belépés∆

Iden & Tity (2003)

 Iden & Tity (2003)

 

A japán emberek az utóbbi évtizedekben sokmindent átvettek az amerikaiaktól, ha nyersen akarnék fogalmazni, azt mondanám: majmolják őket. Az egyik ilyen legfontosabb a kultúra, s azon belül a zene. Az Iden & Tity egy felszínes, zavaros és sablonos film - mint ahogy címe is mutatja - egy fiatal rockbanda gitárosának identitáskereséséről.
A Speed Way nevű együttes éppen most debütált "Riding With The Devil" című számával, amit ugyan maga a zeneszerző, szövegíró gitáros srác igazából nem, de a tömeg annál jobban szeret. A srác, tipikus japán lame gyerek, Jimi Hendrixes frizuval és szemüveggel, legnagyobb problémája, hogy nem találja az igazi rockot, s így saját hangját sem. Már teljesen kétségbe esik, mikor megjelenik neki Bob Dylan, hogy segítse útján.

Iden & Tity (2003)Iden & Tity (2003)

Sajnos a film nagyon gyengécske, néhol kifejezetten felháborító. Nem tudom elfelejteni azt a részt, mikor Nakajima, a gitáros srác kétségbeesve vándorol az utcákon, és azon monologizál, hogy Japán egy identitás nélküli ország, ahol sajnos nem lehet autentikus rockot játszani. Hát szerintem a rockzene az USA identitásához tartozik, és pont azért nem illik bele Japán karakterébe. Ez persze nem lenne baj, ha esetleg mással ellensúlyoznák ezt a hibát, de sajna nem. Elvileg ez egy zenéről szóló film lenne, ehhez képest nagyon kevés benne a muzsika, és ami van, az is elég gyatra. Nakajima "igazi rockja" gyakorlatilag valami lityi-lötyi szerelmes dalocskákat jelent, azzal a torzító nélküli gitárhanggal, ahol a kemény hangzást csak a felcsavart potméterek jelentik. Semmi húzós, lendületes, vagy elemi nincs ebben a zenében, amit én a rock alapjának vélnék, inkább szétfolyik, mint a "nyál". Ebben a közegben a szerencsétlen szerelmi ügyei miatt kétségbeesett Nakajima arcjátéka annyira irritatív, hogy ilyet már rég láttam. A többi színészről sajnos nem sokat tudok mondani, mert a főszereplő srác eluralja a filmet, pedig a basszer az a Nao Omori, aki Ichit alakította, és poénként Asano is feltűnik benne egy pillanatra. (Nélküle már nincs is japán film ^^). A film egyébként végig unalmas, semmi kiemelkedő, vagy eredeti elem nincs benne, se csúcspont, se semmi. Csak folyik, és folyik. Az a mondanivaló pedig, hogy a popkultúrát a pénz és a komformizmus uralja, lehet, hogy a tizenéveseknek még újat mond, de akkor azt a célközönséget kellett volna megcélozni. Hogy reflektáljak az imdb-s kommentre, ami miatt megnéztem: ha igaz lázadó vagy, ez a film nem neked való.

imdb

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)

One Fine Spring Day (Bomnaleun ganda) (2001)

    Az évszakok változásának kifejező erejéhez vonzódó dél-koreai rendező, Hur Jin-ho második nagyjátékfilmje egy szakítás történetét meséli el. A koreai filmest láthatóan kizárólag a férfi-nő kapcsolat bemutatása érdekli, minden egyes filmje e körül forog. Bár...

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Gamera the Brave (Chiisai yuusha-tachi) (2006)

Gamera the Brave (小さい勇者達) (2006)iMDBAmikor a Toho filmstúdió bejelentette, hogy a drasztikus nézőszámcsökkenés miatt a Godzilla Final Wars után hosszú időre felhagy a további szörnyes filmek készítésével, úgy tűnt, hogy egy jellegzetesen japán műfaj,...

Fat Choi Spirit (Lik goo lik goo san nin choi) (2002)

Fat Choi Spirit (Lik goo lik goo san nin choi) (2002)

Fat Choi Spirit (Lik goo lik goo san nin choi) (2002) iMDB  

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

Bishonen (Mei siu nin ji luen) (1998)

Az angol cím egy közismert japán kifejezés (helyesen írva bishounen), ami magyarra fordítva nagyjából úgy hangzik, hogy „szép fiú”, esetleg „szép fiatalság”, de inkább az első fedi le a lényegét. Általában olyan fiatal férfiakkal kapcsolatban...