Ázsiafilm

A koreai Kwak Jae-young 2001-ben a My Sassy Girl megrendezésével egycsapásra bekerült a legtehetségesebb ázsiai filmrendezők közé, az eltelt évek során pedig további kellemes történetekhez adta a nevét nemcsak rendezőként, hanem forgatókönyvíróként is. 2008-ban látott hozzá saját „My Girl” sorozatának harmadik részéhez (a második természetesen a Windstruck volt, amit Japánban a 僕の彼女を紹介します [Introducing My Girlfriend] címmel vetítettek), amihez már a szigetországot választotta színhelyül. A végeredmény egy igazi blockbuster, a kategória minden előnyével és hátrányával megtűzdelve.

A történet érdekes egyvelege a sci-fi, az akció, a romantikus vígjáték és a katasztrófafilm műfajának. Főhősünk Kitamura Jirou, aki Kwak korábbi sztorijaihoz híven a tipikus lúzer megtestesítője. A születésnapján találkozik egy fura dolgokat művelő, vonzó lánnyal, aki sajnálatos módon még aznap el is tűnik. Egy évvel később újra találkozik vele, ám hamarosan kiderül, hogy a lány valójában egy harci képességekkel is rendelkező gép, akit a jövőből küldtek Jirou megsegítésére. De vajon lehet-e barátnő egy kiborgból?A rendező igyekezett egy minden ízében látványos, szórakoztató közönségfilmet készíteni és ezt a törekvését tulajdonképpen siker koronázta. A Cyborg Girl rendelkezik a blockbusterek összes erényével, hiszen könnyen érthető és követhető a sztori (talán a vége kissé kacifántos, de egy vérbeli sci-fi rajongónak gyerekjáték összerakni a szálakat), evidensek a poénok és a számítógépes effektekkel jócskán feltuningolt látványvilággal sincs különösebb probléma (azért kicsit lehetne realisztikusabb). Azonban pont itt van a legfőbb hibája is a produktumnak. Hiányzik belőle az a fajta fantázia és a lehengerlő hangulat, ami Kwak korábbi darabjainak legerősebb eleme volt. Természetesen nem maradhattak ki a lány fura viselkedésének következményeit bemutató pillanatok és a páros kapcsolatát boncolgató jelenetek sem, de a korábbiakban még újnak ható poénok itt már kissé megfáradtnak tűnnek.Az új elemként bekerült sci-fi jellegzetességek átlagosnak mondhatóak. A Terminator-ra emlékeztető (avagy direktben onnan másolt, de a japán ízlésnek megfelelően átalakított) jelenetek jópofák ugyan, de túlságosan is evidensek és kiszámíthatóak. Mindezek mellett pedig elég sok izzadtságszagú, erőltetett résszel töltötték ki a két órás játékidőt (pl. az éttermi lövöldözés és annak lezárása inkább hollywoodi produkciókba való, nem Japánba).A történetvezetés és a forgatókönyv szintén felemás jegyeket visel magán. Időnként nagyszerű hangulatú, felemelő jelenetekben gyönyörködhet a néző, amiket leginkább valóban csak japán alkotásokban lehet látni, ám ezeket megszakítják a fentebb már említett erőltetett dolgok, jócskán rontva az összképen. Szintén rosszpont, hogy blockbusterhez képest meglehetősen vontatott a tempó, komótosan csorognak az események, néha nehéz odafigyelni, folyton elkalandoznak az ember gondolatai.Egy „My Girl” sorozatban természetesen nem elhanyagolható szempont, hogy ki játsza a címszerepet, hiszen az a legjobb nézőcsalogató, hogy egy igazi szemrevaló teremtés kalandjait lehet végigkövetni. Nos, véleményem szerint Ayase Haruka nem ér fel Jun Ji-Hyun-nal, ám az egyre felkapottabb fiatal japán színésznő egész korrekten alakítja az egyébként nem annyira bonyolult szerepet. Jirou szerepében a már sokszor bizonyított Koide Keisuke látható, hozza a tőle megszokott színvonalat. A mellékszereplők sajnos eléggé sablonos, képregényfiguraként is felfogható karakterek, így igazi színészi játékot nem lehet elvárni tőlük. Kár, pedig több ismert arc látható közöttük Takenaka Naoto-tól kezdve Kohinata Fumiyo-n keresztül egészen Taguchi Hiromasa-ig.Ha rangsorolnom kellene Kwak munkáit, akkor mindenképpen a My Sassy Girl és a Windstruck végezne az élen, a Cyborg Girl nem ér fel hozzájuk. Azonban mint blockbuster, megállja a helyét, a lassú tempó ellenére is minden megvan benne, ami egy igazi kommersz közönségfilmhez szükséges. Egyszer érdemes rászánni az időt.
eredeti cím: 僕の彼女はサイボーグ
iMDB

Előzetes