A történet főhőse Ichiko, egy egyetemista lány, aki anyja halála óta apjával él együtt. Miután szóba kerül kettejük között, hogy vajon talált-e már a lány magának valakit, eljön a pillanat, hogy Ichiko bemutassa „rendhagyó” partnerét a kedves papának, Eri-t, az ügyvédnek készülő lányt. A találkozás egyrészt nem várt információkat nyújt Ichiko számára a szüleivel kapcsolatban, másrészt mindketten gondolkodóba esnek azzal kapcsolatban, hogy vajon felvállalhatják-e nyíltan a kapcsolatukat, ami persze amúgy is jópár buktatónak néz elébe.

 

Véleményem szerint a film legnagyobb erénye, hogy abszolút életszagú és hiteles, valószínűleg annak köszönhetően, hogy a történet alapjául szolgáló mangát Yamaji Ebine készítette, aki több művében is leszbikus témákat járt körbe. A főhősöket emberként ábrázolják, akik maguk is vívódnak azon, hogy miért is ilyenek és hogyan fogadtassák el magukat a világgal. Szintén érdekes annak a szemléltetése is, hogy vajon mitől válik valaki mássá, a két lány teljesen eltérő családi hátteréből lehet minderre következtetni. Jópofák a mellékszereplők is, egyedül talán az volt számomra túlságosan is hatásvadász, hogy a filmben gyakorlatilag mindenki „meleg”. Ichiko papája nagy arc, az osztálytársa, az egyedüli fiú, akivel remekül megérti magát, szintén, nem is beszélve a gyakorlatilag egyedüli hetero szereplő lány osztálytársukról, akin keresztül azt mutatják be, hogy hogyan is kellene elfogadni, illetve kezelni az „ilyen” embereket.
Az elsőfilmes rendező dicsérete, hogy nem vitte túlzásba a hatásvadászatot. Az, hogy a filmben mindenki „meleg”, az valószínűleg már adott volt a mangában is, így nem róható fel a rendezőnek. A kinematográfia és a rendezés itt-ott nem tökéletes, néha kicsit sötét a képi világ, mintha elfelejtették volna felkapcsolni a villanyokat, de egy debütáló rendező esetében ez még simán belefér.

A filmben számtalan, már korábbi filmekből ismert színész kapott szerepet. A két főszereplő lányt Yoshii Rei és Imajuku Asami alakította, a többek között a Yokai Daisensou-ból és a Hibi-ből ismerős Yoshii ezúttal az aranyosságával, míg a Blue-ban és a 9 Souls-ban is látható Imajuku a céltudatosságával és a kissé „férfias” megjelenésével operál. Rajtuk kívül még Takechan szerepében Takahashi Issei tűnik ki (korábban a Swing Girls-ben és a Meatball Machine-ben is játszott), továbbá még az Ichiko papáját játszó Ishida Ira-t érdemes név szerint is megemlíteni.

A Love My Life tehát egy jól eltalált, a japán drámákhoz méltó színvonalú, hiteles, ám kissé talán könnyed film, ami teljességgel nélkülözi a sok meleg filmben megtalálható olcsó poénokat és "gázos" jeleneteket. Stílusosan vezeti a néző elé a szereplők előtt álló akadályokat és problémákat, így akit érdekel a téma, annak mindenképpen érdemes megnéznie. Zárszóként még annyit, hogy a poszter talán némi erotikára is enged következtetni, aki azonban erre számít, az mindenképp csalódni fog a filmben (leszámítva a legvégét), egyáltalán nem erre helyezték a hangsúlyt.