csak a felcsavart potméterek jelentik. Semmi húzós, lendületes, vagy elemi nincs ebben a zenében, amit én a rock alapjának vélnék, inkább szétfolyik, mint a "nyál". Ebben a közegben a szerencsétlen szerelmi ügyei miatt kétségbeesett Nakajima arcjátéka annyira irritatív, hogy ilyet már rég láttam. A többi színészről sajnos nem sokat tudok mondani, mert a főszereplő srác eluralja a filmet, pedig a basszer az a Nao Omori, aki Ichit alakította, és poénként Asano is feltűnik benne egy pillanatra. (Nélküle már nincs is japán film ^^). A film egyébként végig unalmas, semmi kiemelkedő, vagy eredeti elem nincs benne, se csúcspont, se semmi. Csak folyik, és folyik. Az a mondanivaló pedig, hogy a popkultúrát a pénz és a komformizmus uralja, lehet, hogy a tizenéveseknek még újat mond, de akkor azt a célközönséget kellett volna megcélozni. Hogy reflektáljak az imdb-s kommentre, ami miatt megnéztem: ha igaz lázadó vagy, ez a film nem neked való.

imdb

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

The Human Vapor (Gasu ningen dai ichi gou) (1960)

The Human Vapor (Gasu ningen dai ichi gou) (1960)

Jó ötven évvel ezelőtt Tsuburaya Eiji és Honda Ishirou párosa hatalmas mennyiségben ontotta az érdekesebbnél érdekesebb, elvetemültnél elvetemültebb sci-fi/horror mozikat, természetesen a kaiju eposzok mellett.

The Moss (Ching toi) (2008)

The Moss (Ching toi) (2008)

Már több újabbkeletű hongkongi film kapcsán megjegyezhettük, hogy újra divatba jöttek a komor hangulatú, reménytelenséget sugárzó, a társadalom minden rétegét a triádok uralma alattinak tartó alkotások, amik többsége tele van brutalitással, erőszakkal és vérrel. Sajnos...

Beast Cops (1998)

Beast Cops (1998)

Beast Cops (1998) iMDB Az általában meglehetősen középszerű filmeket forgató Gordon Chan eddigi talán legnagyobb sikere az 1998-ban forgatott Beast Cops volt, amit leginkább úgy tudnék jellemezni, hogy ez a rejtélyek filmje. Egy zsarus thriller esetében ez...

Zero Woman Red Handcuffs (Zeroka no onna: Akai wappa) (1974)

Zero Woman Red Handcuffs (Zeroka no onna: Akai wappa) (1974)

Zero Woman Red Handcuffs (ゼロ課の女:赤いわっぱ) (1974)iMDBA japán filmesek a 70-es évek első felében szinte futószalagon készítették a különféle sexploitation filmeket, az egyes filmstúdiók egymással versenyeztek azon, hogy ki mer extrémebb filmeket kiadni a keze közül....