belépés∆

Floating City (2012)

floatingcity

Kedvelem az életrajzi filmeket és napjaink hongkongi filmjei között kevés az ilyen jellegű mű. Olyan alig akad, amely a tankák, e különös körülmények között élő halásznemzet életébe enged bepillantást. A hasonló halászfaluk mind a mai napig fellelhetők Hongkong északi részén, bár lakói már cölöpökre épült fa-, illetve bádogházakban és nem hajókon élnek.

Igazából a főszereplőt alakító Aaron Kwok kedvéért ültem le megtekinteni, és az IMDb és egyéb nem túl magas ráták ellenére is odaragasztott a fotelhez. A témája szokványosnak mondható.

Bo Wah-Chuen, a Kelet-indiai Hajózási Társaság egyik magas rangú munkatársa az élete derekán számot vet önmagáról, és a visszaemlékezéseiből kibontakozik előttünk egy, a társadalom legmélyebb rétegéből, a tengeren összeláncolt lakóhajókból álló "gettóban" élő halászcsalád nevelt fiának a sorsa. Vér szerinti anyja kínai volt, apja külföldi - minden bizonnyal fehér - tengerész volt. Ezért társai csak "vörös fejűnek", vagy "félvérnek" csúfolják. Ráadásul nevelőapja sem szereti, mert akarata ellenére került a családba. Ilyen háttérrel, számos atrocitást megélve, angliai tanuláson át küzdi fel magát a távol-keleti szigetország társadalmának felsőbb köreibe. De hiába a rendezett anyagiak, a magánélet gondjai őt sem kímélik.

floatingcity1floatingcity2

A film vegyes kritikákat kapott, jórészt a főszereplő személye és karaktere miatt. Tény, hogy Aaron Kwok külsőleg nem igazán alkalmas egy vörösesszőke, kék szemű, félvér kínai férfi megformálására. Az is igaz, hogy a belső identitászavar miatt gyakran feltett, kissé patetikus kérdése: "Ki vagyok én?" a legváratlanabb pillanatokban jön elő. Ennek talán az is oka lehet, hogy bár munkahelyén elfogadják, Angliába történő utazása előtt a repülőtéren tudomására hozzák, hogy hiába él az angol kolónián és angol az útlevele, valójában nem tartozik oda, hanem kínai. Ő pedig ízig-vérig angolnak képzeli magát. Szintén kissé zavaró, hogy a film időben és az események sorrendjében egyaránt csapongó. A történet az 1990-es években "in medias res" indul, és a visszaemlékezés nem követ kronológiai sorrendet,  ezért olykor felületesnek tűnik. De, ha ezek egyáltalán hibák, mindenképpen a rendezőnek Ho Yimnek (Red Dust, Asszonysorsok Kínában) és nem a főszereplőnek róhatók fel. Jónak tartom a szándékot, hogy egy letűnt világot próbál közelebb hozni a nézőkhöz, mind gondolati, mind képi világában, bár mint említettem, a film sorrendisége néha kaotikus. A képi megjelenítés - különösen a hajnali és alkonyati felvételek gyönyörűek - Ardy Lam (Szerencsevadászok, Kemény halál) operatőr munkáját dicséri. A film zenéje azonban, az ázsiai filmeknél szokatlan módon, nem hagyott bennem nyomot.

floatingcity3floatingcity4

Magam sem tudom miért, de Aaron Kwokot a Viharlovasok (The Storm Riders) Srtiding Cloudjaként és az Anna Magdalena csélcsap írópalántájaként még nem kedveltem. Az And I Hate You So lemezlovasa már közeledett hozzám. A Love for Life nagybetege megérintette a szívemet. Az Empire of Silver "Harmadik Mestere" megtalálta az odavezető utat. A Floating City Bo Chuenje pedig be is fészkelte magát, egyenesen a közepébe. Alighanem örökre.

A fentebb említett négy mozira még joggal mondhatnám, hogy a kollégák vitték el helyette, hiszen Ekin Cheng, Kelly Chen és Zhang Ziyi óriásit alakítottak bennük. Az Empire of Silver viszont nélküle nem biztos, hogy ilyenre sikerült volna. A Floating City pedig, - bár az anyát alakító, Josie Ho mellett a feleség szerepében Charlie Yeung és Fiont alakító, Annie Liu, valamint, az esküdt ellenségét, Dick Calalahant megszemélyesítő David Peatfield mind nagyszerű alakítást nyújtottak, - szerintem egyértelműen Aaron Kwokról szól, akiből mostanra kiforrott egyéniségű színész lett. Ha nem akarja elveszíteni a hitelét, ennél lejjebb nem szabad adnia. Apróbb kirándulásokat tehet majd ezután is más jellegű filmekbe, mégis azt remélem, hogy egy-egy rendező/producer segítségével visszatér oda, ahová a 40-es évei közepére sikerült felküzdenie magát. Az igazi karakterszerepekhez, amelyekben a kisfiús mosoly jelen van ugyan, de aki felénk küldi, joggal várja el a nézőktől, hogy vegyék észre a mögötte rejlő értékeket.

IMDb

Hozzászólások   

#2 katka50 2013-02-12 14:13
Köszi, a Cold Wart már fordítom és szerintem abban mindenki jó, beleértve Andy Laut is. És a film is jó. Én azért amondó vagyok, hogy ő az utóbbi években forgatott klassz filmeket. Nekem különösen a romantikus szerepei jöttek be (Look for a Star, What Women Want), ott valahogy természetesebbn ek tűnik, mint a drámákban. De szerettem a Simply Life-ban is.
#1 YEZy 2013-02-10 09:41
Jó cikk! Kwok Fu-sing régóta a kedvenc színészeim egyike, mert nem tolja annyira előtérbe a popsztár énjét, mint például Andy Lau. A Cold War-ban is jó, bár a fizimiskája kicsit George Clooney-sra sikeredett.

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Fight, Zatoichi, Fight (Zatoichi kessho tabi) (1964)

Fight, Zatoichi, Fight (Zatoichi kessho tabi) (1964)

     IMDb  Főszereplők: Katsu Shintaro; Kaneko Nobuo Rendezte: Misumi Kenji (1964, 87 perc) A sorozat egyik emlékezetes darabja, mondhatni a mostanság divatos "road moviek" előfutára. Ma valami ilyen címet kapna: "A MASSZŐR, A ZSEBTOLVAJ MEG A KISBABA". A Manji klán profi...

Purple Butterfly (Zi Hudie) (2003)

Purple Butterfly (Zi Hudie) (2003)

Filmrendezőként tevékenykedni a kínai anyaországban nem túl egyszerű feladat, főleg abban az esetben, ha az ember nem veszi figyelembe, hogy az elkészült alkotását jóvá kell hagyatnia a hatóságokkal is. Az 1965-ös születésű és az úgynevezett...

Vengeance! (Bao chou) (1970)

Vengeance! (Bao chou) (1970)

Miután Wang Yu és a The Chinese Boxer szépen elindította a vérszagú karate/kung-fu filmek sorát, és jött a nyomában Bruce Lee a nuncsakujával, miért pont Chang Cheh maradt volna ki egy ilyen neki való irányzatból?...

Agitator - The cinema of Takashi Miike

Agitator - The cinema of Takashi Miike

 Agitator - The cinema of Takashi Miike Kötelező olvasmány Takashi Miike rajongóknak, és érdekesség mindenki másnak. Tom Mes, a könyv írója, elég visszafogottan, de korrektül ír a filmekről. A legtöbb újdonságot mindenképpen Miike életrajza jelenti....