belépés∆

Postman Blues (Posutoman burusu) (1997)


Postman Blues (Posutoman burusu) (1997)

Újabb zseniális Sabu film! A Driver-t még nem tudtam illő mértékben élvezni, mivel kissé szokatlan volt a stílusa, és utólag visszanézve jöttem rá, hogy milyen jó is volt. (Újra is fogom nézni.) A Postman Blues sok dologban hasonlít rá, és ezért most már rá tudtam hangolódni a film különös hangulatára.

A főszereplő, ugyanúgy, mint a Drive-ban, egy teljesen hétköznapi ember, hétköznapi munkával, aki azonban különös és megdöbbentő helyzetekbe kerül, és emiatt lelkileg is megváltozik. Ebben a filmben is van egyfajta én-keresés a főhős részéről, akit úgy ismerünk meg, hogy utálja a munkáját, unja az életét és nem találja a helyét a világban. A változatos, meglepő csavarokal teli történet ott kezdődik el, amikor az egyik barátjánál látogatást tesz, aki időközben jakuza lett, és ezzel hősünk felkelti magára a rendőrség figyelmét. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a jakuza lakásában más-más okból kifolyólag a postástáskájába kerül egy levágott kisujj és egy csomag heroin. Innentől kezdve pedig nincs megállás...

Nagyon érdekessé teszi a filmet a tragikus elemek és a komikus helyzetek állandó keverése. A bérgyilkos-verseny vagy a biciklis kamikaze jelenetei például eszméletlenül viccesek, könnyes szemmel nevettem végig őket. A humor és a drámaiság összefonódása, vagy inkább hullámzása (néha az egyik komponens erősen megnő, aztán megint a másik...) legalább olyan karakterisztikus és kitűnő ízt ad a filmnek, mint Sabu másik jellemzője: az, hogy a legegyszerűbb helyzetek, legkisebb gesztusok által is képes mélyebb gondolatokat sugallni, de ezt ügyes kézzel nagyon-nagyon óvatosan teszi, és így elkerüli a szájbarágás veszélyes csapdáját. Végül a remek színészek teszik fel a koronát a filmre. A történetben a jakuzán kívül egy kiöregedett, halálos beteg bérgyilkos és egy szintén rákos lány szerepel, valamint rengeteg pszihopata rendőr (amikor találnak egy kisujjat, rögtön azt kérdezik: "vajon mit csinált a többivel?"...). A történet alakulásáról nem is mondanék el többet, a meglepő fordulatok, a növekvő drámaiság és az utolsó pillanatig fel-felbukkanó, egyre feketébb humor olyan keveréket alkotnak, amit úgysem lehet visszaadni. Csak ajánlani tudom, és nekem ezentúl Sabu neve elég lesz, hogy megnézzek egy filmet. ^^

(imdb)

A hozzászólás nem engedélyezett, regisztráció és bejelentkezés szükséges.

Cikkek találomra

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

Zatoichi - The Festival of Fire (Abare-himatsuri) (1970)

  Amíg a DAIEI bábáskodott a sorozat fölött, addig sok minden megőrződött a tradicionális értékekből a filmekben. A vak masszőr figurája egyre alaposabban kidolgozódott, ügyelve arra, hogy a valós elemek mindig nyomatékkal jelen legyenek.

My kung-fu sweetheart (Ye maan bei kup) (2006)

My kung-fu sweetheart (Ye maan bei kup) (2006)

My kung-fu sweetheart (Ye maan bei kup) (2006) iMDB  

Roy Cheung Yiu-Yeung

Roy Cheung Yiu-Yeung

Roy Cheung Yiu-Yeung (张耀扬)Cheung Yiu-Yeung 1964 (más források szerint 1963) július 20-án született Hongkongban. Gyerekkorában Bruce Lee-t tartotta példaképének, de nem törekedett sem arra, hogy színész, sem arra, hogy harcművész legyen. Tanulmányai befejezése után modellként...

The Big Heat (Sing si dak ging) (1988)

The Big Heat (Sing si dak ging) (1988)

  A 80-as évek utolsó éveiben a heroic bloodshed vérmaszatos hősiességének elsőszámú megéneklője mellett néhány ígéretes tehetség is lehetőséget kapott saját triádfilmjének elkészítésére, ennek az egyik példája az Andrew Kam és Johnnie To rendezte The Big...