Nagyon örülök az engem ért a megtiszteltetésnek, hogy írhatok a Hóúrnőről. Egyrészt, mert nyugodt szívvel mondhatom, hogy a kedvenc megfilmesített kaidan történetem (az 1968-as), másrészt így lehetőségem nyílik arra, hogy egy mára gyakorlatilag halott műfaj, a misztikus film minden bizonnyal egyik legjobb produktumát bemutassam.

Igen, misztikus film. Tudom, hogy minden létező adatbázisban horrorként van feltüntetve a film, de mint oly sok más műfaj, ez is a filmkategóriák "globalizációjának" áldozata lett és bekerült a horror nagy olvasztótégelyébe, ahogy anno összevonták a mystery, suspense, spy, film noir-okat és lett belőlük thriller. Félreértés ne essék, nem a horror ellen tiltakozom, hanem az ilyen "globalizáció" ellen.

A japán folklór számos Hóúrnő, azaz, Yuki Onna történetet és típust tart számon. Yuki Onna ábrázolása akár régiónként is változhatott, de mára az elbűvölően szép fiatal nő, fekete hajjal, hófehér bőrrel, fehér kimonóban vált általánossá. Arra a kérdésre, hogy Yuki Onna miért kóborol éjszakánként a hófödte hegyekben, a kedvenc magyarázatom az a legenda, miszerint Yuki Onna annak idején a Hold egyik hercegnője volt, aki az elképesztő luxus és kényeztetés ellenére, - vagy éppen emiatt, - módfelett unta magát. Lenyűgözve tekintett a lenti világra - a Földre - és olthatatlan kíváncsisága révén egy éjszaka le is szökött oda, hóesés formájában. Azonban lejutnia könnyebb volt, mint visszamennie, így itt ragadt közöttünk. Ezért minden havas teliholdas éjszakán megjelenik és vágyakozik régi otthona után. Egy másik legenda, a Bunraku bábjáték (Yuki Onna Gomai Hakoita) feldolgozás szerint viszont Yuki Onna nem a "hó szelleme", hanem egy becsapott fiatal lány, akit elcsaltak az erdőbe és megöltek. Szelleme Yuki Onna-ként ölt testet, hogy bosszút állhasson. És még lehetne sorolni tovább a "jelenéseket", azonban maradjunk a legismertebb/legpopulárisabb Yuki Onna legendánál, a Lafcadio Hearn féle - "Kwaidan: Stories and Studies of Strange Things" című, japán kísértet históriáit összegyűjtő könyvnél, amit filmünk is alapul vesz. Ebből készült a '64-es Kwaidan című, négy japán kísértet históriát (közte a Hóúrnőt is) feldolgozó film. A Daiei stúdió ezt a történetet bővítette ki és egy egész estés mozit kreált belőle. A történet a következő:

Két erdőjáró (fafaragók) talál egy szép nagy fát, ami éppen megfelelne egy szobor, Kannon istennő szobrának megformázására a helyi templomnak. (Kannon a könyörületesség és irgalom megtestesítője, Buddha egyik legfőbb segítője, aki segít eljutni a tiszta lelkeknek a mi Paradicsomunknak megfelelő helyre.) Közben rájuk tör egy csúnya hóvihar és egy kunyhóban húzzák meg magukat éjszakára, ahol estére meg is látogatja őket Yuki Onna. Az öreg mestert megöli/megfagyasztja, (ahogy megöl mindenkit, aki látta őt) ám Yokasu fiatalsága és "szépsége" , vagyis jóképűsége, megindítja Yukit és életben hagyja, de cserébe meg kell ígérnie, hogy nem szólhat erről senkinek, mert ha bárkinek elárulja, neki sincs kegyelem. Tavasszal egy fiatal lány Yokasu házának eresze alá húzódik be a zuhogó eső elől. A két fiatal megkedveli egymást, összeházasodnak, gyerekük születik. A helytartó azonban szemet vet Yuki-ra és minden létező eszközzel próbálja megszerezni, életüket ellehetetleníteni. Yokasu az istenektől kér segítséget, hogy befejezhesse szobrát (a helytartó ezzel zsarolja), de a helyi sámán/papnő figyelmezteti, hogy Yuki valójában egy gonosz szellem, egy démon. Yokasu nem hisz az ilyen babonákban, de a helytartó és embereinek hirtelen és furcsa halála (megfagytak) és a sámán figyelmeztetése egy "sötét árnyról" ismét eszébe juttatja azt az ominózus éjszakát az erdőben, amikor találkozott a Hóúrnővel...

Különösebben nem kívánom az 1964-es adaptációval összehasonlítani, mert nálam toronymagasan az 1968-as feldolgozás a nyerő. Itt sikerült megteremteni a kellő hangulatot, ami egy ilyen mitikus személyhez és legendájához méltó. Csupa mély tónusú hideg szín, az állandó félhomály, a szinte drone/ambientbe hajló japán folk, hangeffektek, mint zenei aláfestés teljesen levettek a lábamról. Persze sokkal többet itt sem tettek hozzá a már "ismert" '64-es Yuki Onna jelenséghez, sőt, ha lehet, Yuki még emocionálisabb, empatikusabb az emberekkel szemben. Meg kell említenem, hogy ha sok mindenben el is térnek ezek a régi Hóúrnő legendák, azért az, az egy dolog mindegyikben közös, hogy Yuki Onna alapjában véve egy gonosz szellem. Létezik olyan feltételezés, hogy Lafcadio Hearn kissé kiszínezte Yuki történetét, hiszen maguk a japánok előtt is ismeretlen volt ez a "családalapítós" verzió és eléggé ellentmond azoknak a "hivatalos" elbeszéléseknek, ahol Yuki Onna kiszívja az életerőt áldozataiból, különös tekintettel a gyerekekre. Szóval lehet, hogy Lafcadio Hearn kerekítette ezt az egyszerű yokai történetet igazán tragikus drámává.

A film elkészítésének másik apropója volt, hogy a Daiei anyagi gondokkal küzdött, a csőd szélén állt. Sosem volt egy kaidan nagyhatalom (a Toei és a Toho lényegesen több kaidan, kaiju filmet csináltak), de nem is engedhette meg magának, hogy ebben a műfajban ne legyen jelen és mindent elkövetett, hogy kiszolgálja a "trendet" (Kuroneko, Bakaneko, Yokai daisenso, Haunted Lantern, Curse Of The Blood, Snake Woman's Curse, stb.) és próbálja tartani a lépést a túlélés érdekében. (Nem csak kaidan-ban.) A korszak "még erőszakosabb, még véresebb" követelményeinek - ami nem igazán illik a Daiei image-ba - a Snow Woman nem is igen felel meg, hiszen egy csepp vér sem folyik benne, de a rá egy évvel megjelenő Haunted Castle (erről majd máskor) már egyértelműen a fentebb említett kritériumokat szem előtt tartva készült. Tokuzô Tanaka rendezőt meg is tették a kaidan filmek felelős rendezőjévé, de nem sokra rá a Daiei stúdió minden erőfeszítése ellenére tönkrement. Így jó pár film, köztük a Snow Woman is feledésbe merült. Sajnos, hivatalosan csak VHS-en jött ki, amit ugyan digitalizáltak egy VCD kiadvány formájában, de a digitális remasterelés elmaradt. Pedig ennek a filmnek pont a látvány, a zene, a hangulat a "lelke", főleg az érzékekre hat. Mindenkinek ajánlom, aki szereti, vagy érdeklődik a misztikus, természetfeletti dolgok iránt és nem igényli/keresi/várja, hogy ezekre bármi magyarázatot kapjon. Csak sötétben! Kult!

imdb